VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Azt szeretném mondani, hogy az a derű és az a mosoly, ami a kormánypárti képviselők arcáról sugárzott Tölgyessy Péter beszéde alatt, lehet, hogy e tragikus költségvetési törvény elfogadása után le fog fagyni az arcukról." A tavalyi költségvetési vitából idéztem egy részletet Áder János 1991. december 17-i felszólalásából. Akkor a kormánypárti oldalon a derű perceit számolták, és olyan hozzászólások hangzottak el, mint – idézem – "ez a költségvetés minden magyar költségvetése, és az ellenzők, akik ezt nemtetszéssel fogadják, '92-ben ebből fognak élni, megélni és prosperálni."
Nos, azt hiszem, mára közismertté vált, milyen nagy ívű prosperálás indult meg az országban. Soha nem látott szintre esett vissza az ipari termelés, újabb csődhullám előtt áll az ország, 650 ezer fő körüli a munkanélküliek száma, és még lehetne sorolni a prosperálás eredményeit. Valószínűleg ezek közé az eredmények közé kell sorolnunk a költségvetési hiány csillagászati magasságait is, amelyek módosítására most tesz javaslatot a Kormány.
A mellékelt tájékoztató első oldalán a Kormány így fogalmaz – idézem – "a szakemberek és a közvélemény számára is jó előre nyilvánvaló volt, hogy 1991 a magyar gazdaságtörténet egyik legnehezebb éve."
Nos, az idézet után joggal tehetjük föl a kérdést: ez a Kormány számára miért nem volt nyilvánvaló? Miért kellett figyelmen kívül hagyni 1991 valós eredményeit, miért kellett egy hamis növekedési koncepcióra alapozni a '92-es költségvetést? Milyen hibák okozták a költségvetés korai összeomlását, és ezért kit, milyen mértékben terhel a felelősség? Mi az oka, hogy novemberben kell a pótköltségvetésről tárgyalni?
Ezekre a kérdésekre – sajnos – a miniszteri expozéból nem kaptunk választ.
Tisztelt Ház! Néhányan még bizonyára jól emlékeznek arra, milyen vehemenciával védték a kormánypárti oldalon 1991 decemberében a költségvetési törvényjavaslatot.
(12.30)
A pénzügyminiszter részéről szükség volt bizonyos engedményekre, mind a kisgazdák, mind a kereszténydemokraták felé, de ezek teljesítése után semmi nem állhatta útját a javaslat megszavazásának. Hiába hangzott el az ellenzék részéről, hogy a javaslat nem megalapozott, illuzórikus elképzelésekre épül, felelőtlenség növekedésre építeni ott, ahol súlyos válság van – ezek a figyelmeztetések süket fülekre találtak. Süket fülekre talált a hiány nagyságáról elhangzott kétkedés is, hogy ez legalább duplája lesz a tervezettnek. Sajnos a valóság még erre is rácáfolt, hiszen nem duplája, hanem triplája lesz a hiány a tervezettnek.
Tisztelt Ház! Tanulságos az a tájékoztató, amit a Kormány egy kudarcokkal teli év után az Országgyűlés számára beterjesztett. A tájékoztató – meg kell mondanom – sokkal reálisabban elemzi az év közben történteket, mint 1991-ben, és ez üdvözlendő tendencia. Sajnálatos, hogy erre az 1993-as költségvetési javaslat összeállítása után került sor, ami több ponton ellentmond ennek az anyagnak. Szövegkörnyezetéből kiragadva hadd térjek ki a tájékoztató alapján az 1992-es év folyamataira.
Bármennyire szeretnénk, 1992-ben a gazdasági visszaesés nem ért véget. Kétségtelen tény, hogy néhány makrogazdasági mutató kedvezőbb, mint tavaly. Emelkedtek a devizatartalékok, a fizetési mérleg többlettel zárt, az árszínvonal kedvezően alakult. Ennek ellenére semmi jele annak, hogy a növekedés megindult volna. Több kutatóintézet hívta fel a közelmúltban a figyelmet arra, hogy a visszaesés nem állt meg, csak az üteme lassult.
Vegyünk szemügyre például egy olyan tényezőt, amelyre általában pozitív módon szoktak hivatkozni és utalni: a külföldi tőkebeáramlást. Nos, mi derül ki a Creditanstalt-Bankverein legutóbbi felméréséből, amelyet közöltek a magyar lapok is.
A külföldi beruházások 1992 közepéig hozzávetőlegesen 13 milliárd dollárt hoztak Kelet-Európa számára. Ebből 4-4 milliárd jutott a volt Szovjetunió államainak és Magyarországnak, 2 milliárd a volt Jugoszláviának, 1,3 milliárd Lengyelországnak, 1 milliárd Csehszlovákiának és így tovább.
Mi derül ki ezekből a számokból? 1992-ben egyértelművé vált, hogy elvesztettük azt a kedvező arányt, ami 1990–'91-ben fennállt, vagyis hogy a külföldi befektetések fele Magyarországra jött. A számokból az is kiderül, hogy ez idáig hasonló nagyságrendű tőke jött a volt Szovjetunióba és hozzánk, de ismerve a tőkebeáramlás intenzitását, ez az egyenlőség már csak átmeneti.
Magyarországot már nem használják ugródeszkának, a tőke az igazán komoly keleti piacok felé áramlik. Tőlünk keletre a nagyságrendekkel nagyobb piac jelenti a vonzerőt, míg Csehországban a hatékonyabb államtalanítás, a kedvezőbb befektetési lehetőségek jelentenek konkurenciát. Sőt. A tendenciákra utalva hadd említsem azokat a részadatokat, melyek szerint 1992. II. negyedévében Magyarország 532 millió dollár befektetéssel csak a harmadik helyezett volt, jelentősen elmaradva Csehszlovákia és Oroszország mögött.
A változások okait nyilvánvalóan a bankrendszerben, a külkereskedelmi szabályozásban, az adóelvonások rendszerében kell keresni. Nem minden alap nélkül hangzott tehát el a csehszlovák pénzügyminiszter kijelentése a közép-európai éllovas szerepéről.
Magyarázkodni természetesen lehet – idézem: "nem mi csúsztunk vissza, mások voltak jobbak", vagy "hazánk előnye csökken", de ezek nem adnak magyarázatot a gazdaságpolitika kudarcaira. És itt az önök emlékezetébe szeretném idézni a hitelkockázat-minősítő rangsoron való visszacsúszásunkat.
Minden ellenkező bejelentés ellenére tovább zsugorodik az ipari termelés. Az ipari termelési indexek jobbára egy csúszdához hasonlítanak, amelynek egyelőre nem látszik a vége. Júliusban az egy évvel ezelőtti szinthez képest a csökkenés 9,2%. 1992. január–júliusi időszakban a termelés 15,6%-kal maradt el az egy esztendővel korábbitól.
A tervezettnél jóval magasabb a munkanélküliek aránya, amely komoly terheket ró az államháztartásra. A Kormány tervezete 500 ezer körülire becsülte az év végére várható létszámot, ezt már augusztusban meghaladta a valós helyzet. Idézhetem a tájékoztató szövegét: "jobban elhúzódó visszaesés tapasztalható a gazdasági összteljesítmény és a foglalkoztatás terén." Kérdem én, akkor miért maradt el ez, vagy figyelmen kívül a '93-as költségvetés tervezésekor?
Továbbra is csökken a hazai kereslet. A lakosság pénzbevételei nem tartanak lépést az árak növekedésével, és ebből a csökkenő jövedelemből takarítanak meg nagyobb arányt. Téves volt tehát az a várakozás, miszerint 1992-ben a lakosság fogyasztása 1%-kal emelkedik.
Hadd hívjam fel a figyelmet arra a már lassan elfeledett tendenciára, amely a szeptemberi KSH-adatokból olvasható ki. Ha csak kismértékben is, de augusztusban és szeptemberben a fogyasztói árindex egyhavi emelkedése nagyobb volt, mint a megelőző hónapokban, illetve mint tavaly. Az árnövekedés augusztusban 0,8%, szeptemberben 2,4% volt, ami arra utal, hogy az infláció sajnos ismét élénkülőben van.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány mondatban felidézzem az 1992-es év költségvetésének létrejöttét, és emlékeztessek rá, milyen meglepetések értek bennünket az év folyamán. Kezdem mindjárt az elején, amikor '91. december 2-án az Országgyűlés sürgősséggel felvette napirendjére a '92-es költségvetésről szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat benyújtási határideje november 15-e volt. December 10-én az Országgyűlés megkezdte a törvénytervezet vitáját, bár érdemi vitáról ekkor már nemigen beszélhettünk. Az Országgyűlés többsége december 31-én 69 milliárd forint hiánnyal elfogadta a költségvetési törvényt.
A bajok azonban mindjárt januárban elkezdődtek. Glattfelder képviselőtársunk olyan tételt vett észre a kinyomtatott költségvetésben, amelyet az Országgyűlés nem szavazott meg. A vizsgálatok után még további hat ilyen pontatlanságra derült fény.
Február 7-én a Pénzügyminisztérium bejelentette: január végén a költségvetés hiánya 19,2 milliárd forint volt. Naszvadi György helyettes államtitkár ekkor úgy nyilatkozott, hogy nincs veszélyben a '92-re megszabott 69 millárd, emiatt korai lenne aggódni. Idézem: "A költségvetési törvény ugyanis az idén másképpen szabályozza az államadósság törlesztésének ütemét. 1992-ben havonta, nem pedig negyedévente kell a költségvetésnek leróni az esedékes összegeket. Ez mintegy 10 milliárd forintra magyarázatot is ad. A maradék kilenc milliárd pedig már nem minősíthető túlságosan soknak."
Ez volt Naszvadi György kijelentése, és hát aki elvégzett fejben egy számolást, 12-vel beszorozta a 9 milliárdot, az már nyilván akkor sejthette, hogy itt baj lesz.
Jómagam március 10-én interpelláltam Kupa miniszter úrhoz, aki bejelentette: február végén a költségvetési hiány 36,8 milliárd forint volt, de az első két hónap adataiból még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.
Közben persze nyilvánosságra kerültek a gazdaság állapotát tükröző adatok, például, hogy az 1991. évet a mezőgazdasági szövetkezetek kétharmada veszteséggel zárta. Hasonló adatok mutatták az ipar folytatódó visszaesését, a beruházások elmaradását. A Pénzügyminisztérium azonban töretlenül optimista maradt.
Március végén aztán hirtelen kapkodás kezdődött. Véleményem szerint a pénzügyminiszter ekkor döbbent rá igazán, hogy a költségvetés nem teljesíthető. A Pénzügyminisztérium ekkor több nagy kereskedelmi bank vezetőjével megállapodott, hogy a februárban visszaigényelt adóelőleg-túlfizetést a pénzintézetek közgyűlésükig visszafizetik. Öt nagybank összesen 13 milliárd forintot utalt át az állami költségvetésnek. Ugyanekkor azonnali hatállyal menesztették Balogh Györgyöt, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának vezetőjét, aki eddig a '92-es költségvetés egyetlen személyi áldozata.
A Pénzügyminisztérium bejelentette, hogy nagyobb hatáskört kíván a Vám- és Pénzügyőrségnek, ezért törvényjavaslatot terjeszt az Országgyűlés elé. Szigorított adóellenőrzéssel, az adó- és vámtartozások kényszerinkasszós behajtásával, az azonnali vámkezelés bevezetésével, továbbá a csalással kapcsolatos bűnüldözési tevékenység erősítésével akarja a minisztérium javítani a fizetési fegyelmet. Ennek következtében április első hétvégéjén nagymértékben lelassult a teherforgalom, és többórás várakozások alakultak ki a határátkelőknél. A kormányszóvivői tájékoztatón a Pénzügyminisztérium államtitkára elismerte, hogy még a bejelentett 46 milliárd forintnál is nagyobb lett volna a költségvetés hiánya, ha a nagybankok nem segítenek.
Itt hadd tegyek egy rövid kitérőt, mert itt a lakossági fizetésekről és a vámhátralékokról volt szó, megnézve a '92-es költségvetés teljesítésének a tendenciáit, ez a két tétel volt az, ami a tervezethez képest időarányosan befolyt a költségvetésbe.
Április 6-án Kupa Mihály egy közös sajtótájékoztatón – amit az adóhivatallal és a vámhivatallal együtt tartott – kijelentette: nem terveznek pótköltségvetést. A 47 milliárd forintot meghaladó deficit miatt viszont elkerülhetetlen néhány költségvetési tétel felülvizsgálata.
Miközben a költségvetési deficit rekordméretűre nőtt, Stabilizáció után címmel rendezett konferenciát az MDF gazdasági bizottsága. A konferencián Szabó Iván és Kádár Béla miniszterek arról beszéltek, hogy a növekedés stratégiáját kell a középpontba állítani.
(12.40)
Április 14-én az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank közgyűlése előtt tartott sajtótájékoztatón Kupa pénzügyminiszter úr azt nyilatkozta, a magyar költségvetés idei deficitje nem lesz nagyobb a tavalyinál. A tavalyi 114 milliárd forint volt. Ugyanakkor, amikor ez a kijelentés elhangzott, a Pénzügyminisztérium egyik vezetője először ismerte el, hogy költségvetés bevételi oldalát rosszul tervezték meg, és szükségessé válhat a törvény módosítása.
Április 28-án Kupa Mihály arról beszélt, hogy az IMF akkor függesztené fel a hitelnyújtást Magyarországnak, ha a költségvetési deficit meghaladná a bruttó hazai termék 5%-át. Ám Magyarországon 1992-ben a tervezett 1,9% helyett 3,5-4% lesz a deficit. Mi már tudhatjuk, hogy az IMF két hónap múlva felfüggesztette a hitelnyújtást.
Május 8-án a Pénzügyminisztérium közleményt adott ki, miszerint a költségvetési hiány április végén 66,7 milliárd forint volt. Ehhez kapcsolódott a miniszterelnöki sajtóiroda közleménye, melyben tudatták – idézem –: "A kormányfő – függetlenül a költségvetéssel összefüggésben elrendelt vizsgálattól – változatlanul bizalmát fejezi ki Kupa Mihály kormánytagsága iránt."
Ezután kezdődtek a becslések a hiány végső nagyságára. Május 12. – Naszvadi György: "A tervezett 70 milliárd forintnál nagyobb, valószínűleg 115 milliárd forint lesz a hiány."
Május l6. – Kupa Mihály: cáfolja azokat az állításokat, hogy a hiány 150–170 milliárd között lesz az év végére. A pénzügyminiszter tavalyi 114 milliárd forint körüli hiányt várt ez évre.
Június 2-án a pénzügyminiszter úr az interpellációmra adott válaszában kijelentette: "Még júniusban elő fogunk jönni egy nagyobb hiányra vonatkozó javaslattal." Három nap múlva a helyettes államtitkár közölte, hogy az utóbbi egy-két napban nem kapott újabb dokumentumot, amely a pótköltségvetés előterjesztéséről szólt volna.
Nagy Zoltán államtitkár kiegészítette azzal, hogy a pótköltségvetés ügye nem szerepelt a tegnapi kabinetülés napirendjén.
Június 24-én a Kormány törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűléshez, amely a költségvetés erre az évre tervezett hiányát 69-ről 178 milliárdra kívánta módosítani. Később derült ki, hogy ez csak az első változata volt a pótköltségvetésnek.
Június végén a Nemzetközi Valutaalap két héten keresztül vizsgálta Budapesten a hároméves hitelmegállapodásban vállaltak teljesítését. Az IMF szerint a költségvetési hiányt csökkenteni kell, legfeljebb a hazai GDP 5%-ával megegyező, azaz 150 milliárd forintos deficit engedhető meg. Ellenkező esetben ugyanis a külföldi tőkebefektetések nehezebben áramolhatnak az országba. Nem sikerült megegyezni, mivel a magyar fél 200 milliárd körüli összegről beszélt.
Folytathatnám még ezt a sort júliusi tipperedmények fölsorolásával. Augusztus végén a sikertelen júniusi megbeszélések után újabb tárgyalások kezdődtek az IMF delegációjával, de mint tudjuk, azok is az érdemi megállapodások nélkül értek véget.
Végül szeptemberben került sor a pénzügyminiszter úr washingtoni látogatására, ahol előttünk egy részleteiben ismeretlen hároméves konszolidációs programot vázolt vendéglátóinak.
Tisztelt Ház! Néhány szót szólnom kell a beterjesztett módosítás formai és tartalmi részéről.
Az Állami Számvevőszék vizsgálata alapján joggal merül föl a kérdés, mi az, amit a Kormány pótköltségvetés címén az Országgyűlés elé terjesztett. A számvevőszéki jelentés ugyanis azt állapítja meg, hogy a törvényjavaslat sem tartalmában, sem szerkezetében nem felel meg az államháztartási törvény 4l. § (4) bekezdésének. Hiányzik a pótelőírások átvezetése, a bevételi és kiadási főösszegek, valamint a hiány eredeti összege továbbra is hatályban marad.
Nem felel meg az államháztartási törvénynek az általános tartalékról szóló beszámoló. A pótköltségvetési törvényjavaslat a számviteli törvényt módosítja, és a módosítással sérti a számviteli törvény egyik legfontosabb alapelvét, az óvatosságot.
A javaslat szövege a hiányosságokon túl értelmezhetetlen, míg más helyeken nagyon is értelmezhető. Pl. a Kormány a szolidaritási alap támogatásánál korlátlan túllépésre kap felhatalmazást, és ugyancsak korlátlan mértékben bocsáthat ki a hiány fedezésére rövid távon értékpapírokat. A javaslat tehát hibákkal teli, jó néhány törvénysértés van benne, egyszóval követi az 1992-es költségvetési törvény hagyományait.
Összefoglalva az elhangzottakat, a '92-es költségvetés elkészítésekor a Kormány és a költségvetés elkészítéséért felelős pénzügyminiszter súlyos hibákat követett el. Ezt tetézte az átgondolt gazdaságpolitika hiánya és az a magatartás, amely eltussolni igyekezett a költségvetési problémákat. A Kormány gazdaságpolitikájának irányát a nehézkedési erő, azaz a tehetetlenség határozta meg.
1992-ben a gazdaság hihetetlen mértékű zuhanást él át, amelyet csak szerény mértékben tükröznek a GDP mérőszámai. A GDP jelentős része a nemzeti vagyon feléléséből, jövedelemmé való átalakításából áll. A Kormánynak jelenleg nincs elképzelése a gazdasági válság kezelésére. Nincs Kupa-program vagy terv, a számítások nem jöttek be, a gazdaság szinte egyetlen ponton sem igazolta a pénzügyminiszter várakozásait.
A FIDESZ parlamenti frakciója úgy véli, ezekre a bajokra a beterjesztett pótköltségvetés még szépségtapasznak sem elegendő.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
