ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP)
ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP)
ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Külön köszöntöm azokat, akik nem tagjai a mezőgazdasági bizottságnak, de ha jól megnézem a létszámarányt, majdnem fele-fele. Ez egyfelől jó, másfelől – azt hiszem – elgondolkodtató.
Ami a témát illeti. Először is köszönöm a Háznak, hogy az én törvényjavaslatomat is, és mindazokat a törvényjavaslatokat, melyek ehhez kapcsolódnak, napirendjére tűzte és tárgyalja. Tudom, hogy az ellenzék oldaláról kérésként elhangzott, hogy én is, meg képviselőtársaim is az indítványainkat vonjuk vissza. Meg kell mondanom, hogy ilyen szándékom nincs. Azért nincs, mert szeptember 1-jén benyújtott törvényjavaslatról van szó. Most került ugyan a Ház elé. Vitathatatlan tény, hogy néhány hét van csak arra, hogy átmehessen a Házon, törvény legyen belőle, de az is tény, hogy amit érint és ahány embert érint, az nem kis dolog.
Éppen ezért nézzük sorjában a dolgokat. S miután nagyon kevés az időnk a mai napból, én arra kérem képviselőtársaimat, jómagam is azt teszem, hogy az egész témát együtt tárgyalva – ugyan tudom, hogy külön-külön lesz majd napirenden mindegyik törvényjavaslat –, de én a gondolataimat legalábbis összefüggéseiben mondom el, az egész témát, tehát az átmeneti törvényt illetően.
Én úgy vélem, hogy a törvény kapcsán akkor nagyon nagy hibát követtünk el, amikor nem rendeltük el a kárpótlási törvényhez hasonlóan a szövetkezeti átmeneti törvény során a folyamatos felügyeletet és ellenőrzést. Mert a kárpótlási törvénynél a hivatal ezt megtette, a szövetkezeti törvénynél a cégbíróságok ha még akarták volna, sem lettek volna fizikailag képesek, hogy a teljes folyamatot figyelemmel kísérjék és mindazokat a dolgokat helyesbítsék, helyére tegyék, ami fontos lett volna.
És ebből a hibából sok minden következett. Nagyon sok levél, nagyon sok vélt és valós sérelem, és az, hogy a mai napig olyan ütközés színtere a szövetkeztek átalakulása, mely okkal került a Ház elé. És hogy mennyire okkal, azt az ellenzéki képviselőtársaim is tudják, hogy a napirendre tűzés és a soronkívüliség szempontjából is épp e héten a képviselőknek több mint a 70%-a támogatta az indítványt. Ez azt jelenti, hogy nagyon sokan, pártállástól függetlenül kaptak olyan levelet és megkeresést, ami ezt a témát taglalja.
(12.20)
Miről is van szó? Arról, hogy a szövetkezeti tagok egy jelentős része nem figyelt oda eléggé, hogy hogyan és meddig lehet kiválni a szövetkezetből. Nagyon sokan olyan értesítést kaptak, hogy az áprilisi közgyűléstől számított 15 + 60 nap. Mint tudjuk, a Ház állásfoglalása alapján ez így nem igaz, hanem a 60 nap onnantól ketyegett, amikortól a közgyűlési határozatot kézhez kapták.
Ennek ellenére sajnos, a gyakorlatban a megtévesztett állampolgárok nem éltek a polgári törvénykönyv adta lehetőséggel, hogy a megtévesztésüktől, annak megszűntétől számítva éltek volna a 60 napos jogosultsággal. Éppen ezért részemről a szándék egyértelmű, nevezetesen az, hogy az átmeneti törvényt hatályban kell tartani és adott esetben március 31-ig meghosszabbítani olyan értelemben is, hogy a kiválást lehetővé tenni egyfelől a tagoknak, másfelől a kívülálló üzletrész-tulajdonosoknak is, és ezt vagyonkivitellel együtt – én ezt nem szégyellem kimondani.
Ugyanakkor hadd emlékeztessem képviselőtársaimat, hogy erre a kárpótlási törvénynél is egy hónap hosszabbítást biztosítottunk annak idején, és ez egy tömeges igénybejelentéssel járt. Tessék nekem megmondani, miért ne tennénk lehetővé most, amikor a mezőgazdasági munkáknak, a növénytermesztési feladatoknak nincs dandárja, hogy mindezekkel dolgokkal foglalkozzon egy adott közösség.
Úgy gondolom, mindenképpen át kell gondolnunk, hogy hogyan és miként tesszük lehetővé, hogy ez a folyamat még lehetővé váljon úgy a tagoknak, mint a kívülállóknak. Részemről most ennyit kívánok elmondani. Remélem, hogy az ellenzék, a koalíció részéről is ésszerű észrevételek és javaslatok hangzanak el, s ennek alapján egy olyan csomag, amelyet három képviselőtársunk nyújtott be, illetve a negyedik már a Ház előtt van, mert úgy döntöttünk: ez együtt lehetőséget ad az állampolgároknak, hogy a tulajdonnal kapcsolatos döntésüket úgy hozzák meg, ahogy azt az ő érdekük szolgálja. Köszönöm szépen. (Taps a FKgP padsoraiban.)
