BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim!
A társadalombiztosítás költségvetéséről szóló vitában lényegében elmondtam a múlt alkalommal azokat a fontosabb kritériumokat, amelyeket mindenképpen szükségesnek tartottam a nyilvánosság előtt megjeleníteni. A mostani hozzászólásom inkább a téma második részére vonatkozna, maradva az általános vita szintjén.
Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a társadalombiztosítás politikai súlya nem éri el azt a szintet, amelyet egy ilyen szociális biztonság-garantáló intézménynek el kellene érni. Ezért is örültem, amikor a szociális bizottság javaslatot tett, és szinte beszámolásra kötelezi a kormányt, hogy mi a terve a társadalombiztosítással. Ezzel bizonyos értelemben iránymutatást kaphatnánk, hogy valóban azt a pozíciót foglalja-e el a jövőben a társadalombiztosítás, amit el kell foglalnia. Valóban olyan struktúrát kívánnak-e a kormányzati szervek létrehozni a Parlament segítségével, amely a társadalombiztosítás működését optimálissá teszi? Mindannyiunk előtt ismerős, és a miniszterelnök úr többször is utalt rá, hogy hazánkban a gazdaságpolitika keretében a szociális piacgazdaság van megcélozva.
(12.40)
Ez feltételezi, hogy teljesen más struktúrájú szociális biztonsági hálót, rendszert építsen ki a Parlament, illetve a hivatalos politika.
A szociális piacgazdaság egyik legfontosabb követelménye az, hogy a humánökológiai és a szociálökonómiai feltételrendszernek megfeleljen. Ehhez idáig vajmi keveset nyújtottak. Hogyan vagy mint működhetne a társadalombiztosítás egy olyan rendszerben, amely a hangsúlyt a szociális biztonság garantáló képességére helyezné? Hogyan működhetne, amikor a kintlevőségei lassan már fedezhetetlenné válnak, amikor nem írják elő, hogy a társadalombiztosítás a keletkező hiányt miből és hogyan teremtse elő? Ezt nagyon fontosnak tartom, olyan kérdéseknek, amelyekre egyértelműen válaszolnia kell a Kormánynak, illetve nekünk is szembe kell néznünk ezekkel a problémákkal.
Az mindannyiunk előtt ismerős, hogy a társadalombiztosítás elmozdítása a legkülönbözőbb formákban történhet. Alapvetően lehet teljesen magánfinanszírozás is, de lehet közösségi finanszírozás is. A finanszírozási és az ellátási formának az összehangolása – úgy érzem – mind a mai napig nem történt meg, és erre feleletet adhatna az esetleges kormányzati beszámoló is.
Ugyancsak fontosnak tartanám, hogy a társadalombiztosítás funkcionalitását miben jelölik meg, tudniillik Nyugaton ismerős a legkülönbözőbb funkciójú társadalombiztosítási rendszerek működése. Így működhet akár költségvetésként is, akár kifizetőhelyként is, de működhet gazdálkodó, befektető intézményként is. A költségvetési működés elsődlegesen Hollandiára jellemző, a kifizetőhelyi jelleg Magyarországot jellemzi, a befektető intézményi jelleg viszont az USA-t jellemzi. De természetesen ebben is megvannak a különböző lehetőségek, akár a piaci részvételre, gazdasági pozíciójára vonatkozóan. Ezek mind olyan kérdések, amelyekkel szembe kell néznünk.
A társadalombiztosítás profiltisztítása is problémát okoz. Az országgyűlési határozat nem egyértelmű. Egyelőre két biztosítási ágat különít el, nem zárva ki, hogy továbbiak is legyenek. Ugyancsak problémát jelent a profiltisztítás keretében, hogy miket tekint pl. az egészségbiztosítás infrastruktúrájának a kormányzat, mert nagyon jól tudjuk, hogy a finanszírozhatóság érdekében nem teljesen mindegy.
Örömmel vettem, hogy 1991-ben már említettem, a terhességmegszakításokat miért a társadalombiztosítás finanszírozza, most a magzat védelméről szóló törvényjavaslatban – szerencsére – ez már ki lesz véve, és az állami költségvetéshez fog kerülni.
De ugyanígy problémát jelent az orvosi kártyapénzeknek a társadalombiztosítási finanszírozása, ha teljesítményfinanszírozásra térünk át. Tudniillik a teljesítményfinanszírozás nem feltétlenül azt jelenti, hogy a bázisról csak egy fejkvótarendszerre, tehát egy normatív rendszerre térünk át, hanem a teljesítményfinanszírozásban valóban azokat az eseteket kell a társadalombiztosításnak finanszírozni, amikor az orvos effektív, teljesítménnyel mérhető munkát is végez.
De ugyanígy az iskolaegészségügy, a védőnői tevékenység, azonkívül a mentésügyből a betegszállítás, a készenlét és sorolhatnám tovább az üzemegészségügyet, a szociális indikációjú kórházi benntartását a betegeknek, sőt, talán nem követek el káromlást, ha azt mondom, hogy a rokkantsági nyugdíj és a nyugellátások intézményét is fölül kell vizsgálni, és megvan a lehetőség arra, hogy akár Svédországban ismert módszert alkalmazzunk, vagyis a rokkantsági nyugdíjat keresetpótló ellátásnak tekintsük, és ezzel a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozzék.
Ugyancsak az alkohológiai és a rehabilitációs intézkedésekben is rejlenek olyan források, amelyeket inkább a költségvetésnek, semmint a társadalombiztosítás költségvetésének kellene finanszíroznia. Ugyanígy a közgyógyellátás, valamint a külföldi állampolgároknak – hogy úgy mondjam, nem biztosítottaknak – nyújtott orvosi szolgáltatásokban is rejlenek olyan összegek, amelyek a társadalombiztosítás belső egyensúlyát helyre tudják billenteni.
Valamint figyelembe kell venni – amint már említettem – a negatív járulék bevezethetőségének a kritériumait is, elsődlegesen azokkal indítva, akik kikerülnek a munkanélküli járadékosok sorából, és ezután segélyt fognak kapni, s hogy ezeket ki, hogy, mint fogja finanszírozni.
Ezek mind olyan égető kérdések, amelyekre meg kell még – hogy így mondjam – szeptember 30-a előtt, tehát az 1993. évi költségvetés véglegesítése előtt válaszolni mind a Kormánynak, és tisztában kell lennie ezekkel az intézkedésekkel a Parlamentnek is.
Röviden, tömören összefoglalva azt tudom mondani, hogy ötleteket vetettem föl, hogy melyek azok a kritériumok, amelyekre mindenképpen válaszolni kell. Természetesen nagyon sok mindenről nem beszéltem, így nem szóltam a társadalombiztosítás tulajdonosi pozíciójáról, nem szóltam a befektetéseiről, nem szóltam azokról a részvényeiről, amelyeket külön bankokban helyeznek el. Nem szóltam azokról a tevékenységekről, amelyek a társadalombiztosítás hozamát biztosítanák. Ezekre remélem, hogy a Kormány beszámolója kapcsán – nem most, majd a közeljövőben valamikor – választ fogunk kapni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és a függetlenek padsoraiban.)
