FODOR ISTVÁN, DR. (független)
FODOR ISTVÁN, DR. (független)
FODOR ISTVÁN, DR. (független) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Messzemenően támogatom dr. Ómolnár Miklós és dr. Torgyán József képviselőtársaim indítványát. Eredetileg csak a saját módosító indítványomat kívántam indokolni, azonban a vitában eddig elhangzottak egyebek elmondására is inspirálnak.
Tudomásul véve az Alkotmánybíróság döntését, egyetértek azzal, hogy a szövetkezetekről szóló törvény megjelenéséig, a tulajdonviszonyok végleges rendezéséig az Országgyűlés átmeneti jelleggel törvényben korlátozza a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tulajdonában, illetve használatában lévő földek forgalmazását. Egyetértek e korlátozásnak a szövetkezetek tulajdonában lévő ingatlanokra történő kiterjesztésével is, és gazdasági társasággá átalakulás átmeneti korlátozásával. (Taps.)
Az előterjesztés jelentőségét én a földtulajdon és az ingatlantulajdon forgalmazásában, valamint az átalakulás egyidejű korlátozásában látom. Anélkül, hogy megelőlegezném a tulajdonosi jogot szövetkezeti vagyon tekintetében akár a kárpótlásra jogosultaknak, akár az ingatlanvagyon létrehozásában döntő szerepet játszó jelenlegi tagságnak, a forgalomkorlátozást és az átalakulás tilalmát mindkét tipusú vagyon tekintetében minden, a törvény által majdan kijelölendő tulajdonos érdekében szükségesnek tartom.
Mindezt átmenetileg éppen azért tudom elfogadni, mert – amint Szabó Iván képviselőtársam elmondta – itt nem abszolut korlátozásról, hanem ellenőrzött forgalmazásról van szó.
S akkor áttérnék a módosító javaslatom indoklására.
Amennyiben a földtörvény keretében az ingatlanok forgalmának a korlátozása megoldható, és tekintettel arra, hogy az alkotmányügyi bizottság, valamint az igazságügyi miniszter úr támogatja az előterjesztést, azt el kell hinnem, hogy ez így megoldható, akkor fel kell hívnom a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a magyarországi falvak szinte mindegyikében az elmúlt évtizedekben létrejött egy ugyancsak szövetkezeti, de mégis más típusú tulajdon, amely ugyancsak a falvak lakosságának a pénzéből képződött. Azáltal képződött, hogy többnyire a földművesszövetkezetek, jelenleg általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek – közismert nevükön: ÁFÉSZ-ek – tulajdonában lévő kereskedelmi hálózat boltjaiban költötte el forintjait a falun élő ember. E hálózatban keletkező haszonból gyarapodtak az ÁFÉSZ-ek, és ez nem is jelentett volna gondot az egyes települések számára, ha az adott településen elköltött forintból származó profit ugyanott kerül befektetésre. Kezdetben talán ez így is volt.
Később azonban a fogyasztási és értékesítési szövetkezeteknek a hetvenes években történő erőszakos egyesítését követően olykor többször tíz település került egy-egy ilyen szövetkezet működési körzetébe. Anélkül, hogy általánosítanék, saját tapasztalataim szerint ez az egyesítés oda vezetett, hogy az ÁFÉSZ-ek működési körzetének a székhelyközségen kívüli településein a kereskedelmi hálózat további fejlesztése megállt, és a kisebb települések kereskedelmi forgalmából származó profit a központba vándorolt, ahol azt nagyon sokszor – az ellátás fehér foltjait teljesen figyelmen kívül hagyva – más jellegű, tehát nem a lakossági szolgáltatás körébe tartozó hálózat fejlesztésére, ne adj isten a feleslegesen fenntartott apparátus működtetésére fordították.
Az a véleményem – és ezt a települések részéről jelentkező igény alátámasztja –, hogy a gazdasági rendszerváltás részeként meg kell adni minden település számára azt a lehetőséget, hogy többségi akarat megnyilvánulása esetén a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek tekintetében is az egyesülés előtti tulajdonviszonyok helyreálljanak. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele az, hogy a vagyon tekintetében a szövetkezeti törvény megjelenéséig ne következzenek be jóvátehetetlen változások. Ne történhessen meg az e tulajdon körébe tartozó hálózat értékesítése, és – ismételten az általánosítás szándéka nélkül mondom – az így befolyt pénzeknek a felélése.
Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak okán módosító javaslatot nyújtottam be az önálló indítványhoz. A 2228-as számon kiosztott irományban elírás történt, egy értelemzavaró elírás, az új változatot már benyújtottam, képviselőtársaim nyilván meg fogják kapni. Módosító javaslatom a forgalom korlátozását a mezőgazdasági termelőszövetkezetekével azonos feltételekkel kiterjeszti az ÁFÉSZ-ek tulajdonában lévő ingatlanokra is.
Tisztelt Ház! Mindezek után, befejezésül szükségesnek tartom, hogy e törvény tárgyalása közben a törvényhozás házában az is elhangozzék, hogy a szövetkezetek tulajdonában, illetve használatában lévő vagyon forgalmának korlátozása nem lehet tartós, semmi esetre sem tarthat az önálló indítványban megjelölt határidőig, 1992. március 31-ig. Feltételezem, hogy az előterjesztők nagy biztonsági tartalékkal számolva jelölték meg ezt a határidőt. De nekik is és mindannyiunknak tudnunk kell, hogy akár a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek, akár a mezőgazdasági termelőszövetkezetek többségében az átalakulás különböző formáinak keresése nem sanda szándékkal, a vagyonalapnak régi vagy jelenlegi tulajdonosok alól történő kimentésének szándékával történik, hanem annak az egyszerű ténynek a felismerésével, hogy a jelenlegi feltételek között, a jelenlegi tulajdonformában a továbbiakban csak a veszteség növekedhet.
Tehát a szövetkezeti törvény mielőbbi elfogadása éppen azért létkérdés, hogy a tulajdonviszonyok végleges rendezése során a szövetkezeti vagyont azok, akik a továbbiakban azt működtetni fogják, minél kisebb teher nélkül kapják meg. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
