ISéPY TAMáS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
ISéPY TAMáS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
ISéPY TAMáS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!
Az egyes bizottságok részletes vitában már megmérték a három törvényjavaslatot, tehát a tartós állami tulajdonban maradó, az időlegesen állami tulajdonban lévő vállalkozói vagyonról szóló törvényjavaslatot, valamint a két törvényjavaslattal kapcsolatos jogszabály-módosításokról szóló törvényjavaslatot, s már időkímélés okából is az elnök úr említése szerint a három törvényjavaslattal kapcsolatos zárszót egyszerre mondanám el, együttesen. Azokat a koncepcionális kérdéseket foglalom össze röviden, amelyek a törvényjavaslatok általános vitája, illetve az egyes bizottságok tárgyalása során vetődtek fel.
Mindenekelőtt a tartós állami tulajdonnal kapcsolatban az állami vagyont működtető szervezet formájával kapcsolatos vitákra kell utalni. A 4972-es számú törvényjavaslat alapján a tartós állami vagyon működtetésére a kormány egyszemélyes részvénytársaságot hoz létre. Jó néhány benyújtott módosító javaslat a részvénytársasági forma elvetésére tett javaslatot. Ezek az indítványok megoldási alternatívaként részben az Állami Vagyonügynökségtől független költségvetési intézmény alapítására tettek javaslatot, részben pedig az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság feladatait megosztanák az Állami Vagyonügynökség, a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet, illetve az illetékes miniszter között.
Az előterjesztő a módosító javaslatokban megfogalmazott álláspontokkal nem ért egyet, és a "nem"-nek nem az az indokolása, hogy "csak", hanem koncepcionális szempontokból nem ért egyet a módosító javaslatokkal. Nyilvánvaló ugyanis, hogy más államok többségéhez hasonlóan Magyarországon is szükséges és indokolt meghatározott vállalkozói vagyoni kört állami tulajdonban tartani és így működtetni. E vagyoni kör kijelölésének kereteit az állam gazdaságstratégiai, nemzetgazdasági érdekei, az országos közszolgáltatási célok határozzák meg. Hangsúlyozom, hogy a mai vállalkozói vagyon meghatározott részének állami tulajdonban tartása nyilvánvalóan nem jelent újraállamosítást, és nem jelenti a privatizáció lelassítását sem. Újraállamosításról fogalmilag szó sem lehet, hiszen a tartós állami tulajdonban tartani kívánt kör ma is állami tulajdonban van. A privatizáció lassítása pedig indokolatlan felvetés, hiszen ez a folyamat nem egy egyszeri aktus; meghatározott, viszonylag hosszú időt vesz igénybe, s ezalatt is indokolt gondoskodni az állami tulajdon megfelelő működtetéséről.
Az előterjesztő nem tartja jó gondolatnak a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet esetleges felruházását a vállalkozói vagyon működtetésének jogával. A kincstári vagyon, melyet esetleg kezel majd a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet, ennek az elsődleges jellegzetessége, és ennyiben különül el az e törvényjavaslatok hatálya alá tartozó vagyontól, hogy jellemzően nem vállalkozói célokat szolgál, hanem az állam, a közigazgatás, a költségvetési szervek közszolgáltatási funkcióinak ellátását segíti.
Mindezekre is tekintettel az a körülmény, hogy az állam a tartós tulajdont kezelő részvénytársasághoz tartozó vagyoni kör tekintetében irányítási jogait tartósan kívánja gyakorolni, indokolttá teszi, hogy az ügynöki funkciókat ellátó Állami Vagyonügynökségtől eltérően a vállalkozási tevékenységgel adekvát szervezeti forma kerüljön alkalmazásra, és a nemzetközi gyakorlat is ezt a megoldási módot támasztja alá.
A részletes vitákban élesen vetődött fel a tartós állami tulajdon köre meghatározásának a kérdése. A 4972-es számú törvényjavaslat alapján a Kormány rendeletben határozza meg a tartós állami tulajdonban maradó vagyoni kört. A törvényjavaslat e rendelkezését több módosító javaslat is támadta. E módosító javaslatok lényege abban foglalható össze, hogy a tartós állami tulajdon körének meghatározását az Országgyűlés hatáskörébe kívánják utalni, és az indítványok között az az eltérés, hogy egyesek törvényi, mások országgyűlési határozati formát tartanak megfelelőnek.
A módosító javaslatokban megfogalmazott álláspontokkal az előterjesztő nem ért egyet, mivel – véleménye szerint – a törvényben csak a tartós állami tulajdon körének kijelölési szempontjait kell meghatározni. Az operatív döntéseket azonban a kormánynak kell meghoznia. Ellenkező esetben egy-egy vállalat átsorolásához is parlamenti jóváhagyásra lenne szükség, amely kétségkívül akadályozná a gazdasági folyamatokra vonatkozó rugalmas reagálás lehetőségét. A módosító javaslatok elutasítása ugyanakkor nem zárja ki azt, hogy az Országgyűlés évente a vagyonpolitikai irányelvekben rögzítse azokat a célokat, amelyeknek teljesítése egyben a kormány döntéshozatali lehetőségeit is behatárolja.
A harmadik fontos és vitás kérdés az önkormányzatok részesedése a belterületi föld után. A 4973-as számú törvényjavaslat a hatályos szabályozástól eltérően kizárja annak lehetőségét, hogy az önkormányzatok a vállalat által használt belterületi föld arányában alanyi jogon igényelhessenek részvényt, illetve üzletrészt. A szabályozás szerint az önkormányzatok elsősorban pénzbeli részesedésre jogosultak, amelynek a forrása a vállalat értékesítéséből származó privatizációs bevétel. Természetesen nincs akadálya annak, hogy az önkormányzatok az Állami Vagyonügynökséggel kötött megállapodás alapján a vállalat átalakulásával létrejövő gazdasági társaságban tagsági részvényesi jogokat szerezzenek, hiszen így szól a törvényjavaslat 40. §-a.
(18.10)
A 4972-es számú törvényjavaslat a száz százalékban tartós állami tulajdonú társaságok tekintetében úgy rendelkezik, hogy az ezen társaságok tulajdonába kerülő belterületi föld után az önkormányzatokat csak akkor illeti meg a 4973. számú törvényjavaslat – tehát az időlegesen állami tulajdonban lévő – szerinti juttatás, ha a gazdasági társaságban a száz százalékos tartós állami tulajdon megszűnik, vagyis a gazdasági társaság legalább részben privatizálódik.
Az ellenzéki képviselők számára elfogadhatatlan, hogy a 100 százalékban tartós állami tulajdonú társaságok tekintetében az önkormányzatok a belterületi föld után a részesedésre ne az átalakulás időpontjában tarthassanak igényt. Az ellenzéki oldalról benyújtott módosító javaslat emellett indokolatlannak tartja a hatályos szabályozás megváltoztatását: véleménye szerint továbbra is módot kell adni arra, hogy az önkormányzatok a törvény erejénél fogva váljanak részvényessé.
A módosító javaslatokban megfogalmazott álláspontokkal az alábbi indokolással nem ért egyet az előterjesztő: A hatályos szabályozás fenntartása mind elvi, mind pedig gyakorlati szempontból helytelen lenne. A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény elveivel ellentétben áll az a konstrukció, amely szerint egy társaság nem önkéntes alapon szerveződik, hanem meghatározott személyi kört törvényi rendelkezés minősít a gazdasági társaság tagjává. A részvényszerzéshez fűződő alanyi jog másfelől kizárja vagy jelentős mértékben megnehezíti azt a sok esetben indokolt célt, hogy a gazdasági társaság tulajdonjogát egyetlen befektető szerezze meg.
Rögzíteni szeretném azt is, hogy a törvényjavaslatok megoldása nem csorbítja az önkormányzatok jogait. Egyértelművé teszik azonban, hogy az önkormányzatok az állami vállalatok puszta formaváltása esetén nem, hanem csak akkor részesednek a privatizációs bevételből, ha valóban állami tulajdon értékesítésére kerül sor. Márpedig, ha elfogadjuk azt az elvet, hogy az önkormányzatok a belterületi föld után elsősorban pénzbeli részesedésre tarthassanak igényt, úgy annak forrása kétségkívül csak az adott vállalat privatizációjából befolyó bevétel lehet.
A száz százalékosan állami tulajdonban maradó gazdasági társaság esetében ilyen bevétel – értelemszerűen – nem keletkezik.
Tisztelt Országgyűlés!
Az állami vállalatok – idézőjelbe tett – önkéntes átalakulására a törvényjavaslatban előírt határidőt kétségtelenül indokolt megváltoztatni. A törvényjavaslat ez év december 31-ét határozza meg olyan időpontként, melynek lejártát követően az állami vállalatok úgynevezett kényszerátalakulással alakulnak át gazdasági társasággá. A törvényjavaslatban meghatározott időpont megállapítására még a törvénytervezetnek a kormányhoz való benyújtását megelőzően, 1991. decemberében került sor. Több módosító javaslat ennek az időpontnak a megváltoztatására tesz indítványt. A módosító javaslatokban foglaltakkal az előterjesztő egyetért, mivel az állami vállalatok önkéntes átalakulásához elegendő időt kell biztosítani – ennek hiányában az úgynevezett önkéntes átalakulásra vonatkozó szabályok nem is kerülhetnének alkalmazásra. Ezért elfogadjuk azt a módosító javaslatot, hogy az időpont 1993. június 30-ára változzék.
Több képviselőtársunk javasolta az állami vállalat szövetkezetté történő átalakulásának biztosítását. A 4973. számú törvényjavaslat szerint az állami vállalatok korlátolt felelősségű társasággá vagy részvénytársasággá alakulhatnak át – általános jogutódlás mellett. Képviselői kezdeményezés történt módosító javaslat formájában abban az irányban, hogy a törvényjavaslat biztosítsa annak lehetőségét is, hogy az állami vállalatok közvetlenül szövetkezetté alakulhassanak át. A módosító javaslatokban megfogalmazott álláspontokkal az előterjesztő azért nem tud egyetérteni, mivel az átalakulásra vonatkozó részletes szabályok kidolgozása részben hosszabb előkészületet venne igénybe – emellett az állami vállalat szövetkezetté alakítása a vagyon nevesítésével, az állami vagyonnak a szövetkezet tagjai közötti ingyenes szétosztását jelentené, amivel elvileg sem lehet egyetérteni.
Tisztelt Országgyűlés!
Számos vitát eredményezett és több egyeztető tárgyalás elindítója volt a privatizáció, az átalakulások során fölvetődő környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi ügyek rendezése és a törvényjavaslatokban történő megfogalmazása. Fenntartjuk most is azt az elvi alapot, amit a vitákban képviseltünk. Eszerint a környezetvédelem, a mű- emlékvédelem valójában egy tulajdonsemleges ügy. Kiemelten fontos és szabályozandó, de nem feltétlenül az állami tulajdon magánkézbe adását rendező – tehát nem ezzel a témával foglalkozó – törvények kapcsán. Mégis, a környezetvédelem kiemelt jelentőségét elismerve, és ismerve a megfelelő szabályozás hiányát is, a környezetvédelmi bizottság kompromisszumos, a védelmet kellően biztosító indítványainak az elfogadását fogja az előterjesztő javasolni.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatok elfogadása sürgető, hiszen indokolt, hogy a hatásai minél előbb érvényesülhessenek. A részletes vitákban a törvényjavaslatok jobbítását szolgáló módosító indítványokat az előterjesztő vita nélkül elfogadja, a koncepcióval ellentéteseket azonban nem. Kérem tehát, hogy az elfogadott módosító indítványokkal együtt, szavazatukkal támogassák mindhárom törvényjavaslat elfogadását.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)
Határozathozatal
