BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő és most általános vitára bocsátott törvényjavaslat egy, a jelenleg hatályos jogunk szerint nem ismert és a köztudatban sajnos sokszor egy kissé félreismert jogintézmény bevezetésére tesz javaslatot.
A koncesszióhoz mint fogalomhoz koronként és országonként eltérő jelentéstartalom társul attól függően, hogy az állam milyen mértékben kíván a gazdasági folyamatok részesévé válni. Mást értettek a koncesszió alatt a XVII. században, és engedjék meg, hogy ezt az időszakot jól jellemző Christopher – híres, kíváló történész – megállapítását idézzem, aki szerint a kormányok a saját törvényeik alóli kivételek eladásával kereskedtek. A koncesszió fogalmát ő így kívánta meghatározni.
Ugyanakkor megint csak más képzetek társulnak a koncesszió fogalmához azokban a fejlett tőkés országokban, ahol a gondoskodó állam a magára vállalt, de nem általa teljesített közszolgáltatásokkal összefüggésben alkalmazza a koncessziót. Ez a jelen törvényjavaslat e kategóriát olyan tartalommal kívánja megtölteni, hogy az a magyarországi gazdasági feladatokkal és folyamatokkal összhangban alapvető céljainkat segítő jogi eszközként működhessen.
A törvényjavaslatban foglaltak alapján a koncesszió fogalmát a következőképpen szeretném definiálni. Az állam, illetőleg az önkormányzatok egyes tételesen meghatározott tevékenységek gyakorlásának a jogát időlegesen visszterhes szerződéssel úgy engedik át, hogy a jogosultnak ezáltal legalábbis részleges piaci monopóliumot biztosítanak.
A legfontosabb kérdés ezek után nyilván az, amelyre válaszolnunk is kell, hogy a koncesszió ily módon történő meghatározása vajon összhangban van-e azokkal a törekvéseinkkel, amelyek a szociális piacgazdaság kiépítésére irányulnak. Előrebocsátom, hogy álláspontom szerint ez a kérdés igennel válaszolható meg, mégis indokolt alaposabban körüljárni, hogy miben nyilvánul meg a koncesszió versenyt korlátozó hatása.
A gazdasági élet liberalizálása szükségképpen feltételezi, hogy a vállalkozó egy adott tevékenység piacára szabadon beléphessen. Szelektáló hatást ne a jog, hanem a piaci verseny fejtsen ki. Éppen ezért az üzletszerűen, vállalkozási céllal végezni kívánt tevékenységek túlnyomó többsége esetében annak folytatását legfeljebb hatósági engedély megadásától lehet vagy szabad függővé tenni. A hatósági engedély a jövőben semmiképpen sem töltheti be a versenyt korlátozó szerepet, mivel egyáltalán nem ez a funkciója. Egy tevékenység hatósági engedély-kötelessé nyilvánítása ugyanis arra szolgál, hogy a jog ily módon segítse elő azon cél megvalósítását, hogy a vállalkozó rendelkezzen mindazon szakmai, személyi és tárgyi feltételekkel, amelyek a tevékenység biztonságos, és a fogyasztók érdekeit is szem előtt tartó gyakorlásához elengedhetetlenek.
A koncesszióköteles tevékenységeknél a vállalkozót nem illeti meg alanyi jog a tevékenység gyakorlására. Szükséges, hogy azt az állam, illetőleg az önkormányzat a javaslat szerinti módon szabályozott szerződés alapján átengedje. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy ez a korlátozás egyáltalán nem jelenti a piaci verseny hiányát, illetőleg kizárását. Önmagában a koncesszióért pályázók ajánlatai is konkurálnak egymással, tehát versenyeznek. Ugyanúgy versenyeznek, mint az egyidejűleg azonos földrajzi vagy közigazgatási egységben működő társaságok és vállalatok.
Így az sem kizárt a javaslat elfogadása után kialakuló állapotban, hogy egy olyan területen, ahol ma egy állami vállalatnak van kizárólagos monopóliuma, ott a jövőben az állami gazdálkodó szervezet a koncessziós szerződés alapján jogot szerző vállalkozókkal találja magát szemben.
Mégis, a koncesszió alkalmazására csak egy viszonylag szűk, bár igen nagy gazdasági szerepet játszó körben kerülhet sor. Összhangban az Alkotmány 10. szakaszával, amely az állami tulajdon kizárólagos tárgyainak körére vonatkozóan tartalmaz előírást, és egy külön törvényre bízza, amelyet önök már ismernek, a Polgári Törvénykönyv szóban forgó és tárgyalás előtt álló módosítása tartalmazza ezeket a tulajdoni tárgyakat, nos tehát ezzel összhangban csak olyan tevékenység gyakorlását lehet koncessziós szerződés megkötésétől függővé tenni, amely kizárólagos állami tevékenységnek minősül, vagy amely kizárólagos állami tulajdon, illetőleg forgalomképtelen önkormányzati törzsvagyon működtetéséhez kapcsolódik.
A törvényjavaslat ezért tételesen, tehát taxatív felsorolással meghatározza a koncesszióköteles tevékenységeket, és kimondja, hogy a fel nem sorolt tevékenységek gyakorlásához jogszabály vagy államigazgatási határozat koncesszió megszerzését nem írhatja elő. Ily módon a törvényjavaslat hatálybalépését követően a vállalkozói tevékenységek két alapvető csoportját fogjuk majd megkülönböztetni, azokat, amelyek szabadon, minden piaci korlátozás nélkül végezhetőek, és azokat, amelyek gyakorlására a koncessziós szerződés megkötése ad lehetőséget.
Az előzőekben elmondottak egyúttal rávilágítanak a koncesszió kompromisszumot is kifejező tulajdonságára. Az állam ugyanis, mindamellett, hogy egy meghatározott körben akár gazdasági, akár nemzetbiztonsági szempontok miatt nem kíván lemondani bizonyos vagyontárgyak tulajdonlásáról, illetőleg arról a jogáról, hogy a tevékenység gyakorlójának kijelöléséről rendelkezhessék, ugyanakkor lehetővé kívánja tenni, hogy a gazdasági tevékenység tényleges folytatója az állami vállalatok mellett vagy helyett – és itt az utóbbit hangsúlyoznám – a hatékonyabban működő magánszférából kerüljön ki.
Igen felelősségteljes döntést igényel tehát az, hogy az alkotmányos keretek között mely tevékenységeket indokolt kizárólagos állami tevékenységgé minősíteni. A szóban forgó törvényjavaslat két területet jelöl ki a koncesszió alkalmazására általánosságban.
Elsőként említem az úgynevezett közcélú nagyberuházásokat. Ezek megvalósítása alapvető érdekünk, azt hiszem, ez nem vitás. Itt az állam alapvetően két megoldás között választhatna. Vagy a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően mint megrendelő finanszírozza a nagy értékű műtárgy, például országos közutak, repülőterek, távközlési alaplétesítmények megvalósítását, vagy pedig koncessziós szerződés keretében megállapodik a kivitelezésre vállalkozóval. Ebben az utóbbi esetben a koncesszió jogosultja vállalja, hogy részben vagy egészben maga finanszírozza a beruházást, míg az állam ígéretet tesz arra, hogyha a létesítmény elkészült, úgy annak használatára vagy hasznosítására meghatározott időre a jogosultnak lehetőséget biztosít.
A másik nagy köre a koncesszióban rejlő lehetőségek kiaknázására azokhoz a kizárólagos állami tevékenységekhez kapcsolódik, amelyek nem járnak együtt forgalomképtelen állami, illetőleg önkormányzati tulajdon létesítésével, illetőleg ilyenek működtetésével. Ebben a körben a tevékenység koncessziókötelessé nyilvánítását a vállalkozás kiemelten magas, úgynevezett extraprofitot termelő képessége indokolja – gondoljanak, kérem, a játékkaszinók működtetésével kapcsolatos tevékenységre, – valamint az a tény, hogy a vállalkozás korlátozottan rendelkezésre álló természeti kincsek kitermelésére irányul – általában a bányászati tevékenységeket értjük ez alatt.
Az állam, amennyiben nem maga hozza létre e célok megvalósítása érdekében a gazdálkodó szervezetet, úgy koncessziós díjra tart igényt a tevékenység gyakorlási jogának átengedése ellenében.
Tisztelt Országgyűlés! A javaslatot előkészítők nem kívántak minden részletre kiterjedő, merev szabályrendszert felállítani, ezzel szemben nagyon szeretnének módot adni arra, hogy a törvényjavaslat által megkövetelt nyilvánosság és átláthatóság elveinek betartása mellett mindkét szerződő fél számára elfogadható megállapodások szülessenek. A javaslat ezért csak azokat az alapvető és kötelező rendelkezéseket állapítja meg, amelyek feltétlenül szükségesek mind az állam, illetőleg az önkormányzat, mind a vállalkozók – és ami talán a legfontosabb mégis – szolgáltatásokat igénybe vevők érdekeinek védelme szempontjából.
Szeretnék még egy mondat erejéig kitérni arra – a tisztelt Országgyűlés tagjai nyilván tisztában vannak vele, de nem árt hangsúlyozni –, hogy önmagában ez a törvényjavaslat az elérni kívánt helyzetet még nem fogja megteremteni. Önök előtt már benyújtásra került egyfelől a már hivatkozott Polgári Törvénykönyvet módosító jogszabály, ami szorosan kapcsolódik a jelen törvényjavaslathoz, másfelől a napokban beterjesztésre fog kerülni például a szerencsejátékok szervezésére vonatkozó törvényjavaslat és folyamatosan azok az ágazati törvények – helyesebben: törvényeket módosító törvényjavaslatok –, amelyek a most elfogadásra ajánlott koncessziós törvényt lebontják – hogy úgy mondjam – az egyes ágazati törvények szintjére, tehát az úttörvény, bányatörvény, postatörvény, frekvenciagazdálkodási törvény és így tovább. Ezek együttesen fogják eredményezni azt a gazdasági klímát, amelyet a bevezetőben elmondott célok érdekében szándékol a Kormány. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
