TÓTH SÁNDOR (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Körülbelül két hónappal ezelőtt szülők kerestek meg választókörzetemben, és kétségbeesve mondták, hogy "nem tehetséges ez a gyerek, 15 éves elmúlt", nem tudja, mi lesz vele, iskolába nem tudják már tovább járatni, elhelyezkedési nehézsége sajnos előre vetítette árnyékát, mi lesz ezzel a gyerekkel. Nem tudtam sok vigasztalót mondani nekik, azonban megmondom őszintén, amikor Boros László képviselőtársam és Hága Antónia képviselőnő módosító javaslatait elolvastam, egy kis remény fölcsillant bennem.
Tudniillik itt egy sokkal fontosabb kérdésről van szó, minthogy a munkanélküli segélyt megszavazzuk-e ezeknek a 16. életévüket betöltött gyerekeknek vagy nem. És engedjenek meg két esetre utalnom. Édesapám 1926-ban volt 16 esztendős, ő mondta el nekem, hogy bányában kellett dolgoznia. Az első év közepén súlyos szerencsétlenség is érte. És amikor megkérdeztem, én, a naiv, hogy muszáj volt-e neki odamenni dolgozni, akkor azt mondta, hogy igen, fiam, mert más lehetőségem nem volt. Aztán eszembe jutott egy másik különös embernek is a története, aki Olaszországban élt a múlt század végén, és Torinóban összegyűjtötte azokat a tizenegynéhány éves gyerekeket, megpróbált nekik munkát szerezni, megpróbálta őket szociálisan gondozni – az édesanyjával főzetett nekik mindennap ebédet.
Ha most arra gondolok, hogy előáll egy ilyen helyzet, egy ilyen szituáció, mert előáll, és sajnos statisztikánk sincs erről, hogy hányan lehetnek, akik nem csavargók, akik a társadalomnak a peremére nem úgy kerültek, hogy esetleg már nemcsak potenciálisan, hanem effektíve is – mondjuk így, hogy – csavargó- vagy rabló- vagy betörőjelöltek, hanem egyszerűen a családi körülmény teszi potenciálisan bűnözővé őket. – hogy mi történjen velük?
Természetesen lehet itt találni többféle megoldást. Számomra megnyugtató volt az, hogy egy módosító, illetve két módosító indítványban is ez a kérdés ilyen pregnánsan került szóba. Tehát számomra ez a kérdés – és azt hiszem, képviselőtársaim közül is sokaknak –, hogy vajon mi lesz ezekkel a fiúkkal vagy lányokkal, akikről már kérdezett és megállapított valamit egy olyan költő, akit nagyon sokáig nem szerettek – Mécs László, szintén a húszas években: "E fiúkért valaki felelős." És felelős lesz. Ezt a felelősségtudatot kérem mindenkitől, amikor erről a törvénymódosításról lesz szó, gondolkodjunk, és döntsük el a fiúk és a leányok javára. Köszönöm szépen. (Taps.)
