FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!
Hozzászólásom indítóoka a társadalombiztosítási kötelezettségek érdekében vállalt állami garanciavállalásnak, gyakorta parttalan garanciavállalás követelésének az egyre erősebb hangja.
Azon képviselőtársaim figyelmét, akik a társadalombiztosítás gondjait távlatban is az állami költségvetés forrásaiból szeretnék megoldani, már most, az általános vita lezárása előtt felhívom arra, hogy indítványaik alapjaiban veszélyeztetik a társadalombiztosítás terén végbement reformfolyamat elmúlt évtizedben elért eredményeit.
A 80-as évek első felének a gazdasági rendszer működését illető egyik leglényegesebb közgazdasági felismerése az volt, hogy a költségvetési hiány fő előidézője a külföldre történő eladósodási folyamatnak. A külső egyensúly megteremtése érdekében is véget kellett vetni annak az állapotnak, hogy a költségvetési hiányt kialakító tényezők között szétválaszthatatlanul összemosódtak az államigazgatási, szociális, társadalombiztosítási, termeléstámogatási és beruházási kiadások.
Az önálló társadalombiztosítási költségvetés megteremtése tehát nagy horderejű reformlépés volt, és nem csupán a költségvetési egyensúly és ezen keresztül a külkereskedelmi egyensúly megteremtését szolgálta, hanem a mindenkori politikum költségvetési alamizsnájától független társadalombiztosítói öntudat kialakulását is. És íme, még jószerével ki sem alakult, meg sem született a társadalombiztosítás politikai és gazdasági önállósága, máris óriási erőfeszítések történnek a visszarendeződés érdekében, azaz a költségvetési függés és a költségvetésen keresztül a direkt politikai függés ismételt kialakítása, ismételt visszahozása érdekében.
Tudom persze, hogy a nálunk gazdagabb országokban számos példa akad arra, hogy a költségvetés rendszeresen szerepet vállal a társadalombiztosítás kiadásainak a fedezésében, de azt is tudom, hogy mi nem vagyunk ilyen gazdag ország. A lakosság igazságérzete is berzenkedne, ha azt tapasztalná, hogy az alacsony nyugdíjukat keresettel kiegészíteni kényszerülőknek azért kelljen személyi jövedelemadót fizetniük a költségvetésbe, hogy ebből – a társadalombiztosításba történő átcsoportosítás révén – a magasabb nyugdíjú társaik járandóságát fedezni lehessen.
(12.50)
Hosszú távon megoldást csak az jelenthetne, ha a társadalombiztosítás 20-25 évre előrelátó, járulékvárományban és tőkefedezetben gondolkodó működési mechanizmusa kialakulna. Sajnos, tavaly a hosszú távú előregondolkodás terhét a Parlament levette a társadalombiztosítás válláról, anélkül persze, hogy ezt a terhet magára vállalta volna. Mi is hibásak vagyunk tehát, hiszen a vállalkozások, háztartások gazdálkodási zavarainak elemzéseiből tudnunk kellene, hogy az előrelátó gazdálkodás kikényszerítése nélkül szükségszerű a csődhelyzet bekövetkezése és a támogatások kérése vagy követelése.
Hogyan kényszeríthető ki egy előrelátó gazdálkodás? A gazdasági életben az ilyen kényszer érvényesülése általános. Azok a vállalatok, amelyek az egyre élesedő piaci versenyben nem gondolkodnak már ma 6-8 év múlva megtérülő beruházásokban, vállalkozásokban, azoknak néhány év múlva a talponmaradás gondjaival kell szembenézniük.
A társadalombiztosítás felelőseinek nem 6-8 évre előre, hanem 20-25 évre előre kellene gondolkodniuk, hogy meglegyen a leendő betegek, a leendő idősek ellátásának a munkaerő- és tőkefedezete.
Tavaly az Országgyűlés nem kényszerítette rá a társadalombiztosítást a hosszú távú felelősség felvállalására, emiatt belátható időn belül nem számíthatunk a költségvetéstől, a napi politikától független társadalombiztosítói gyakorlat kialakulására.
Képviselőtársaim, több hozzászólás tartalmából azt a következtetést vonhatnánk le, hogy az elmúlt évtizedben a társadalombiztosítás hátrányos helyzetbe került az állami költségvetés érdekeivel szemben. Hadd hívjam fel az önök figyelmét a társadalombiztosítás előnyös, privilegizált helyzetére.
Az első, igen jelentős privilégium az, hogy a társadalombiztosításnak joga van elvonni a munkaerő hozadékának mintegy 40%-át anélkül, hogy ennek az élőmunkatőkének a létrehozásában számottevő erőfeszítést vállalt volna. A társadalombiztosítás az anyák és a gyermekek néhány milliárd forintot kitevő egészségügyi gondozása fejében évente hozzájut több száz milliárd forint értékű, munkaképes korba belépő, élő munkaerőben megtestesülő tőkének a hasznosítási jogához.
A második privilégium az, hogy az élőmunkában megtestesülő tőke hasznosításában a társadalombiztosítás elsőbbségi részvényes. Olyan esetekben is hozzájuthat a munkaerő hozadékához, amilyen esetekben a két fő beruházó: a szülők és az állam nem vagy alig juthat hozadékhoz. Gondoljunk például arra, hogy egy viszonylag alacsony, 12 000 forintos havi kereset után hétszer annyi bevételhez jut a társadalombiztosítás, mint az állami költségvetés. Megjegyzendő, hogy a munkaerő felnevelésében a főszerepet vállalt szülőknek még arra sincs joguk, hogy ha túl alacsony a nyugdíjuk, vagy ha egészségügyi gondozásra szorulnak, akkor gyermekeik jövedelméből adózás előtt levonható pénzátutaláshoz juthassanak.
Az általam elmondott példák igazolják, hogy a társadalombiztosítás ma nem mostoha, hanem kivételezett helyzetben van a nemzetgazdaság jövedelemelosztásán belül. Természetesen a privilégiumok számát lehet tovább növelni. Évről évre növelhetjük például a költségvetésen belül a társadalombiztosításnak juttatott hozzájárulás részarányát. Néhány év alatt ily módon visszaállíthatjuk a 10 évvel ezelőtti állapotokat is, amely körülmények között a hosszú távú felelősség vállalásától felmentett társadalombiztosítás ismét a költségvetési deficit fő faktora lesz, és szükségszerűen ismét elveszíti az annyira kívánatos önállóságát.
Igen terhes múltat örököltünk. Se produktívan foglalkoztatott munkaerő-állomány biztos járuléka, se vagyon nem áll kívánatos mértékben a társadalombiztosítás rendelkezésére. Elkerülhetetlen most még néhány éven keresztül a társadalombiztosítás költségvetési támogatása, de a mai tendenciában az az aggasztó, hogy ezt a támogatást sokunk természetesnek és hosszú távon is kívánatosnak tekinti.
Az Állami Számvevőszék jelentése felhívja arra az Országgyűlés figyelmét, hogy nem egyértelműek a költségvetési garanciavállalásra vonatkozó országgyűlési határozatok
Kérem képviselőtársaimat, hogyha a közeljövőben arról kell dönteniük, hogy az Országgyűlés melyik változatot támogatja, akkor a mérsékeltebb változatot, a költségvetés egyensúlyát nem veszélyeztető és a társadalombiztosítás irányítóira a jövőért érzett felelősséget is rákényszerítő változat mellett döntsenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
