SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP)
SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP)
SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jelen törvénymódosítás azt a célt szolgálja, hogy a társadalombiztosítási járulék behajtása hatékonyabb legyen. Tekintettel arra, hogy törvény írja elő a társadalombiztosítási járulék fizetésének kötelezettségét, azt, hogy kinek kell fizetni. Ilyen körülmények között azt gondolom, hogy nem lehet vita azon, hogy e jogszabályoknak érvényt kell szerezni, és intézkedni kell az iránt, mert szükséges, hogy igenis, a társadalombiztosítási járulék behajtásra kerüljön. Ez tehát egy egyirányú utca, és sokat meditálni megítélésem szerint rajta nem lehet. Én magam is meg fogom szavazni ezt a törvényt. Azonban mégis engedtessék meg, hogy egy égető problémára felhívjam a figyelmet, amit úgy gondolom, hogy itt és most kell elmondani.
Ez pedig az, hogy a járulékbefizetési kötelezettség, illetve a járulékbefizetés azért ilyen szerény, vagy azért ilyen nagy az elmaradás benne, megítélésem szerint, vagy legalábbis döntő mértékben azért, mert a járulék mértéke álláspontom szerint indokolatlanul magas. Szívem szerint azt a kifejezést használom, hogy etikátlanul magas. Sehol a világon nincsen 54%-os társadalombiztosítási elvonás, különösen nincs a fejlett nyugati demokráciákban, ahol már ismételten és ismételten rájöttek arra a közgazdászok, hogyha a termelőtől a megtermelt javainak több mint 30%-át elvonják, akkor már nincs igazán érdekeltté téve a termelésben. Minél magasabb az elvonás mértéke, természetesen annál kevésbé van érdekeltté téve.
Ha most mi megnézzük a mi esetünket, akkor azt kell látnunk, hogy az 54%-os elvonás, ezenkívül még a magas adókulcsú adó azt eredményezi, hogy ennek összességében a dupláját is elvonjuk a termelőtől.
(16.30)
Pedig ha piacgazdaságról beszélünk, és arról, hogy a nyugati demokráciák példáját akarjuk követni, akkor szerintem nem gúzsba kellene kötni a termelőket, a vállalkozókat, hanem az kellene, hogy segítsük őket, dédelgetnünk kellene, a tenyerünkön kellene hordoznunk, kedvezményekben kellene hogy részesítsük őket, mert szerintem az a körülmény, hogy ilyen magas az elvonás tőlük, nem teszi őket érdekeltté a termelésben.
Lehetséges, hogy a pillanatnyi szempontoknak, a pillanatnyi költségigényeknek az 54%-os elvonás meghozza az eredményét, azonban hosszú távon – megítélésem szerint – semmi esetre sem.
Én hallgattam az előző törvényjavaslathoz a hozzászólásokat is, minden hozzászóló részéről nagy felelősségérzetet tapasztaltam abban a vonatkozásban, hogy be kell hajtani a társadalombiztosítási járulékot.
Nagy gond az, hogy ilyen mérvű a hiány a befizetés oldaláról, azonban a befizetési morál – mint mondottam – azért ilyen rossz elsősorban, mert sajnos, az elvonás rendkívül nagymérvű. Hovatovább, ha ez így megy, szerintem sajnos, le fogjuk vágni az aranytojást tojó tyúkot is, holott a cél semmi esetre sem ez lenne.
Azért tartottam szükségesnek – tisztelt Országgyűlés – ezt mondani, mert a Kormány kétéves munkájáról szóló beszámolót áttanulmányoztam, annak azt a részét is, amelyik a jövő terveivel foglalkozik, és a vállalkozásélénkítés vonatkozásában sajnos, nem tapasztaltam olyan tervet, amelyik ennek a közteherviselésnek a csökkentését szolgálná.
Szerintem az Országgyűlésnek az elkövetkezendő időkben egyik leglényegesebb feladata kellene, hogy legyen az, hogy átgondolja azt, hogy a költségek, illetőleg a bevételek átcsoportosításának lehetőségével hogyan tud kellő és komoly mértékű csökkentést előirányozni és megszavazni, mert minden hiedelem ellenére bármilyen sokat is akarunk elvonni, ez komplex módon a dolgainkat nem tudja megoldani, tudniillik ha nincs gazdag polgár, akkor nem lehet gazdag az állam sem. Márpedig sajnos, ez vállalkozáspolitika, amely többek között a társadalombiztosítási járulék magas mértékében jut kifejezésre, nem ezt a célt szolgálja.
Tisztelt Országgyűlés! Ez nagyon komoly gazdasági probléma, de azt gondolom, hogy egy bizonyos áttételen keresztül politikai probléma is. Politikai probléma azért, mert úgy gondolom, hogy az 1994-es választások során ha valaki a választók közül azt tapasztalja, hogy ez a mostani kormányzat, ez az Országgyűlés a vállalkozók érdekében – többek között ezen a területen is – nem tette meg azt, amit megtehetett volna, akkor esetleg nem adja ránk a voksát, és előfordulhat, hogy a '94-es választások után nagyon sokan ebbe az épületbe csak turistaként léphetünk be.
Nekem nincsen semmi bajom a társadalombiztosítással, nem lehet feladatom az, hogy az ő bevételei ellen beszéljek, de azt gondolom, hogy ez a dolognak csak az egyik oldala.
A másik oldala az, hogy nem lehet mindent megoldani, nem lehet korlátlanul a vállalkozók rovására a társadalombiztosítás problémáját megoldani. És miután azok a kiadások, amelyek a társadalombiztosítás bevétele folytán nem térülnek meg, ezeket az állam magára vállalja a törvény szerint; ezért azt gondolom, hogy azt kell átgondolnunk, hogy valamilyen átcsoportosítással vagy valamilyen más forrás keresésével, ami kiesés jelentkezik a törvénymódosítás folytán, a társadalombiztosítási járulék mielőbb történő, alacsonyabb mértékben való megállapítása folytán, azt valahonnan máshonnan vegyük elő, mert úgy gondolom, hogy a vállalkozók érdekét ez szolgálná, és a vállalkozók érdekein keresztül áttételesen a mi érdekünket is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
