ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a szövetkezeti törvény általános vitája lezárult, és most a részletes vitával foglalkozunk, azért egy általános szempontra kénytelen vagyok visszatérni. Ugyanúgy, ahogy az általános vita során elmondottam, most is kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy rendkívül nagy felelősség, politikai felelősség terheli a mezőgazdasági kormányzatot, hogy ezzel a törvénnyel legalább egy időben – de még inkább ennek előtte – nem terjesztette az igen tisztelt Ház elé a földtörvényt, mert ebben a törvényben mi – ami most a szövetkezetekről terjesztődött elő – olyan kérdésekről fogunk határozni, amelyeket eredetileg vagy korábban a földtörvényben kellett volna rendezni.
Bár részletes vitáról van szó, de kénytelen leszek ennek kapcsán általános politikai kérdésekre is kitérni. A részletes vitában az általam előterjesztett módosító javaslatok közül háromra szeretném fölhívni a tisztelt Ház figyelmét, és kérni az önök támogatását.
Az egyik – és ez alapvető – az, hogy akkor, amikor az átmeneti törvényben a mezőgazdasági termelőszövetkezetek vagyonának a nevesítéséről van szó, már magát ezt a megfogalmazást – keresem a jó szót – félrevezetőnek, nem megfelelőnek és a valóságot elködösítőnek tartom. Valójában itt a szövetkezeti tagok tulajdonáról van szó. A tulajdonba való visszaadás helyett a nevesítés szónak a használata a dolognak a jogi lényegét változtatja meg, ködösíti el, fedi el.
Hogyha ez a törvény az elmúlt rendszerben ezelőtt három évvel terjesztődött volna a Ház elé, akkor megértettem volna ezt a nevesítés szót. Sajnos, tartok attól, hogy ez a törvény még abban az időben készülődött, és azóta módosítás nélkül terjesztették önök elé, és ezért szerepel benne a tulajdonnak a tagok nevére juttatása helyett ez a bizonyos nevesítés szó.
Az én módosító javaslatom arra irányul, hogy ez az úgynevezett vagyonnevesítés a tulajdonnak elsősorban a tagok nevére írását jelentse, tehát egy valóban tulajdont teremtsen, egy tagi tulajdont teremtsen, és ez a földhivatalban az egyes tagoknak a tulajdoni lapját nyissa meg, és arra vezetődjék rá, ne pedig egy ilyen bolsevista, megkerülő módszerrel a szövetkezet tulajdoni lapján kerüljenek a tulajdonok bejegyzésre.
Akik ezt a törvényt csinálták – én nem szeretnék személy szerint senkit se gyanúsítani vagy bántani, de ezek egy három évvel ezelőtti koncepciót tettek át mára, amikor már azért – ha alaposan végiggondolják –, én nagyon merem remélni, hogy ma már egy más Magyarországon élünk, mint három évvel ezelőtt éltünk.
A másik ilyen szempont, és ez is a módosító javaslataimban szerepel – ebben a törvényjavaslatban végig előfordul egy ilyen belső szövetkezeti jogforrásként –, annyira extra a neve, hogy meg sem tudtam jegyezni – elnézésüket kérem, . igen, szerepel a törvényben végig ugyanúgy, mint az elmúlt rendszernek –, mindegy, hogy minek nevezzük – a Rákosi-rendszernek vagy a sztálinista rendszernek a szövetkezeti joga kitalálta az úgynevezett önkormányzati szabályzatot.
Ezzel csak az a probléma, hogy amíg az alapszabály bekerül a cégbírósághoz, és az képezi az alapokmányát a szövetkezeteknek, ez az úgynevezett önkormányzati szabályzat egy második belső jogforrást teremtene, ami kivonódik ezáltal a cégbíróságnak, a jogi kontrollnak a köréből, és egy saját, külön belső életet él.
Kérem szépen, higgyék el nekem, ezt az előző rendszer azért találta ki, azért vezette be, mert ezzel lehetett a szövetkezeti tagokat legjobban kiforgatni a saját ügyeiknek az intézéséből. Mélységesen felháborít, hogy ez a törvényjavaslat ezt az önkormányzati szabályzatot, ezt a sztálinista, rákosista csökevényt továbbviszi, és be akarja építeni ebbe a törvénybe! (Taps.)
Nagyon kérem az igen tisztelt képviselő urakat, hogy ez ellen majd akkor, amikor odakerül, emeljék fel a szavukat, és más, mint az alapszabály, ne létezhessék a szövetkezet belső statutumának rendezésében.
És végül egy harmadik kérdés: a földtulajdon kérdése. Amikor még a kárpótlási törvény vitája folyt – elnézést, hogy a saját hozzászólásaimra vagyok kénytelen emlékeztetni a tisztelt Házat –, én már akkor felvetettem, hogy rendkívül súlyos felelősség terheli a földművelésügyi kormányzatot, hogy a földtörvényt nem terjesztették a Ház elé, és most velünk olyan szabályokat fogadtatnak el a szövetkezeti törvény keretében – olyan alapkérdéseket, amelyeket a földtörvényben kellene rendezni.
Nem kevesebbre gondolok, mint arra: a földtörvényben kellene kimondani, hogy magyar mezőgazdasági földterület, magyar termőföld csak magyar állampolgár tulajdonában lehet, (taps) és nem kerülhet se külföldi tulajdonba, se társasági tulajdonba. Kérem, önök – tudom – akkor már itt a liberális oldalról többen felvetették, hogy ez nem elég liberális megoldás. Meg kell önöknek mondanom, hogy rendkívül tévednek!
Olvassák el Dániának a törvényeit. Azt hiszem, Dániáról nem lehet azt mondani, hogy egy antiliberális, netán egy fasiszta ország – mert önök hajlamosak arra, hogy akire egyszer azt mondják, hogy antiliberális, az már rögtön fasiszta is! Dánia nem antiliberális ország, következésképpen azt se lehet ráfogni, hogy fasiszta. Mert Keresztély király . na, ezt ismerjük a történelemből, nem is kívánok erre kitérni. A dán törvények azt mondják, hogy mezőgazdasági földterület Dániában csak egyéni termelő, magyarán: dán paraszt tulajdonban lehet, és ezt kellene kimondania a magyar földtörvénynek is – amit rendkívül sajnálatos módon hiányolok –, hogy magyar föld csak egyénileg gazdálkodó magyar parasztnak a tulajdonában lehet, és nem lehet társasági tulajdonban!
Én rendkívül csodálom, hogy ennek az Országgyűlésnek azok a képviselői, akik olyan gyakran hivatkoznak népi-nemzeti múltjukra, ezt az alapvető kérdést – hogy csak magyar ember tulajdonában lehet mezőgazdasági termőföld – önök szem elől tévesztették, és nem hangsúlyozták eléggé.
Ismétlem: Dánia ezt, sokkal kevésbé nacionalista jelleggel megcsinálta! Ehhez sok következmény fűződik. Az egyik az: minthogy idáig a mezőgazdasági termőföld nem szerepelt a termelőszövetkezetek vagyonában, nem tart a mérlegben, nem jelent meg értékben, következésképpen nincs jogalap arra, hogy erre a termőföldre a mezőgazdasági szövetkezetek terheit ráterheljük! Ez az egyik.
A másik: ezt a mezőgazdasági termőföldet nem lehet bevinni részvénytársaságba vagy egyéb társaságba, mint ahogy pillanatnyilag – ahogy én tudom – a Földművelésügyi Minisztériumban készülő tervek ezt tartalmazzák. Felhívom az önök figyelmét, hogy ez a "banánköztársaságoknak" a jogát ültetné át Magyarországra, és el tudom képzelni, fel merem tételezni, hogy ennek a Parlamentnek a tagjai nem kívánják a "banánköztársaság" törvényeit alkalmazni Magyarországra! Mert igaz, hogy törekedni fogunk egy tőkés gazdaság, egy európai gazdaság felé, de ez nem jelenti azt, hogy a "banánköztársaság" joghoz törekedjünk!
Befejezésként: ezek nagyon súlyos politikai kérdések, Uraim! Higgyék el nekem – elég sokat járok vidéken –, vidéken az emberek még ma is félnek! Még ma is félnek, nem mernek megnyilatkozni, és amikor a termelőszövetkezet átalakulásáról hozunk mi itt jogszabályokat, ez olyan tényező, amelyről nem lehet önöknek sem megfeledkezniük.
A mai nap, a mai sajtóban jelent meg egy cikk, és ezzel a politikai hátteret szeretném önök előtt vázolni – egyik mai újságban, de lehet, hogy többen is, én csak egyet olvastam –, jelent meg egy cikk, hogy az Erdei Ferenc Egyesület tegnap, vagy – mit tudom – a napokban egy nagy ülést tartott, ahol Erdei Ferencnek a magyar politikában betöltött szerepét méltatták. Itt van előttem: a Parasztpártnak 1948-as ülésén Erdei Ferencnek, aki akkor főtitkára volt a Parasztpártnak, és akit most az agrárértelmiség egyes körei ünnepelnek, ennek az Erdei Ferencnek csak néhány mondatát szeretném felidézni 1948-as parasztpárti gyűlésből, mert igenis, uraim, ez hozzátartozik az egész kérdésnek a hátteréhez. Azt mondta: "Demokratikus fejlődésünknek legnagyobb és legnehezebben elhárítható akadálya volt az összeesküvők által irányított és Nagy Ferenc mögé felsorakozó kisgazdapárti jobboldal, amikor 1947 elején az összeesküvés lelepleződött, és hamarosan a Kisgazdapárt fedezékében elszánt, népellenes ellenforradalmi erők húzódtak meg."
Erdei Ferenc ezt mondta 1948-ban, és itt ülnek körünkben azok a kisgazdapárti akkori képviselők és funkcionáriusok, akik emiatt azután éveket ültek! Itt van Herczeg János bátyám – de a Kisgazdapárt soraiban is!
És ezt az Erdei Ferencet ma Magyarországon agrárközgazdászok a minisztérium hátterével ünnepelhetik.
Csak szerettem volna erre fölhívni a figyelmet.
De az én pártomnak is kijutott ebből. A Kereszténydemokrata Néppártnak is, amit akkor egyszerűen csak Demokrata Néppártnak hívtak. Rólunk Erdei Ferenc azt állította: a klerikális reakció pedig Mindszenty hercegprímás bátorítása mellett a Barankovics-pártban szerveződött. És azt írja a továbbiakban Erdei Ferenc, hogy az ellenséget nem fölszámolni, hanem megsemmisíteni kell. Kérem, ez egy üzenet volt.
Én nagyon szeretném, ha politikusok ülnek ebben a Házban, nagyon szeretném, ha látnák ezt. Ez egy politikai üzenet volt, hogy Magyarországon Erdei Ferencnek ezt az üzenetét, hogy a kisgazdákat, a kereszténydemokratákat fel lehet számolni – ezt ma – nyíltan lehet Magyarországon pozitív propagandaként hirdetni. Én a képviselőházra bízom ennek az eldöntését, ennek a politikai megemésztését, és háttérismeretként soroltam föl ezeket a jelenleg folyó szövetkezeti törvény vitájához. Mert uraim, ez igenis politikai kérdés, és nem dughatják se önök a fejüket a homokba, se mi nem dughatjuk a fejünket a homokba.
Nagyon köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
