SZÉL PÉTER, DR. (MDF)
SZÉL PÉTER, DR. (MDF)
SZÉL PÉTER, DR. (MDF) Elnök úr! Tisztelt Ház! Az adózás rendjéhez – akkor ezek szerint kénytelen vagyok végigmenni – több módosító javaslatot nyújtottam be. Az egyik annak a lehetőségét szolgálja megnyitni az adóhatóság részére, hogy az adóhatóság ne minden esetben legyen köteles hosszú, kimerítő határozatokat hozni egy adóigazgatási eljárás során.
Számos támadás érte az adóhatóságot az általános vitában, holott megítélésem szerint az adóhivatal semmi másra nem szolgál, mint az általunk – az Országgyűlés által – meghozott törvények alapján esetlegesen a lehető optimum szintjére a pénzbevételeket megszervezze.
A beterjesztett kiegészítő javaslatom tehát arra irányul, hogy az adóhatóságok adminisztratív kötelezettségei csak az indokolt és garanciális okokból is szükséges mértékben korlátozódjanak, és a kapacitások jobb kihasználása érdekében az adóhatóság, az adóhivatal a szükségtelen bürokráciától mentesüljön. Az ellenőrzésre hivatott adóhatóság kapacitását ugyanis nemcsak a létszámbővítéssel lehet segíteni, hanem azzal is, hogy az adóztatást és az adóigazgatást megszabadítjuk azoktól a bürokratikus terhektől, amelyek az eljárás törvényességére, a garanciális jogok biztosítására kihatással nincsenek, és mégis jelentős erőket kötnek le a szükségtelen adminisztrációs tevékenység elvégzése érdekében.
Az úgynevezett rövidített határozatok meghozatala egyébként a magyar jogrendben nem ismeretlen, hiszen ezt ismeri a büntetőeljárásjog, ismeri az államigazgatási eljárásjog is. Azokban az esetekben, amikor az állampolgár – tehát az adóalany – bárminemű kifogással él az adóhatósági eljárás, az APEH-eljárás ellen, ebben az esetben természetesen az adóhatóságnak kötelező lenne egy részletes indokolással is ellátott határozatot meghozni. Azonban – miután tudni kell, hogy ez zömében listaszerű felsorolásokból áll – ezt, ha konszenzus jön létre az APEH és az adóalany között, teljesen fölösleges lenne végigvinni.
Ha az adóhatóságok az ellenőrzésük során az adózásra vonatkozó jogszabályoktól eltérést állapítanak meg, és ha az adózó ezzel egyetért, azt ráutaló magatartással is kifejezheti. Így tehát a határozatnak megítélésem szerint nem szükséges ilyen részletes, kimerítő indokát adni.
A második – úgy gondolom, hogyha valakit komolyan érdekel, akkor esetleg vitára okot adható – módosító indítvány, miszerint az adózónak az adóköteles tevékenysége bejelentésekor csatolni kelljen az alapító okiratot is az adóhatóság irányába. Ennek a lényege, hogy az adóhatóságok hozzájuthassanak azokhoz az információkhoz, amelyek gyakorlatilag csak az alapító okiratokból állapíthatóak meg. Az eddigi tapasztalatok számos esetben bizonyították, hogy egyes gazdasági szerveződések – nem csekély tartozással a hátuk mögött – megszűntek, alaptőkéjüket felélve a végrehajtás eredménytelen maradt velük szemben, de a megszűnést követően egyes vállalkozók komoly tőkével új vállalkozásokba fogtak.
E folyamat erősödését elősegítheti az öncsődök sorozata is, amely nemcsak a gazdasági tevékenységből származó rendezetlen tartozások kérdését veti fel, hanem a költségvetési bevétel megrövidítését is maga után vonja. A csalárd csődök elleni védelem büntetőjogi lehetősége csak végső eszköz; emellett biztosítani szükséges az adóigazgatási eszközöket is. Így véleményem szerint lehetőség lesz arra, hogy a nagy összegű adótartozásokkal megszűnő vállalkozásokban részt vett szervezetek vagy személyek nyilvántartásba kerüljenek, és velük szemben esetleg komolyabb adóellenőrzés léptethető életbe.
Ugyanakkor megteremthető annak a lehetősége is, hogy az arra illetékes szervek ellenőrzés alá vonják ezeket a szervezeteket és személyeket, így egyértelműen biztosítható egyrészt a vállalkozói szabadság, az önadózásban megnyilvánuló bizalmi elv és a közkiadásokhoz való arányos hozzájárulás kötelezettségére vonatkozó törvényi előírás egységes szemlélete is.
A következő módosító indítványom, amelyet az ellenzéki képviselők az általános vita során több alkalommal igen erőteljesen támadtak, az, hogy vagyonnyilatkozati kötelezettség alá kerüljön a 200 ezer forintot meghaladó takarékbetét összege is.
A módosító indítványhoz fűzött indokoláson túlmenően az alábbiakban kívánnám egészen röviden indokolni. A költségvetés reális előirányzatai alapján több adókedvezményt nyújtani nem lehet, holott a mostani vita is azt bizonyítja, hogy mindenki az adókedvezmények bővítése mellett száll síkra. Részben a piacgazdálkodásra való átmenet, részben az ország jelenlegi pénzügyi állapota viszont az adókedvezmények szűkítése miatt emel szót, tehát gyakorlatilag az adókedvezmények szűkítése válik szükségessé. Az adókulcsok mechanikus emelése nem jelent megoldást. – elnézést kérek, én mondtam, hogy ez valamilyen fajta bosszú lesz, hogy én elmondom; én csak azt kérem, lassan már saját magamat sem hallom, úgyhogy csak csendes unalmat kérnék és nem hangos unalmat a képviselőtársaimtól.
Nyilvánvaló, hogy az adóztatás és az ellenőrzés rendjét olyan irányban kell változtatni, hogy megalapozott statisztikai becslések és az APEH elnökének nyilatkozata szerint többmilliárdos nagyságrendű adózás elől elvont jövedelem ismertté, és a költségvetés pozícióit javítandó adóztathatóvá váljék.
Látni kell, hogy a meglévő rendszer csak a kötelezettségüket korrekten, legjobb tudásuk szerint teljesítő adózókra jó, ugyanakkor a törvény alól kibújni szándékozó, esetenként a semmibevevő adózóknál sem a fenyegetettségi szint, sem a konkrétan alkalmazható szankciók nem megfelelőek, nem elégítik ki a fejlett ellenőrzési eszközök iránti igényt sem.
Régi vita folyik az adóhatóság és a vállalkozók között. Az egyik fél azt állítja, hogy jelentős összegű adók a jogszabályellenes magatartás miatt nem folynak be a költségvetésbe, míg a másik fél, a vállalkozók, a gazdasági élet szereplői szerint a terhek irreálisan magasak.
A költségvetési bevételek Parlament által elfogadott előirányzatát biztosítani kell, és sem jogi, sem erkölcsi indokok alapján nem lehet a becsületes adófizetők terheit a jogellenes magatartást tanúsítók miatt tovább növelni, szükséges az adóztatás és az ellenőrzés rendszerének megfelelő átalakítása.
Meg kell szüntetni azt a helyzetet, hogy nagyobb kockázat nélkül valaki jövedelmező vállalkozó tevékenységet folytathasson anélkül, hogy az adóhatóság tudna róla, vagy a tevékenység megszünésekor az állammal szembeni kötelezettségeinek rendezése nélkül köddé váljék, és az adózás alól kivont pénzzel új vállalkozásba kezdhessen.
Számosan még az adóköteles tevékenységük megkezdésekor az adóhatóságnál be sem jelentkeznek. Ilyenkor úgy gondolom, egyértelmű, hogy adócsalásra irányul a szándékuk, és úgy gondolom, hogy az úgynevezett átlagadó bevezetése ebben a körben igen kívánatos lenne.
Attól az ideális helyzettől is elég messze van jelenleg az ország és a gazdasági élet, hogy egy-egy vállalkozónak csak egy-egy bankszámlája legyen, és a készpénzforgalom helyett a bankszámlaforgalom váljék gyakorlatilag általánossá, sőt egyre inkább a készpénzforgalom irányába tolódik el a gazdasági élet gyakorlata.
Ebben az állapotban viszont úgy gondolom, szükséges, hogy az adóhatóság tudomással bírjon a pénzforgalmi jellegű bankszámlák egyenlegéről és ezek forgalmáról.
1988-ban az új adótörvények bevezetésekor általános érvénnyel kellett volna megítélésem szerint, hogy sor kerüljön az úgynevezett vagyonnyilatkozatok megtételére, ehelyett azonban ezidáig csupán 36 ezer érkezett be az APEH-hez. Úgy gondolom, hogy nem halasztható a teljes körű vagyonnyilatkozat tételének mielőbbi elrendelése, és ez az eltitkolt jövedelmek feltárásának kiindulópontjaként szolgálhat. Természetesen azt is látni kell, hogy az első vagyonnyilatkozat lényegében, tehát itt a bankszámlánál is, gyakorlatilag ezidáig eltitkolt, illetőleg illegális vagyonokat, jövedelmeket legalizál, azonban arra mindenképpen alkalmas, hogy a későbbi vagyonnyilatkozat megtételekor, tehát a későbbi vagyonelszámoltatáskor ebből az alapból mint bázisból kiindulva már egy komoly ellenőrzéssel és komoly adóbevétellel számolhasson a költségvetés.
Így tehát érthetetlen számomra, hogy a megtakarítások jórésze kívülesik jelenleg a vagyonnyilatkozat bevallási körén, és ha ezt így emeli a Parlament törvényerőre, úgy gondolom, számos visszaélés lehetősége teremtődik meg. Ezért tartom mellőzhetetlennek, hogy korábbi javaslatomnak megfelelően a kétszázezer forintot meghaladó értékű takarékbetétekben elhelyezett vagyon vagyonnyilatkozati kötelezettség alá essék. Köszönöm szépen képviselőtársaim és elnök úr szíves figyelmét, és a büntetés ezzel végetért. (Taps.)
