KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Mi, akik 1956-ban és a következő években is ebben az országban éltünk, jól emlékszünk, hogy korántsem csak az akasztások, bebörtönzések és internálások tartoztak a bosszú, illetve az úgynevezett politikai konszolidáció kelléktárához, és nemcsak megalázták és verték az ország népét, hanem az is bevett módszer volt, hogy máról holnapra munkahelyüktől fosztották meg a kisebb szereplőket, illetve résztvevőket. Sokak munkaviszonyában keletkezett így hosszabb-rövidebb megszakítás, mert nem volt könnyű elhelyezkedniük, mivel az elvtársak körében az amnesztiák ellenére is az volt az általánosan elterjedt vélekedés, hogy '56-ra nincs megbocsátás.
Sokan cipelik ma is az így keletkezett joghátrány terhét, mivel az üldözés nyomán elveszett hónapokat és éveket ma sem lehet a munkaviszonyban töltött időhöz számítani.
Konkrét panasz alapján fordultam ez ügyben dr. Kis Gyulához, a szociális és egészségügyi bizottság elnökéhez, de tudomásom szerint ez idáig nem lépett előre a kérdés. Megítélésem szerint az emberi és isteni igazság alapján egyaránt időszerű, hogy végre levegyük az érintettekről a jelzett hátrányt. Ennek jegyében várom államtitkár asszony válaszát. (Taps.)
