GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP) Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Van egy falu Pásztótól nem messze a Cserhát ölén, erdők, rétek és kövek övezik, és van talán néhány hektár jó földje is. A falu neve: Bér. Harcias polgármesterük vezényletével a falu elszánta magát, hogy szakít hetedik határon túli eddigi zöldbáróival és kiválik a mamut téeszből. Ez idáig még rendben lenne, ettől még nem kellene belekontárkodnom Tóth Sándor képviselőtársam választókörzetébe. De olvasom az újságban, a szombati Új Magyarországban, hogy két képviselő versengve biztatta az 500 lelkes falu gyűlésre sereglett lakóit: vágjanak neki bátran a magántulajdonon alapuló kistermelésnek. A továbbiakban – a tudósítás szerint – éberségre hívtak fel, hiszen a plutokrata, bolsevista zöldbárók és gyanús szövetségeseik mindent megtesznek azért, hogy kisemmizzék a föld művelőit. Egyébként is – teszi hozzá talán túlságosan igyekvő újságírói tudósításában a riporter – az államtitkár kijelentette ezen a gyűlésen, hogy éppen aznap reggel hívták fel Párizsból, mely szerint óriási mértékben bekapcsolódunk a Szovjetunió helyére irányuló nyugati szállításokba. Fényes tehát a jövő, felmérhetetlen a perspektíva, ami a kistermelőkre vár.
Legalább összebeszéltek volna; hidegebb szívű, kegyetlen nyíltságáról, tüskés nyilatkozatairól ismert államtitkár társa ugyanattól a tárcától azon a héten két helyen is kinyilvánította: a magyar mezőgazdaság exportképessége – számára legalábbis – kérdéses, elkerülhetetlennek tartja a leépülést. Különben is – véleménye szerint – farmergazdaságból a közeljövőben legfeljebb a mezőgazdasági népesség öt-hat százaléka fog megélni. S mi lesz akkor a többi sok százezerrel, aki az elmúlt évek propagandájának hatására elhitte, hogy néhány holdacskájával elindulhat a mezőgazdasági vállalkozásnak?
A fenti példákkal sem a tárca, sem az említett államtitkárok ellen nem kívánok támadást indítani. Más okok miatt hoztam fel ezeket a történéseket.
Idejekorán egyezzünk meg, képviselőtársaim. Most még nem késő, hogy a pártok és a kormányzat hallgatólagos egyezséget kössenek. Az agrártörvények elfogadása után, a kárpótlási törvény, a szövetkezeti és az átmeneti törvény végrehajtásának évében, a tulajdon osztogatásának és a válságkezelésnek talán legkritikusabb esztendejében fel kellene függeszteni a nagy politikai és ideológiai csatákat a mezőgazdasággal összefüggésben. Ehhez talán még a választások is elég messze vannak, hogy ezt megtehessük. Ne ígérgessünk sem virágzó kiskert-Magyarországot, se győzedelmes világpiaci előrenyomulást. Ne takargassuk tovább a realitásokat. Tárjunk valóságos alternatívákat a mezőgazdasági termelők, a parasztság elé. Keserves néhány év vár rájuk, akár a szövetkezetet, akár a magángazdálkodást, akár a mezőgazdasági bérmunkát választják. Engedjük át a terepet az érdekszervezeteknek. Ez az év a mezőgazdaságban legyen a felelős kormányzati munka, az érdekképviseletek, a vállalkozást segítő programok és alapítványok, a hatékony hivatali munka éve. Álljanak talpra végre az érdekszervezetek, alakítsák meg területenként, megyénként is egyeztető fórumaikat.
A szocialisták nem kívánnak szocialista parasztszövetséget alakítani. Az önmagában nem baj, ha egy érdekképviselet közelállónak érzi magához valamelyik párt értékeit. A pártok azonban ne telepedjenek rá az érdekképviseletekre. A falusi, a városi, a megyei önkormányzatok érezzenek felelősséget mezőgazdasági környezetük jövőjéért, működjenek közre a helyi információcserében, az intézményes egyeztetésben, a nagyobb konfliktusok megelőzésében. Tudnia kell a parasztságnak, az agrárértelmiségnek – és érzésünk szerint tudja is –, hogy alkukényszerben van. A direkt politikai és ideológiai beavatkozások, a kampányok ezen csak ronthatnak. Ha lent nem tudnak megegyezni, és mereven csak a törvény betűihez ragaszkodva próbálja ki-ki érvényesíteni a maga szűk igazságát, a felemás helyzetből nem valami lesz, hanem semmi. A válság nem mérsékelt fellendülésbe, hanem káoszba fog átfordulni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt parlamenti és parlamenten kívüli pártok! Vállaljunk ideiglenes önkorlátozást az agrárpolitika stílusában. A pártok a konfliktusok feloldását, az érdekek egyeztetését segítsék, ne pedig a kiéleződést és a válság elmélyülését. Sőt, talán még példát is mutathatnánk. Alakítsunk erre az évre pártközi egyeztető, konfliktuskezelő fórumot az agrárkérdésre nézve. És ha ilyen egyeztetési fórumokat a pártok képesek összehozni, akkor ígérem, hogy agrárkérdés tekintetében ez volt ebben az évben az utolsó napirend előtti felszólalásom. Köszönöm szépen. (Taps.)
