CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
CSÉFALVAY GYULA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előttem lévő felszólalók sok minden olyat elmondtak, amit én el akartam mondani. Nem akarok ismétlésbe bocsátkozni, de én egyetértek ezzel az előterjesztéssel és örülök annak, hogy ez az előterjesztés tulajdonképpen megszületett.
Az átmeneti szabályokból sok minden kimaradt. Gondolom, hogy a törvényt, amikor tárgyaltuk és a módosító javaslatok befutottak, azt a bizottságok tárgyalták meg, de éppen olyan időszakban, amikor a költségvetési törvényt is tárgyaltuk, és azért voltak foghíjasok a padsorok, mert közben bizottsági ülések is folytak. Nem volt arra mód, hogy a módosítást előterjesztő képviselőt a bizottság ülésére meg tudták volna hívni. Tehát az előterjesztő nélkül tárgyalta meg a bizottság, nem tudta megvédeni az álláspontját.
Én tudok több olyan módosító javaslatról, ami, ha helyet kapott volna abban a törvényben, akkor ma nem lenne itt előttünk ez az önálló indítvány, amiről most beszélünk.
Fodor István képviselőtársam, aki maga gyakorló gazda, tsz-vezető, nagyon jól látja azt, hogy milyen problémák vannak. Juhász Pál éppúgy elmondta azokat a problémákat, amelyeket a törvény majd magával hoz, hogy ennek a végrehajtása során hogy kerülnek szembe az emberek egymással a falvakban a tsz-en belül, és azok, akik kívülállók, de vagyonrész, illetve üzletrész majd jut nekik.
Glattfelder Béla képviselőtársam itt a kehes lovakat említette, persze ő nem volt ott, amikor szervezték a termelőszövetkezeteket, de hogy képet kapjon róla, javasolom, hogy olvassa el Galgóczi Erzsébetnek Egy magyar karrier című könyvét, amit meg is filmesítettek – lehet, hogy azt nem látta –, bizonyára másképpen nézné ezt a kérdést.
Legyen elismerve az is, hogy a vagyon hogy képződött, és hogy gyarapították. Először is azok, akik be lettek kényszerítve a termelőszövetkezetekbe; csak azok lettek bekényszerítve, akiknek vagyona, földje volt, hozzá fölszerelése, mert ezzel lehetett kezdeni. Ez volt az alapja a termelőszövetkezetnek. Azoknak az idős embereknek, akik akkor már jóformán leélték az életüket, és összegyűjtött vagyonukért tartották volna el a gyerekeik, ez ott veszett benn a tsz-ben. Kaptak 260 forint öregségi járulékot akkor, ha a 70 éves korukat elérték. Ezek nem sok mindent élveztek ebből. Ez ott veszik. Most úgy gondolják, hogy osszuk föl az egész vagyont azok között, akik jelenleg tagok? Ez nagyon méltánytalan és igazságtalan lenne!
De hogy a bevitt vagyon milyen értéket képviselt, azt ma már senki nem tudja megállapítani pontosan, mert hiszen a bizonylatok már elkallódtak, nem is találják meg őket. Valamit azért alapul lehetne venni, mégpedig a termőföldet, mert a termőföldhöz volt meg a fölszerelés, volt meg a vagyon, a gépi berendezés, az igavonóállomány, az állatállomány. Tehát az, ami megvan jelenleg is, mérhető aranykoronával, az a föld. Annak a földnek is volt hozadéka, amiből képződött a vagyon.
Természetesen képződött azzal is, hogy valakik beledolgoztak abba a termelőszövetkezetbe, de nem ingyen dolgoztak, azért kaptak fizetést, gyarapodott a vagyonuk. Hogy az pontosan abból a munkából gyarapodott-e vagy különböző manipulációkkal? Én nagyon sok olyan esetről tudok, hogy jó kapcsolatok fennállása folytán felvették az állami hozzájárulást egy épületre háromszor is, milliókat, mert olyan volt a kapcsolat.
Éppen Galgóczi Erzsébet írja meg az Egy magyar karrierben, hogy hogyan manipuláltak, mert azt mondták, ők tették oda azt a kádert a tsz élére, most már támogassuk. Neki adtak az állami támogatásból legtöbbet, hogy segítsék ezt a tsz-t. Hát persze vastagon osztogatta aztán a pénzeket. Kifelé nagy tekintélye volt neki. Igen, ez a mi emberünk! Hát, így nézett ki.
Ha ténylegesen igazságosan mérni szeretnénk, csak közelítenénk az igazságot, akkor a bevitt vagyon alapján a termőföld aranykorona értékét kellene figyelembe venni. Az én módosító javaslatom, amit beterjesztettem, ezt célozta meg, de erre nem kaptam sehol, semmiféle választ, és nem is került bele a törvénybe.
Azt hiszem, nemcsak én terjesztettem elő ilyen módosító javaslatot, hogy ezt figyelembe kell-e venni. Vita van abban is, hogy ki, hogyan járult hozzá a vagyongyarapításhoz a szövetkezeti tagságával. Az, akinek a keresete magasabb volt, azt mondja, hogy ő többel gyarapította a szövetkezet vagyonát, mint az, aki csak söprögetett, és azért kapott valami kis fizetést. Hogy mennyire volt elismerve, milyen tekintélye volt annak, hogy ki mennyit kapott? Az első időben történt – még emlékszem rá – egy körzeti orvos mondja el nekem, amikor rendelése volt, és a faluban mentek hozzá, mondván: most már nem kell fizetni a doktor úrnak, mert van társadalombiztosításom. Megkérdi az orvos: és magának milyen jogon van? Azt mondja: a férjem jogán. A férje dolgozik? Hol dolgozik? Azt mondja: az én férjem nem dolgozik. Hát akkor hogyan van biztosítási joga? Hát ad a tsz-elnök. Akkor így nézett ki a dolog, hogy nem dolgozik, de ő kapta a legnagyobb fizetést. Ma már ez nem áll fenn.
Én tehát javasolnám azt, hogy figyelembe kellene venni ennek az indítványnak a nyomán a termőföldnek az aranykorona értékét, ami bizonyítható, hogy megvan; ha figyelembe vennék, akkor egy bizonyos részt – gondolom, 40%-ot – ha alapul vennénk erre, akkor az így méltányos lenne. A többit pedig az eltöltött tagsági idő után, vagy éppen aszerint, ahogy a közgyűlés dönt.
De hogy a törvény beleszólt abba, hogy a közgyűlés mire kötelezi a vagyonmegosztásnál, az igen helyes dolog, mert ma már nem az a tagság van ott a termelőszövetkezetekben, amely ezt alapította, mert azok nagy része már nyugdíjas meg a temetőben van. Akik tehát jelenleg ott vannak, azok nem vittek be már semmit, azok csak a munkájukkal járultak hozzá a vagyongyarapításhoz.
Kérem tisztelettel a Házat, hogy így mérlegelje ennek a törvénynek a meghozatalát, hogy a vagyonképződéshez vegye figyelembe a termőföld aranykorona értékét is. Köszönöm a türelmüket. (Szórványos taps.)
