FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt 21 képviselő, illetve 24, mert a pulpituson is három képviselő ül (Közbeszólások: Már csak kettő…) tehát 23, elnézést, hogy ezen a késői órán még feltartom önöket, de a két gondolat, amit Ugrin Emese elmondott, rendkívül megragadta a figyelmemet.
Az egyik az, amit valami istencsapásként emlegetett, hogy a hetvenes évek elején – '74–'75-ben – (Dr. Ugrin Emese: Nem!) …én úgy éreztem – mennyi gyerek született.
Az előbb említettem, hogy két 36 éves periódusra lehetne az 1920-tól eltelt időt osztani, 1920-tól '56-ig és '56-tól mostanáig – ez a '74–'75-ös "demográfiai csúcs" – ezt nagyon idézőjelben mondom, ez alacsonyabb volt, mint az előző 36 évben a legalacsonyabb. Erről ennyit.
A másik pedig: említettem beszédemben, sajnos, ugyanazokat az érveket halljuk viszont, amit az előző évtizedekben. Ugrin Emese még régebbre ment viszsza. Az előbb felolvastam Martin Bormann naplójából. Ő ecsetelte azokat a nehézségeket, hogy mik várnak az államra, amikor sok gyedet, gyest és egyéb szociális intézkedéseket kell megtenni, az jutott eszembe: meg kell magyarázni az embereknek, mennyi pénzbe kerül a gyermekek nevelése és mi minden másra lehetne ezt a pénzt fordítani. Ez – sajnos – onnét köszön vissza. Köszönöm szépen.
