SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
SZABÓ IVÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nekem őszintén szólva – hallgatva itt a felszólalásokat – az a gyanúm támadt, hogy egyesek ezt a határidő-kitolással összefüggő moratóriumot mint eladási moratóriumot tekintik. Eörsi Mátyás előbbi felszólalásából is arra a következtetésre jutottam, amikor ő itt nagyon aggódott, hogy befagy a külföldi kapcsolatrendszerünk, mintha arról beszélnénk, hogy nem lehet földet eladni.
Kérem, szeretném fölhívni a tisztelt képviselőtársak figyelmét, hogy erről egyáltalán szó nincs! Ennek a törvénynek a meghosszabbítási kérdése, amit most Ómolnár Miklós és Torgyán József nyújtott be, mindössze arról szól, hogy nem lehet ellenőrzés nélkül eladni, hanem a vagyonellenőrző bizottságoknak az előzetes véleményét kell kikérni ehhez és ezek jóváhagyását. (Taps a jobb oldalon.)
Én nem tudom, hogy azok részéről kell-e sanda szándékot feltételezni, akik korlátlan eladási szabadságot, vagy azok részéről, akik egy felülvizsgálati szabadságot akarnak megvalósítani? Kik azok, akik nem bírják ki, hogy felülvizsgálják ezt, ami lehet, hogy egy-kéthetes csúszást jelent, de semmi esetre sem jelenti a piaci viszonyok befagyasztását!
Lényeges a kérdés azonban egyfelől, mert nagyon szeretném hangsúlyozni, nem szeretném, ha ebben a Házban csak az a vélemény hangzott volna el, mint hogyha ez a kárpótlási törvénnyel érintetteknek az érdeke lenne, hiszen földalapnak a megmaradása tulajdonképpen három, nagyon markánsan egymástól elkülönülő potenciális tulajdonosi réteget érint, és ez a moratórium, amelyik bizonyos kontrollhoz köti a földeladásokat, mind a háromnak egyformán védi a jogait. A kárpótlási törvény keretében ez a Parlament – elfogadva azt a módosító indítványt, amelyik éppen a szövetkezeti tagság, a szövetkezeti alkalmazottak és az állami gazdasági alkalmazottak jogait volt hivatva védeni – elfogadta azt, hogy a kárpótlással érintett személyek előtt a szövetkezeti tagság és alkalmazottak részére földalapot kell elkülöníteni előzetesen, amelyből ez a rétege kapja majd a földigénye egy részének a kielégítését. Természetesen, ha a téesz eladja ezeket földeket, akkor ez a földalap is a priori eltűnik.
A második érintett tulajdonosi kör a kárpótlással érintettek köre, akik azt hiszem, akármilyen vitát kezdeményezünk, mégis, Magyarországon másfél millió jogosult!
A harmadik kör pedig, hogy a benyújtás előtt álló – vagy úgy tudom, már be is nyújtották a Parlamentnek – szövetkezeti törvény, amely egyértelmű, hogy az osztatlan szövetkezeti tulajdont mint fogalmat megszünteti. Azt hiszem, ebben mindnyájan egyet is fogunk érteni. Ennek értelmében a maradó osztatlan földtulajdon a szövetkezeti tagság között kerül nevesítésre.
Tulajdonképpen akkor, ha ezt a moratóriumot vagy eladási kontrollt nem vezetjük be, éppen a szövetkezeti tagság mint harmadik potenciális tulajdonosréteg alól is kihúzzuk a talajt, a szó szoros értelmében a talajt. Tehát egyszerűen nem értem az ellenkezést, mert a gazdaság működésének, a külföldi befektetésnek ez nem állja az útját. Ugyanakkor védi mindhárom tulajdonosi körnek, akik a következő rendezés során jutnak végső soron a tulajdonukhoz, jogos érdekeit, hogy egy szűk réteg, mielőtt a tulajdonosi pozícióba az arra jogosultakat beültethetnék, kirántsa azt a tulajdoni lehetőséget, hogy hozzájussanak ahhoz, amit egyébként más törvények számukra garantálnak. Nagyon hamis és kétszínű játékot játszanék a Parlament akkor, ha egyidejűleg megszavaz egy kárpótlási törvényt, megszavaz egy földalapot a szövetkezeti tagoknak és alkalmazottaknak, és el fog fogadni egy szövetkezeti törvényt, ugyanakkor pedig sima arccal, széttárt karral úgy csinál; de sajnáljuk, mindez írott malaszt, mert engedtük eladni a földet korlátlanul és ellenőrizetlenül.
Ezért én javaslom ennek a törvénynek, igenis, a kiegészítésének – amit most Torgyán és Ómolnár képviselőtársunk benyújtott – az elfogadását. (Nagy taps a kormánypártok részéről.)
