UGRIN EMESE, DR. (FKgP)
UGRIN EMESE, DR. (FKgP)
UGRIN EMESE, DR. (FKgP) Én csak két dolgot szerettem volna ezzel illusztrálni. Nem istencsapása, hál'istennek, hogy annyi gyerek van. Én csak arra szerettem volna utalni, hogy egy ilyen egyszerű, látszólag egyszerű, és sokak által csak morálisan értelmezett törvény valójában milyen más kérdéskörrel kell hogy majd kapcsolatban legyen. Azokat éppen úgy át kell gondolnunk, mert az életnek feltételei vannak, és ezeket a feltételeket az államnak és gyakorlatilag a törvényhozásnak kell majd biztosítania.
Elnézést kérek, itt szó nem volt arról, hogy boldogan fogok én vagy más is erről tárgyalni, de ezeket a kérdéseket is figyelembe kell venni, amikor egy törvény hatásáról beszélünk. És hogy ez a hatás jó legyen, már most gondolkodnunk kell azon – a jövő évben, két év múlva, három év múlva is –, hogy milyen következményei lesznek ennek a törvénynek. Nem negatív – a következmény pozitív is lehet. Ez az egyik.
A másik a demográfiai hullám. Elnézést, én mindig csak egy példát szoktam elmondani. Nem néztem utána az adatoknak, de egyet tudok: az én nagyapámék – a század első felében – 21-en voltak testvérek. 21 élő gyerekből négy gyerek nőtt fel. Az apámnak négy gyereke van és mind a négy él. Tehát akkor, amikor a születési számokat nézzük, akkor azokat a körülményeket, azokat az életviszonyokat, azokat a helyzeteket is néznem kell, amelyek között a születési számból hány ember nő fel. Azt nem lehet ilyen egyértelműen, csak statisztikai adatként mondani: kérem, akkor ennyi gyerek született, ma ennyi, mennyivel csökkent. Nagyon sokan meghaltak közben. Hál'istennek, hogy ma már ez nincsen. De ezeket is meg kell néznünk a számok mögött.
