SZŰCS ISTVÁN, DR. (MDF)
SZŰCS ISTVÁN, DR. (MDF)
SZŰCS ISTVÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, az utóbbi hetekben, hónapokban egyre gyakoribbak a szívpanaszaim. Én tudom, hogy ez nem elegendő ok arra, hogy az ember itt szót kérjen, de miután a múlt héten nagyon sok jellemző felszólalás hangzott el ebben a Házban a korábbi konstruktív ellenzék, mostanában a Kormány ellenfelévé avanzsált képviselőtársaim és néhány újságíró szájából, én úgy gondoltam, mégiscsak szót kérek, mielőtt végképp megszakad a szívem.
Arról akarok beszélni, arról a megkülönböztetett aggodalomról, amelyet itt néhány képviselőtársunk elmondott nekünk a kiemelt nyugdíjak birtokolóinak, a címzett kitüntetések tulajdonosainak és a nemzeti gondozottaknak a védelmében; arról a szellemről, amit érzékeltettek velünk, hogy ezzel a törvényjavaslattal kivesszük az utolsó falat húst is a káposztalevesükből.
Én úgy gondolom, hogy itt egy furcsa jelenséggel állunk szemben, amit én úgy fogalmaznék, hogy egyes képviselőtársaim szemében erősebb inger a kormányellenesség; erősebb inger az, hogy egy, a Kormány által beterjesztett törvényjavaslat nem jó, vagy a törvényjavaslat néhány bekezdése, paragrafusa rossz. Ezt észlelem jelen esetben is. És gyöngébb ingernek találom azt, hogy a pártállam magasan kedvezményezettjei ellen szóljunk, annak ellenére, mint Deme képviselőtársam is mondta, hogy egy évvel ezelőtt gyakorlatilag mindahányan ezt ígértük, legjobb tudomásom szerint még az MSZP képviselői is, hiszen ők voltak azok, akik 1989. decemberében megszüntették ezt a rusnya intézményt, ami ezeket a megkülönböztetett magas nyugdíjakat adta.
Én szeretném azt a kérdést föltenni, hogy vajon kinek az érdeke; mondhatnám, hogy cui prodest? Kire tartozik? Ez nagyon furcsa dolog. Tudniillik a képviselőtársaimra, akik erről beszélnek, személy szerint minden bizonnyal nem! Hát természetesen nem vetemedhetnék arra a gondolatra, hogy egyes képviselőtársaink azért szavaznak és azért teszik le a voksukat az adott törvénytervezet ellen, mert hiszen otthon a ládafiában van egy-két hasonló menlevél vagy netán egy-két hasonló kitüntetés. Hát ezt a gondolatot nyilván ab ovo el kell vessem. Természetesen.
A másik dolog: érdeke lehet ez a lakosságnak? Hát mitől lenne a lakosságnak érdeke, hogy ennyi hónap után ismét havonta 20, más számok, más források szerint 25 millió forintot fizetünk ki ezekre a nyilvánvalóan hamis célokra?!
Én azt hiszem, hogy a lakosságnak sem érdeke. Én úgy gondolom, hogy ez az össznépi megbocsátás szelleme, amit itt egyes képviselőtársaim sugallnak, nem jó irányba vezet, és úgy gondolom, hogy minél hamarább meg kellene ezt a törvényt szavazzuk. Minél hamarabb el kellene fogadni ezt a törvényt, egy, megítélésem szerint rendkívül fontos döntési ponttal. Ez a döntési pont pedig az, hogy mi igazságosan döntsünk, tudniillik a jelen döntéseink talaján gyökerezik a jövő. Ha mi most igazságtalanul döntenénk, legalábbis az érintettek nagyobb részét illetően, akkor egészen biztos, hogy az elkövetkező jövőben ennek kedvezőtlen hatásai lennének.
Tehát úgy gondolom, hogy figyeljünk oda azokra az ellenzéki vagy többnyire ellenzéki képviselőtársainkra, akik a figyelmüket ráirányítják azokra a kisebb huncutokra, akikkel talán nem lenne most itt érdemes foglalkozni, de igenis, hozzuk meg ezt a törvényt mielőbb.
Azt szeretném még mondani, remélem, hogy ennek a törvénynek a szavazása kapcsán is érvényesülni fog egy fura effektus, amit én a magam részéről nagy "P" betűvel jeleztem és P-effektusnak neveztem el, és olyan törvényekre vonatkoztatom, amely törvény annál több szavazatot fog kapni ebben a Házban, minél jobban támadták ezt a törvényt vagy a törvény egyes paragrafusait bizonyos képviselőtársaim.
Én tehát kérek mindenkit, hogy mielőbb szavazzuk meg ezt a törvényt, jussunk túl rajta és folytassuk a törvénykezést az általam rendkívül sürgősnek tartott más gazdasági törvényekkel.
Tisztelettel köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
