HORN GYULA (MSZP)
HORN GYULA (MSZP)
HORN GYULA (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is köszönetet szeretnék mondani miniszterelnök úrnak, hogy ismertette a javaslatom lényegét. Elutasító szavai után azt hiszem, nincs kétség a javaslatom sorsával kapcsolatban, mégis engedjék meg, hogy néhány érvet felhozzak, mert meggyőződésem, hogy ennek elfogadása jó ügyet szolgálna.
Azt hiszem, hogy ennek az országnak a nemzetközi biztonsága egy óriási politikai kihívást jelent mindannyiunk számára, és az sem kétséges, hogy Magyarország létezése óta többet szenvedett a külső csapásoktól, mint Európa bármely más állama. Szinte egyetlen olyan szomszédunk nincs ugyanakkor, ahol a magyar kisebbség számára biztosítanák a nemzetközi normáknak és vállalt kötelezettségeknek megfelelő emberi jogokat. Ez állandó konfliktusforrást jelent Magyarország és a szomszédai között.
Azt hiszem, az sem kétséges, hogy nincs még állam Európában, amelyik hasonló helyzetben lenne. Ismert az is, hogy a közeli és távoli környezetünkben háborúk dúlnak vagy lehetnek. Magyarország számára ezek a konfliktusok – a geopolitikai helyzete következtében – súlyos veszélyforrást jelentenek. Meg kell találni tehát számunkra a megfelelő, hatékony biztonságot jelentő feltételeket, olyanokat, amelyek soha nem engedik meg, hogy kalandokba bocsátkozzék bármelyik kormány is.
Hitem szerint Magyarország hosszú távra szóló biztonságát a több mint négy évtizede létező Észak-atlanti Szövetséghez, a NATO-hoz való csatlakozás szavatolhatná. A szövetség bizonyította működésének demokratizmusát, konfliktusmegelőző és -kezelő képességét és a korszerű védelmi erők fenntartására való alkalmasságát.
Az is érthető – s amióta ez a javaslat megszületett, még valamikor 1990 elején és az azt követő időszakban –, hogy sokan fenntartással fogadják a szövetséghez való csatlakozás gondolatát, mert attól tartanak, hogy egy újabb szövetséges kötelezettséggel terheljük magunkat, és ezzel, úgymond, korlátozzuk a szuverenitásunkat.
Meggyőződésem szerint ezért is tisztázó vitára van szükség, és ezt célozza, ez a célja a javaslatom napirendre tűzésének.
Sokan elfeledkeznek arról, hogy az Európai Közösséghez való csatlakozásunk – hiszen már megkötöttük a társulási egyezményt – is szuverenitásunk egyfajta korlátozását jelenti, nemcsak gazdasági téren, hanem politikai, biztonságpolitikai téren is, hiszen ennek a tagságnak, leendő tagságnak egyik feltétele, hogy a nemzeti hatáskörbe tartozó döntések jórészét át fogjuk ruházni a Közösségre. Ez valamennyi integrációs szervezethez való csatlakozás velejárója. De meggyőződésem szerint a NATO-hoz való csatlakozás beilleszthető az európai biztonsági és együttműködési, valamint a kétoldalú megállapodásunk rendszerébe.
És amit én döntő érvnek tartok: ismert, hogy a magyar Kormány már kinyilvánította a NATO-hoz való csatlakozási szándékát. Meggyőződésem szerint ennek magasabb szintre történő emelése és a tagfelvételi kérelem esetleges benyújtása mindenképpen a Parlamentre tartozik, parlamenti döntést igényel.
Szeretném azt is megjegyezni, hogy a NATO eddig nem utasította el a szándékunkat – sem a mienkét, sem a másik két érintett országét, amelyek úgyszintén bejelentették ezt a készségüket –, de ugyanakkor bizonytalan a megvalósítás időpontját és menetét, gyakorlatát illetően.
Meggyőződésem szerint ennek a kérdésnek, javaslatnak a megvitatása a NATO-ban uralkodó bizonytalanság eloszlatását is jelenthetné, és elindíthatná az esetleges csatlakozás hosszú távra szóló folyamatát.
Kérem tisztelt Képviselőtársaimat, hogy mindezen megfontolások alapján támogassák a javaslat napirendre tűzését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Határozathozatal
