SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném megtartani az előírt ötperces időt, ezért nagyon tömören és röviden terjesztem elő közös törvényjavaslatunkat.
Önök bizonyára jól emlékeznek arra, hogy a Ház minden oldalán, minden pártjában már korábban és több alkalommal megfogalmazódott az az igény, hogy a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról végre törvény rendelkezzék. Az elmúlt évben, ha jól emlékszem, tavaly májusban már a házbizottság is hozott egy határozatot, mely akkor a Kormányt kötelezte hasonló tartalmú törvényjavaslat benyújtására. A Kormány már két alkalommal jelezte is előre, hogy egy ilyen törvényjavaslatot be fog nyújtani a Házhoz, de ez a törvényjavaslat még nem érkezett meg, sőt, ennek a törvényjavaslatnak az előkészületeiről sem tudunk semmit, semmilyen fázisában nem láthattuk.
Szigethy István képviselőtársammal most a Ház segítségére kívánunk sietni, s egy törvényjavaslatot nyújtottunk be, melynek az a lényege és az érdeme, hogy mindazokat a felesleges és méltatlan vitákat, amelyek a Parlamentben az elmúlt két évben e törvény hiányából fakadóan elhangzottak, a magunk részéről hatálytalanítani tudjuk.
A törvény valójában azt a célt szolgálja, hogy a meglévő, Alkotmány átal előírt jogosultságoknak adjon a törvény által biztosított kereteket. Mint tudjuk, az 1982-es – azt hiszem, 27. számú törvényerejű rendelet szabályozza mind a mai napig a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárást. Ez egy eljárásjogi rendelet: számtalan kérdésre egyáltalán nem tér ki, más kérdéseket pedig az akkori, a pártállami időknek megfelelően intézmények szerint rendez – így például az Elnöki Tanács intézményét veszi alapul.
Azt hiszem, megalapozott az az óhaj, hogy ezt végre egy törvény váltsa fel, egy új törvény, amely megfelel alkotmányos rendünknek és politikai berendezkedésünknek.
A törvény érdeméről nagyon röviden szeretnék beszélni, tisztelt Ház, hölgyeim és uraim.
A törvény alapvetően szól a külpolitika szereplőinek jogairól és hatásköréről. Mint tudják, a Köztársaságunk Alkotmánya alapvetően három szereplőt jelöl meg a külpolitika alakításában: a köztársasági elnököt, a köztársaság Kormányát és az Országgyűlést. De hogy pontosan milyen szerepekkel és jogosultságokkal rendelkeznek az egyes szereplők, azt az elmúlt hónapok, évek felesleges vitái is bizonyították, hogy meglehetősen körvonalazatlan és nagyon sokféle félreértés dúl ezek körül.
Magunk részéről tehát arra törekszünk, hogy világossá tegyük, hogy kinek milyen jogosultságai vannak. Nagyon világossá igyekeztünk tenni, hogy a mi felfogásunkban – nagyon közel a nyugat-európai parlamentáris demokráciákban meglévő gyakorlathoz – alapvetően a politikai felelősséget a köztársaság külügyminisztériuma viseli az ország külpolitikájáért. Ezt nem kívánjuk kérdésessé tenni, az a célunk, hogy ez a jogosítványokkal is biztosítva legyen.
Ugyanakkor a Köztársaság elnökének fontos feladatköre van. Fontos, hogy a Köztársaság elnökét bevonják a döntéshozatal előkészítésébe, hogy tudjon arról, hogy milyen törvényeket, milyen nemzetközi szerződéseket szándékozik megkötni az ország, és ezekben a szerződésekben milyen előrehaladást tanúsítottak a tárgyaló delegációk. Önök itt jól tudják, hogy Nagy-Britanniában Major miniszterelnök úr minden héten jelentkezik Anglia királynőjénél, és elmondja, hogy az őt érintő kérdésekben hogy áll az ország ügye. Nem kívánjuk azt, hogy hetente keresse föl a külügyminiszter úr a Köztársaságunk elnökét, de kívánjuk azt, hogy bizonyos rendszerességgel számoljon be az országot érintő ügyekről.
Végezetül pedig úgy gondoljuk, hogy szükséges a Parlament szerepkörét és azon belül is a külügyi bizottság szerepkörét megerősíteni a külpolitika alakításában. Akik áttekintéssel rendelkeznek a külügyi bizottság jelenlegi jogosultságai felől, azok jól tudják, hogy sokszor megalázó helyzetben vagyunk egy-egy szerződés utólagos ratifikációja során, hamarabb értesülünk a sajtóból, a televízióból és a rádióból a tárgyalások állásáról, mint a külügyi bizottságon keresztül.
A tervezetünk azt a célt szolgálja, hogy a külügyi bizottság megfelelő rendszerességgel, háromhavonta, azaz negyedévente a Külügyminisztérumtól részben tájékoztatást kapjon a már folyamatban lévő tárgyalásokról, részben pedig rendelkezzék egy világos képpel a Kormány terveiről, s ebben kifejthesse a maga álláspontját.
Hölgyeim és Uraim! Közel járok ahhoz, hogy leteljen az időm, ezért nem kívánom tovább szaporítani a szót. Arra kérem önöket, hogy mérlegelve ennek a fontos törvénynek a mielőbbi és sürgős elfogadását, illetve annak szükségességét, hogy ebben az ügyben végre egy európai demokráciához méltó módon rendezni tudjuk a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásokat, kérem az önök hozzájárulását, kérem az önök támogatását a Ház valamennyi parlamenti pártjának és a függetlenek padsoraiból.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
Határozathozatal
