BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Sokat tépelődtem, hogy a magzati élet védelméről szóló – a köznyelvben csak abortusztörvényként emlegetett – előterjesztésről véleményt nyilvánítsak-e. Nyilván sokan tudják: háromgyerekes családapa és egyunokás nagyapa vagyok – egyébként gyerekbolond. Ez utóbbit már gyermekeim mondták, mikor bejelentettem: tíz unokát szeretnék. Egyszóval: szeretem a gyerekeket. Nagyon örülök, ha harmonikus családi körülmények között élő, kiegyensúlyozott gyermekekkel hoz össze a sors, ugyanakkor elszorul a szívem, ha az utcán kolduló, leromlott fizikai állapotú gyerekekkel találkozom. Sajnálom az ilyet – ha tudok, teszek is a helyzet javítására. Ez motivált akkor is, amikor beléptem a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat magyar tagozatába.
A Szocialista Párt tagjaként a családot, a gyermekvállalást fontos és megvédendő értéknek tekintem, ezért tehát az abortuszt én sem tartom a családtervezés eszközének. Viszont a kérdés szempontjából perdöntőnek ítélem, amit az imént ellentétpárként említettem: az ugyanis meggyőződésem, hogy megfelelő életkörülmények esetén a nők számára a fogantatás, a gyermekvállalás kívánatos dolog. Igen: megfelelő körülmények között – és csak akkor. De nem lehet ezzel ellentétes érdeke egyetlen társadalomnak sem. A rossz körülmények közé, nemkívántan érkező gyermek sorsa a nélkülözés, osztályrésze a deviancia, jövője a kitaszítottság, esetleg a bűnözés. Megfelelő életkörülményeket mondtam, melyeket az Alkotmányban előírt módon és mértékben, a társadalomnak kell biztosítania valamennyi állampolgára számára. Ennek garanciáit a szociális törvénynek kellene megteremtenie, a Ház előtt fekvő tervezetben azonban sok minden van, de ilyen garancia nincs.
Előttem már sokan elmondták a megelőzés lehetséges és kívánatos eszközeit a nem kívánt terhesség elhárítására. Én ezekkel egyetértek, ám ezek ellenére a felvilágosítás alacsony foka, a védekezés elégtelen biztonsága miatt mégis sokan jutnak majd a nem kívánt terhesség áldott állapotába.
Az említett szociális törvény-i garanciák hiányában azonban elfogadhatatlannak tartom, hogy a "válsághelyzet" ködös megfogalmazásban, mások mérlegelésére bízva szerepel a törvénytervezetben. A tárgyalt törvénytervezetnek ki kell mondania, mit értünk válsághelyzeten – ennek mérlegelését senki számára nem lehet jogosítványul adni. Mert válsághelyzet a nő, illetve a család alapvető érdekeinek, életfeltételeinek veszélyeztetettsége, a gyermekvállaláshoz szükséges szociális feltételek hiánya is. Elsősorban ezek azok az okok, amelyek az abortuszt végeztető nők döntő többségét motiválták.
Ezt a válsághelyzetet a nőknek kell megítélniük: ezt felülbírálni senkinek nincs joga.
Itt, a parlamenti vita során, egymásnak feszülnek érvek és indulatok. Az érveket akceptálom – még ha nem értek velük egyet, akkor is –, az indulatokat azonban nehezen viselem – ugyanis indulatból politizálni nem szerencsés, törvényt alkotni még kevésbé. Tanúként azokat az indulati felhangokkal hozott törvényeinket említhetném, melyeket aztán az Alkotmánybíróság ízekre szedett. Vagy olyan kijelentések hangzanak el, melyek egy magasabb erkölcsiség talaján állva állítanak fel megfellebezhetetlen tételeket. Tóth Sándor, igen tisztelt képviselőtársam, Hack Péterre hivatkozva kijelentette: " Életek között nem tehetünk különbséget, a fogamzás ideje, helye vagy módja alapján. Az anya méhében egy élet van, amelylyel nem rendelkezhet saját belátása szerint."
Az első másfél mondattal egyetértve, vitatom az utolsó fél mondatot: hát kinek a belátására bízatik a dolog? A magzatvédőkére? Az egyházakéra? Vagy az apáéra? Ebben a kérdésben én nagyon radikális állásponton vagyok. Miután a fogantatástól a szülésig teljesen, a születés után is nagyobbrészt az anyára hárul minden kín, szenvedés, öröm és bánat, ezért abortuszügyben a döntés kizárólagos és korlátlan joga a nőket kell hogy megillesse. Jaj annak a gyereknek, akinek a megléte tudatosulásától kezdve sorsa összekapcsolódik szülőanyja dacos ellenállásával! Mindezt azért merem kijelenteni, mert meggyőződésem, hogy a nők nem a saját szórakoztatásukra végeztetnek abortuszt.
Tisztelt Ház! A korábbi viták során sokan kétségbe vonták az egyházak jogát, hogy véleményt nyilváníthassanak az abortusz kérdésében. Ez – a miniszterelnök úr szóhasználatával élve – ostobaság, de legalább szamárság. A véleménynyilvánítás jogát kétségbe vonni bárki számára – antidemokratikus dolog. Azt azonban vitatom, hogy a véleményt – tudniillik az egyházakét – valamiféle megfoghatatlan többségre való hivatkozással, bölcs dolog lenne törvénybe iktatni.
Úgyszintén Tóth Sándor képviselőtársam mondotta volt a vitában: "A felállított A- és B-alternatíva elfogadhatatlanul beszűkíti a választási lehetőségeket, eleve nem számol az ország lakosságának több mint a felét – a keresztény hívőket – lelkiismeretben kötelező erkölcsi normával, amely leszögezi, hogy az emberi lényt mint személyt, a fogantatástól kezdve feltétlen tisztelet illeti meg.
(21.40)
A katolikus egyház például a hívei számára ezt a teljes körű életvédelmet kötelezően írja elő.
A világi törvényhozásnak erről tudomást kell vennie, hogy elkerülje a vallásos meggyőződésű állampolgárok negatív diszkriminációját, amelyik alkotmányellenes is."
Úgy vélem – ezt közöltem vele is –, hogy képviselőtársam fordítva ül ama bizonyos éjjeliedénykén. Ha ugyanis egy liberális törvény mindenki számára lehetővé, nem pedig kötelezővé teszi az abortuszt, akkor szabad kezet ad az egyházaknak saját tilalmaik, saját híveik körében történő érvényesítésére. Ha viszont a törvény átemeli a katolikus egyház tilalmát, akkor ez súlyosan diszkriminatív a nem-, vagy másban hívő állampolgárok számára.
Ez az, ami az én nézetem szerint alkotmányellenes.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Komoly, megfontolt döntést vár tőlünk a társadalom. Márpedig megfontolt döntés érzelmi alapon aligha lehetséges. E körben pedig úgy látom, az érzelmek befolyásolására játszanak sokan, így a magzatvédők is. Az általuk küldött fényképek tényleg borzalmasak, de nekünk sem ennek alapján kell döntenünk.
Mondandóm végére érve, nem nehéz a következtetés. Én a lehető legliberálisabb megoldásra voksolok, mert a tervezett korlátozást szűk látókörűnek, a nők számára hátrányosnak, döntési szabadságukban korlátozónak, nota bene alkotmányellenesnek tartom. Éppen ezért, ha a tisztelt Ház ez utóbbi megoldást emelné törvényi szintre, akkor csatlakozom azokhoz, akik abortuszügyben népszavazást kezdeményeznek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! (Hodosán Róza tapsol.)
