KOVÁCS GÁBOR (KDNP)
KOVÁCS GÁBOR (KDNP)
KOVÁCS GÁBOR (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett magzatvédelmi törvény egyik fő célja az abortuszok számának csökkentése, végső soron az abortuszmentes Magyarország megteremtése. Ezt a célt többek között úgy kívánja elérni, hogy nevelő és felvilágosító munkával igyekszik fokozatosan átalakítani a társadalomnak az abortuszra vonatkozó szemléletét.
Helyesnek tartjuk, hogy az abortuszok megelőzése érdekében felvilágosítási tanfolyamokat szerveznek felnőttek számára, ahol egyrészt megismerkedhetnek az abortusz mibenlétével és káros következményeivel, másrészt megtanulhatják, ha a terhesség megelőzése mellett döntenek, az egyéniségüknek, egészségüknek és lelkiismereti meggyőződésüknek legmegfelelőbb védekezési módokat.
Köztudomású, hogy mi keresztények igazán az egészségre ártalmatlan, természetes családtervezési eljárások elterjedését szeretnénk elősegíteni. Így tisztelettel kérjük a minisztériumot, hogy a jövőben jobban támogassa e módszerek elterjesztését a lakosság körében. A tanfolyamok mellett természetesen arra is szükség van, hogy megfelelő példányszámban olcsó és népszerű szakkönyvek álljanak azok rendelkezésére, akik a megfogamzott élet iránti felelősségtudattal, az abortusz nem egyszer egy életen át kísérő emléke nélkül akarnak élni.
Mindannyian jól tudjuk azonban, hogy a felnőttek kialakult gondolkodásmódját nehéz átalakítani. Így gyökeres változást elsősorban a felnövekvő nemzedéknek új, egészségesebb szemléletétől várhatjuk.
(19.20)
Az élet tiszteletére és a korszerű, az etikai elvárásokkal is összhangban álló szexuális kultúrára való nevelést azonban már korán kell megkezdeni. Erre szükség van, mert gyermekeink már a serdülés előtti korban is sokat hallanak ezekről a kérdésekről, ideértve az abortuszt is, a tévében, a rádióban, az iskolában és olvashatnak ezekről az újságokban és a folyóiratokban. Vannak olyan gyerekek, akik már 14 éves korukban elkezdik a nemi életet. Tudjuk, hogy emelkedik a kiskorúak körében az abortuszok száma. Mind a túl korán elkezdett nemi élet, mind az abortusz rájuk nézve igen súlyos testi-lelki következménnyel jár és válsághelyzetet idézhet elő.
A problémákat megelőző nevelésnek elsősorban két körben kell, a családban és az iskolában megtörténnie. A család a gyermek elsőrendű természetes nevelője. Helyes volna, ha minden családban olyan légkör uralkodna, hogy a bizalmas dolgokról, kényes kérdésekről is őszintén, természetesen beszélgetnének. Ha a születés, halál, szerelem, szexualitás témák nem számítanának tabunak, akkor az iskolai oktatás-nevelés csak kiegészítené és folytatná az otthon elkezdett felvilágosítást. Ezáltal az ismeretek közlése nem válna el mereven az erkölcsi és érzelmi neveléstől.
A nevelésben alapvető: a gyermeknek – természetesen az életkorának megfelelő megfogalmazásban – mindig a megismert igazságot kell mondanunk. Rá kell vezetnünk gyermekeinket arra, hogy az ember nem azért érték, mert képességeit, értelmét, akaratát, öntudatát, önelhatározását birtokolja és használja, hanem önmagáért, a létért értékes. Meg kell értetni gyermekeinkkel, hogy a személyes méltóság mindenkit egyformán megillet, fokozatai nincsenek. Ha a szülők ennek a felfogásnak megfelelően élnek, akkor hitele lesz az élet értékéről és tiszteletéről szóló tanításoknak. Ha kicsi korától fogva helyes értékrend szerint nevelődik az új nemzedék, akkor a most felnövekvő fiatalok már nem fogják megengedni, hogy a társadalom a sérülteket, öregeket, haldoklókat, a még meg nem születetteket, a társadalom peremén élőket kitaszítsa.
A helyes felvilágosítást sok esetben megnehezíti egyrészt a tisztánlátás hiánya, a helytelen tömegkommunikációs propaganda, a pornó terjedése, valamint az, hogy a gyermek számára a tekintélyt gyakran nem az a személy jelenti, akinek a kérdéshez való etikai hozzáállása megbízhatóan jó.
Nevelési szempontból is nehéz helyzetben vannak azok a családok, amelyek akár szociális, akár egészségi okok miatt krízishelyzetbe kerültek. A pedagógusok mellett a védőnőket kellene mihamarabb arra felkészíteni, hogy korán, a kezdeti jelekből felismerjék, melyik család sodródik válsághelyzet felé.
A törvénytervezetben javasolt családvédelmi szolgálatok hálózatához családterápiás központoknak is kellene tartozniuk, ahová a pszichoterápiás segítséggel megoldható problémákkal küszködőket irányítanák a védőnők. A családvédelmi hálózat munkatársai személyre szabott beszélgetéssel és tanácsadással segítségére kell hogy legyenek azon szülőknek is, akiknek nevelési – különösen a szexuális neveléssel kapcsolatos – gondjaik vannak.
Ide fordulhatnának azok a családok is, amelyek egyedül nem tudják megoldani a nekik megfelelő, helyes születésszabályozási, családtervezési módszer kiválasztását. Így sok esetben eleve megelőzhető lenne a krízishelyzet kialakulása, vagy súlyossá válása. A családok, ha éppen nem kívánnak újabb gyermeket, annak megfogamzását kerülnék el, ezáltal nem kerülnének súlyos döntés elé.
Külön probléma a kiskorúak másállapota. Ebben az esetben a családvédelmi szolgálat munkatársai, a védőnők és a pedagógusok különös figyelemmel és tapintattal kell, hogy a család mellé álljanak. Segítsenek elfogadtatni az új helyzetet a családdal. S majd később, az esetleg megszakadt iskolai tanulás folytatásának útját egyengessék. Munkájukban fontos szempont: a helytelen cselekedetet ítéljük el, a személyt soha.
Ha a család a külső segítség ellenére sem áll a kiskorú mellé, akkor kismamaotthonban való elhelyezés, illetve később az újszülött örökbe fogadása jelenthet megnyugtató megoldást.
A családokra nagy felelősség hárul mind a biztonságos légkör biztosítása, mind a helyes értékrend kialakítása szempontjából. A személyes példa igen erős nevelő hatású. Az édesapák szerepe más, de ugyanolyan fontos, mint az édesanyáké. Ha gyermekeink minél több szeretetteljes légkörben, önzetlenül és felelősségtudattal élő, példamutató családdal kerülhetnének kapcsolatba, akkor a nemes családeszmény jobban kialakulna bennük.
Hogyan lehet az iskolában foglalkozni ezzel a nagy tapintatot igénylő témával? A világnézetileg elkötelezett iskolákban könnyebb a helyzet, mert a tanárok értékrendje azonos, így a szexuális nevelésre és az abortuszra vonatkozó kérdésekben lényegében egységes álláspontot tudnak kialakítani. De a magunk részéről úgy gondoljuk, hogy pluralista társadalmunk különféle világnézeteket visszatükröző iskoláiban is igyekezni kell az etikailag hiteles pedagógusoknak olyan alapvető értékeket találni, amelyekre ilyen irányú nevelési tevékenységüket felépíthetik.
A pedagógusképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézményekben minden pedagógusjelöltet alkalmassá kellene tenni, illetve a régebben végzetteket továbbképzéssel segíteni, hogy az életvédelem elméleti és gyakorlati kérdéseivel a tanulók életkorának és érettségének megfelelően tudjanak foglalkozni. Az óvodapedagógusoknak, tanítóknak és tanároknak egyformán nagy a felelősségük a gyermekek és az ifjúság szemléletének alakításában. A pedagógiai munkának a következőkre kellene kiterjednie: az élet tiszteletére, ami a másik személy tiszteletét is jelenti, a felelősségre nevelésre, arra, hogy a szabad választási képesség lehetőséget ad mindenkinek a cselekedet előtti döntésre. Így minden cselekedet egyúttal erkölcsi cselekedet is, amiért mindenki felelősséggel tartozik. Felelősek vagyunk önmagunkért és másokért is.
Fel kell készíteni a tanulókat az önnevelésre, ide tartozik saját testük és pszichéjük megismerése is, ennek birtokában lehetnek képesek uralkodni magukon mások érdekében is. Hangsúlyozni kell az olyan időtálló értékeket, mint a szilárd házasság, az életet adó anyaság és a család. Hangsúlyozni kell a szerelem igazi értékét. Fel kell hívni a figyelmet a testi kapcsolat felelősségére is, hiszen ebből egy új élet fakadhat. A gyermek egészséges fejlődéséhez családra van szükség.
E problémák vizsgálatakor döbbenhetünk rá, hogy mennyire szükség lenne egy jól megírt etikai tankönyvre, vagy legalább a tanárokat felkészítő etikai segédkönyvre. A Kereszténydemokrata Néppárt úgy gondolja, hogy az oktatási reform keretében annak is helyet kell biztosítani, hogy a jövőben a különböző szinteken tanító pedagógusokat szakmailag és erkölcsileg felkészítsék arra a nagy feladatra, amelynek célja az abortuszok elkerülése.
Most, amikor törvényt alkotunk, szeretném figyelmükbe ajánlani Mindszenty bíboros úrnak száműzetésében, 1972. pünkösd vasárnap, Bambergben 3500 magyar zarándok előtt elmondott beszédét, amelyben arra kérte őket, hogy őrizzék meg a magyarság keresztény és kulturális hagyományait. Bírálta az itthoni megengedő abortusztörvényt, rámutatva annak szomorú és tragikus következményeire. Ma is mindegyikünknek szól, de főleg az édesanyáknak, a hitéért, magyarságáért sokat szenvedett erdélyi püspökünk, Márton Áron figyelmeztetése: "Erdélyt a román anyák foglalták el, akik szültek és azok a magyar asszonyok veszítették el, akik nem szültek."
Meg kell tehát változni szemléletünknek, az életet kell védenünk, segítenünk a fogamzástól a halálig. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
