ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP)
ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP)
ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP) Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen esti órán már majdnem illetlenség szólni, … (Közbeszólás az ellenzék részéről: Igen.) … sőt, mi több, van, aki azt mondja, hogy igen, az ellenzék részéről.
Mégis a Kósa képviselőtársam által elmondottak belső logikai rendjéhez, nem vitatkozva az általa ismertetettekkel, de azért valamit hadd tegyek hozzá.
Az egyik, hogy van-e a nyugat-európai országokból származó mezőgazdasági termékeket illetően olyan veszély a magyar mezőgazdasági termékekre – és reális veszély –, ami itt elhangzott, vagy nincs? Mert itt végül is az hangzott el, hogy érdemleges veszélyt nem lát a felszólaló.
Hadd hívjam fel a jelenlévők és az itt nem lévők figyelmét is viszont arra, hogy a holland mezőgazdaság a volt NDK területén milyen hihetetlen előrenyomulást produkált rövid idő alatt, és gyakorlatilag lebénította az NDK mezőgazdaságát. Az, hogy Magyarországon nem figyeltünk oda, mondjuk, a Meinl-hálózat néhány dolgára, nem figyeltünk oda a franciatej-beszállításra, az a mi hibánk volt, mert bizonyos köntösben bejött a dolog.
Én azt hiszem, ez komoly tanulság volt a jövőre nézve, mert azért az a veszély jóval nagyobb annál, mint ahogy ma hisszük, mert igenis nekik érdekük.
Másfelől nézzük csak meg, hogy a magyar termékekkel szemben milyen vámfellépések vannak a nyugat-európai országokban. Nem akarok részletekbe menni, ők a parasztjaikat sokkal jobban levédik, mint mi a mieinket itthon.
Másfelől: az is látható, és utalás volt itt arra, hogy a magyar mezőgazdasági termékek exportja nem növelhető olyan mértékben, mint ahogy szeretnénk. Ez nem egészen így van.
Vitathatatlan tény, hogy mondjuk tejporból vagy bizonyos hústermékből és vajból nem, elismerem, viszont egyetlen adalék csupán: Nyugat-Európa 20 milliárd dollárnyi friss zöldséget és gyümölcsöt importál évente Tajvanról, Chiléből, Kaliforniából, ezek a főbb beszállítók, és évente kétmilliárd dollárral nő ez a fogyasztás.
Ha ez igaz – és mi azért egy kicsit közelebb vagyunk, mint az előbb említett három térség, illetve ország –, akkor meg kell néznünk, hogy az élőmunkánk, ami van, és a termőföldünk adott, hogy melyek azok a termékek és termelvények, amelyeket így, igaz nagyon szervezett piacon keresztül, be tudunk juttatni és a legkisebb ellenállás mentén haladva elhelyezni azokon a piacokon, amelyek számunkra fizetőképesek.
Azért mondtam ezt el, mert főként az Alföld térségében nagyon sok olyan munkaerő van, akit e területen hatékonyan le tudnánk kötni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
