JÁVOR KÁROLY (MDF)
JÁVOR KÁROLY (MDF)
JÁVOR KÁROLY (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a vitában engedjék meg, hogy néhány gondolatomat és tapasztalatomat megosszam Önökkel. Elhangzott, hogy az a bizonyos törvénymódosító indítvány a szövetkezeti tagok jogainak csorbítása. Ezt a véleményt elfogadom és tiszteletben tartom, azonban ez nem jelent mást, mint azt, hogy az életet és a jelenségeket kétféleképpen értelmezzük.
Választókerületemben – meggyőződésem, hogy nemcsak ott – meglehetősen testközelből végigharcoltam két kisebb csatát, amelyben az első menet mindenképpen az ellenfélé volt, ez magam is kénytelen vagyok beismerni. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy az állampolgárok abból ítélnek, amit látnak, amit tapasztalnak, amilyen körülmények között élnek. Azok a vezetők, termelőszövetkezeti, áfész- és egyéb vezetők – ezt tapasztaltuk már az állami vezetőknél is a mi országlásunk elkezdése előtt – a saját érdekeiket képviselik, és a gondjaikra bízott embereket féligazságokkal tájékoztatván a jogos tulajdonuktól fosztják meg őket. Ezt kellene tisztán látni. Itt nem arról van szó, hogy a szövetkezeti tagok jogait sérti, hanem pontosan a leendő tulajdonosoknak – itt nemcsak állampolgárokról van szó, hanem az önkormányzatokról és az egyházakról is – súlyosan sérti a tulajdonosi jogait, ha a tulajdonreform különböző törvényeinek elfogadása előtt jóvátehetetlen változások következnek be.
Azt szeretném – gondolom, a legtöbben egyetértünk vele, akik itt a Házban ülünk –, hogy a valódi tulajdonosok dönthessenek a tulajdonukról. Jelenleg az történik, hogy a legértékesebb ingó és ingatlan vagyonokat különböző rendű és rangú szervezetek részvénytársaságokba és kft.-kbe viszik át. Ez az én tapasztalatom szerint egyértelműen azt jelenti, hogy a leendő tulajdonosok egyszer és mindenkorra lemondhatnak a tulajdonukról. Azzal a helyzettel is tisztában kell lennünk, tisztelt képviselőtársaim, hogy ma, amikor ezek az átalakulások történnek, monopolhelyzetben vannak, információ, hatalom és pénz szempontjából a jelenlegi vezetők. Akiket pedig vezetnek, azokat még ma is megfélemlítik. Bármilyen hihetetlen, 1991-ben ez még megtörténik.
Szintén a választókerületemben került erre sor: egy termelőszövetkezetbe korábban összekényszerített települések szét szerettek volna szakadni, aláírásokat kezdtek gyűjteni a szétválás érdekében, mert a közgyűlés kétharmados szótöbbséggel dönt a szétválásról. A még egyben lévő szövetkezet vezetői, volt párttitkára sorba járták azokat, akik aláírták a szétválásról szóló aláíró ívet, és azt mondták, hogy vonja vissza az aláírását, nem fog háztájit kapni. Teljesen mindegy, hogy ez jogos, jogtalan, igaz vagy nem igaz. Ezeket az embereket 1991-ben még megfélemlítik.
Azt kérem képviselőtársaimtól, legyenek azok kormánypártiak vagy ellenzékiek, hogy gondolják meg: én magam küzdenék az ellen a legjobban, ha itt valamiféle jogokról, piacgazdaság vagy a vállalkozás korlátozásáról lenne szó. Egész egyszerűen arról van szó, hogy a gazdasági rendszerváltás és a politikai rendszerváltás is azon áll és bukik, hogy az emberek mit látnak. Ha azt látják, hogy itt semmi változás nincs, ugyanazok az emberek diktálnak, ugyanazok az emberek maradnak hatalmi pozícióban és gazdasági pozícióban is… (taps) …, akkor azt kell sajnos mondanunk, hogy nem történt sem gazdasági, sem politikai rendszerváltás, bármennyire is szeretnénk. Mennél inkább sikerül a gazdasági rendszerváltást lelassítani, annál inkább megkérdőjeleződik és megbukhat a mindannyiunk által nagyon várt, szeretett politikai rendszerváltás is.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket, ezt szerettem volna elmondani. Annál is inkább, mert úgy gondolom, hogy ha ezeket a gondolatokat is megfontolja mindenki, akkor talán nem lesz akkora különbség – legalábbis ebben a tárgyban, kiderül, hogy nincs is akkora különbség – ellenzék és kormánypárt képviselői között.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
