BRATINKA JÓZSEF, DR. (MDF)
BRATINKA JÓZSEF, DR. (MDF)
BRATINKA JÓZSEF, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedtessék meg ez után a felszólalás után, hogy most már a magam nevében egynéhány nagyon rövid megjegyzést tegyek.
Mészáros István képviselőtársunk történelmi pillanatról beszélt, és az eddig hozzászólók valamenynyien ecsetelték azt, hogy ez a dokumentum milyen jelentős állomása a magyar jogállamiságnak.
Én úgy érzem – és a reakciókból azt hiszem, nem maradok egyedül ezzel a véleményemmel ", egy ilyen helyzetben, egy történelmi pillanatban, ha tetszik, egy kicsit nem ide illő, mondhatnám, ízetlen bizonyos egészen mostani történéseket felemlegetni, egy pártra vagy a pártoknak egy csoportjára mindenféle gyanúsító, célozgató kijelentéseket tenni, amilyen az élettér, amilyen az MDF-massza, amilyen a kollektivizmus.
Én azt hiszem, hogy ebben az Országgyűlésben és ebben az országban nem lehet egyetlen párt kizárólagos letéteményese annak, amit egyéni jogoknak és szabadelvűségnek nevezünk. Ha pedig ez így van… (Taps a kormánypártok soraiban. – Közbeszólás: Így van!) … ennek az okmánynak a megerősítése legyen a mi első demokratikusan megválasztott Parlamentünk közös ügye, és ne higgyük azt, hogy ennek alapján bárkinek a szólásszabadsága és a lelkiismereti szabadsága előbbrevalóbb a másikénál, és hogy az egyik szabadelvű, az egyik egyéni vélemény valamilyen módon fölötte áll vagy minősíthető a másik szempontjából.
A demokráciák úgy működnek, hogy ebben nyilvánvalóan senki nem tehet igazságot, nincsenek olyan kritériumok, amelyek alapján ezt osztályozni lehetne. Éppen ezért találták fel a bíróság intézményét, és ehhez most kaptunk egy újabb megerősítést: ha itt egy bűn megtorlatlanul marad, ha egy emberi jogon csorba esik, most már nemzetközi fórumhoz is fordulhatunk, és azt hiszem, hogy ez az Országgyűlés egyhangúan el fogja ennek az érvényességét fogadni.
Ha ez vívmány, akkor ez valamennyiünk közös vívmánya. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
