KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tekintettel az idő előrehaladottságára, valamint a bizottsági vélemények részletező voltára, én azt gondolom, hogy részletezően az egyes képviselői indítványokra kiterjedően szükségtelen foglalkoznom, jelen esetben a törvénytervezettel, illetve az ahhoz kapcsolódó módosításokkal. Szabadjon azonban néhány olyan alapvető kérdésre utalnom, amely nagyon sok képviselői indítványban megjelent, illetőleg amely kérdések főbb támaszkodó pontjai e törvénytervezetnek.
Magának a törvénytervezetnek az általános és a részletes vitája személy szerint őszinte örömmel töltött el, mert én ebben a Parlamentben talán most először éreztem azt, hogy pártbéli állásra és politikai hovatartozásra tekintet nélkül valódi konstruktivitással közelítettek a képviselők az előterjesztett törvénytervezethez. Feltehetőleg ennek alapvető indoka az, hogy valamennyien átéreztük ennek a törvénynek, ennek a törvénytervezetnek a társadalompolitikai súlyát és azt a jelentőségét, amely a kérdéskört kezelni hivatott.
Én azt gondolom, hogy maga a foglalkoztatáspolitika, ha mégoly koncepciójában jó is a törvénytervezet, amely jelen pillanatban Önök előtt fekszik, önmagában képtelen arra, hogy a tulajdonviszonyok átalakítása kapcsán, illetőleg a gazdaságszerkezet átalakítása kapcsán dömpingszerűen jelentkező munkanélküliséget kezelni tudja.
Túl a foglalkoztatási törvényen, ennek a kezelhetőségéhez nyilvánvalóan szükség lesz egy koncepcionális gazdaságpolitikára, egy átalakított társadalombiztosítási rendszerre és egy jól kimunkált adózási rendszerre is. De ebbe az egységes körbe illesztve maga a törvény feltétlenül jelentős szerepet játszik az említett kérdés kezelésében.
Én azt gondolom, ha a törvény mégoly jó is, és koncepcionálisan kidolgozott is, önmagában semmit nem ér, ha megfelelő anyagi erőforrás nincs mögötte. Természetesen itt én is a járulékfizetés kérdésére gondolok. Jóllehet egyenesben ilyen indítvány Önöktől nem érkezett, amely megkérdőjelezte volna a járulékfizetést, mint pénzt, van azonban olyan képviselői indítvány, amely azt indítványozza, hogy a járulék fizetésének kezdő időpontja 1992. január elseje legyen. Ez ha nem is egyenesből, de direktből tulajdonképpen ugyanezt jelenti, vagyis a járulékfizetés elvetését, hiszen a törvénytervezet 1991. július elsejétől írná elő a járulékfizetési kötelezettséget. Mint jól tudjuk, ez 2%-ban lett összesen megállapítva, melyből 1,5%-ot a munkaadók, 0,5%-ot a munkavállalók fizetnének. Szabadjon itt arra utalnom, hogy ez már egy kompromisszumos szám a Kormány részéről, hiszen a Kormány eredetileg 4%-ban gondolkodott, és éppen az egyeztető eljárások eredményeképpen és egyéb tényezők megjelenése eredményeképpen jutottak el a 2%-ig.
Említés történt arról, hogy a Szolidaritási Alapot a költségvetésből elkülönített 9 milliárd forinttal elindítottuk. Ha 1991-ben gondolkodunk csupán és csak abban, hogy munkanélküli járadékot kell fizetni, ez az összeg akkor is durván egy félévre lenne elegendő. Nem lehet vitás tehát az, ha garantálni kívánjuk erre az évre, hogy a munkanélküli járadék fizethető legyen, akkor a Szolidaritási Alapba további 8-9 milliárd forint szükségeltetik. Ezért életveszélyes megítélésem szerint az a képviselői indítvány, amely ennek a fizetését 1992. január elsejére odázná el. Nyilvánvaló, hogy ez az állapot tarthatatlan, de tarthatatlan az az indok is, amelyre hivatkozással ez a képviselői indítvány elhangzott, nevezetesen a nemzetközi pénzügyi szerveknek az az előírása, miszerint a privatizációból befolyó összeget csak a költségvetés kiadási oldalán lehetne kezelni. Ilyen kitétel ugyanis ebben a megállapodásban nincs.
Megítélésem szerint tehát a fenti tényre hivatkozással, kellő politikai felelősség mellett nem vitásan a Kormány törvénytervezetének megfelelően kell szavaznia a Parlamentnek.
További lényegi kérdése a törvénytervezetnek a járulékfizetésen túlmenően, amiről ugyancsak történt már itt említés: a pályakezdők munkanélküli segélyezése. A törvénytervezet eredetileg az általános iskolát végzetteket, illetőleg a középiskolában lemorzsolódottakat kihagyja ebből a körből. Ennek megítélésünk szerint megvan a maga jól felfogott társadalompolitikai indoka. Nevezetesen 14-16 éves emberekről van szó, akikkel kapcsolatban megítélésünk szerint a foglalkoztatási törvénynek elsősorban nem a passzív eszközökkel kell közelítenie, hanem a képzéssel, vagyis a foglalkoztatáspolitika aktív eszközével.
Nem beszélve arról a tényről, hogy az ilyen életkorú emberek többnyire még családban élnek, tehát önálló anyagi egzisztenciában, és nincs semmi indoka annak, hogy az állam ebben az életkorban az állampolgár irányában egy anyagi egzisztenciateremtéssel megjelenjen, ráadásul egy meglehetősen kétséges anyagi egzisztenciateremtéssel, hiszen a munkanélküli segély pályakezdők esetében ugye maximum hat hónapig folyósítható, és maximum a minimálbér 75%-a. Ilyen összeggel való ellátása egy általános iskolát befejezett embernek, vagyis dologtalanságra való késztetése sokkal inkább negatív hatásokat vált ki megítélésünk szerint, mint a törvénnyel elérni kívánt pozitív hatás. Mindezekre tekintettel, tehát az ide vonatkozó módosító indítványok elvetése mellett, a tervezetben foglaltakat kérem előnyben részesíteni.
Hangsúlyozom, hogy e vonatkozásban többirányú módosító indítvány érkezett, amelyeket most nem kívánok részletezni, hiszen holnap a szavazás során az egyes módosító indítványokra úgyis konkrétan fogunk nyilatkozni.
Nagyon lényeges része ennek a törvénytervezetnek az országos munkaügyi hálózat kiépítése. Az a hálózatrendszer, amelyik jelen pillanatban működik, és ugye a korábbi tanácsrendszerbe beépült apparátusból alakult ki, jelen pillanatban a létszámbéli ellátottsága, illetőleg a technikai ellátottsága folytán jószerivel csak arra alkalmas, hogy a járadékot fizesse. Márpedig ha ez a törvény hatályba lép, akkor tisztán kell látnunk, hogy ettől lényegesen nagyobb és több feladat hárul erre az apparátusra. Nevezetesen a foglalkoztatáspolitika aktív eszközeinek működtetése. Ha pedig ez így van, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a hálózatot fejleszteni, tökéletesíteni kell. Természetszerűleg megértjük azt az aggodalmat, ami általában minden szervezettel és minden apparátussal kapcsolatban azonnal megjelenik, nevezetesen azt, hogy ez semmiképpen se alakulhasson egy vízfejű bürokráciát pártoló rendszerré.
Én azt gondolom, hogy ennek garanciája vagyis kivédhetősége benne foglaltatik a törvénytervezetben akkor, amikor a helyi érdekképviseletek, munkaadók, munkavállalók, illetőleg az önkormányzatok képviselői megjelennek ebben a hálózatban, annak szakmai működését mintegy ellenőrzik, tevékenyen közreműködnek. Úgy gondoljuk, hogy ez önmagában kellő garanciát jelent ahhoz, hogy ez az országos hálózat csak a kellő szintig fejlődjön, s ne bürokratizálódjon tovább.
Anélkül, hogy tovább részletezném mindazokat a kérdéseket, amelyek itt majd még az egyes indítványok kapcsán felmerülnek, én azt gondolom, hogy koncepciójában nagyban-egészben valóban egy előfogadható törvény kerül a Parlament elé.
Minderre tekintettel tisztelettel kérem ennek elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.)
