FODOR ISTVÁN, DR. (független)
FODOR ISTVÁN, DR. (független)
FODOR ISTVÁN, DR. (független) Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a véleményem, hogy nagyon kemény dió feltörésére vállalkozott a Parlament akkor, amikor úgy döntött, hogy a január 6-án, a szövetkezetek átalakulásáról szóló és elfogadott törvény egy szakaszát, nevezetesen a vagyonnevesítés jogcímeiről szóló szakaszát módosítja. Azért nagyon nehéz ebben a kérdésben a szabályozás, mert rendkívül széles skálán mozognak a szövetkezetek a tekintetben, hogy a vagyon minek a bázisán gyarapodott az elmúlt évtizedek során.
Vannak olyan szövetkezetek, amelyek esetében a vagyongyarapodás teljes egészében a vagyoni hozzájárulás bázisán, tehát a termőföld és az egyéb bevitt vagyoni eszközök bázisán történt, elsősorban azokban a szövetkezetekben, amelyek jó termőfölddel rendelkeztek és meg tudtak ebből élni. De tudok olyan szövetkezetet, ahol a 8–10 aranykoronás termőföldön kívül összesen néhány pár ló volt a tagok vagyoni hozzájárulása, és ez a szövetkezet rákényszerült arra, hogy hiteleket vegyen fel, vállalkozzon, feldolgozó tevékenységet valósítson meg; és ennek a szövetkezetnek ma milliárdos vagyona van.
Meggyőződésem, hogy ilyen széles skálán mozgó szövetkezetek esetében nemhogy nehéz, hanem egyszerűen lehetetlen igazságos döntést hozni. Annál inkább nem lehet igazságos döntést hozni, minél inkább arra törekszünk, hogy számarányokat határozzunk meg a törvényben és ezzel beszűkítsük a szövetkezeteknek a mozgásterét; és annál inkább lehetőséget adunk a szövetkezeteknek arra, hogy minden szövetkezet a saját esetére alkalmazható adekvát döntést meghozza, minél inkább leteszünk arról a szándékról, hogy számarányokat határozzunk meg a tekintetben, hogy milyen mértékben lehet osztani, nevesíteni a vagyont a személyes közreműködés, vagy milyen mértékben lehet nevesíteni a vagyont a vagyoni hozzájárulás alapján.
Ezért én úgy gondolom, hogy a január 6-án már elfogadott formulánál jobbat nem fogunk tudni kitalálni, de tekintettel arra, hogy a három koalíciós frakcióvezető aláírásával jegyzett önálló indítványt a Parlament tárgysorozatába felvette – és az álmoskönyvek szerint, ha három koalíciós frakcióvezető ír alá egy módosító indítványt, akkor abból törvény szokott lenni –, ezért azt gondolom, hogy szükség van annak a módosítására, hogy az legalább valamivel jobb legyen.
Éppen ezért négy benyújtott módosító indítványhoz kapcsolódóan négy megjegyzést kívánok tenni; hármat Piros Ildikó képviselőtársammal együtt jegyeztünk, egyet pedig önmagam nyújtottam be.
Az első megjegyzésem előtt el kell mondanom, jó lett volna, hogyha az előterjesztők megmagyarázzák pontosan, hogy mit értenek vagyoni hozzájárulás alatt. Mert amennyiben a vagyoni hozzájárulás jogcímet jelent a vagyonnevesítésre, akkor tudnunk kell, hogy mit értünk vagyoni hozzájárulás alatt. Én magam egyébként el tudom fogadni azt, hogy a vagyoni hozzájárulás jogcímet jelentsen. Bele kell foglalni a törvénynek azt az általam feltételezett és az előterjesztők részéről nyilvánvalóan átgondolt szándékot, hogy a vagyoni hozzájárulásba a termőföldet is bele kell-e érteni, vagy nem kell a termőföldet beleérteni. Azt ugyanis elképzelni se tudom – és ne vegyék rossznéven a tisztelt előterjesztők, feltételezni se tudom róluk –, hogy komolyan gondolták azt, hogy a vagyonnak a 20%-át kötelező legyen a két pár lóért valakinek odaadni.
Éppen ezért az egész módosító javaslatom, és egy további módosító javaslatom is annak a feltételezésén alapul, hogy az előterjesztők a termőföldet is beleértették a vagyoni hozzájárulásba. Ha ez nem így van, és meg fogják magyarázni, és a törvényben ez egyételműen le is lesz szögezve, akkor ezt a két módosító javaslatomat vissza fogom vonni.
El kell mondanom, tehát azon túlmenően, hogy nagyon sok esetben a vagyoni hozzájárulásban a nem termőföld – tehát a más természetű vagyon – nagyon jelentéktelen volt. Itt az is nagyon nagy problémát fog okozni, hogy – amennyire én ismerem a szövetkezeteket – a szövetkezeteknek erről nincs is olyan megbízható nyilvántartásuk, ami alapját képezheté a vagyonnevesítésnek. Tehát a termőföldön kívüli egyéb vagyontárgyak tekintetében nincsenek meg a nyilvántartások. Ha viszont a termőföld, mint vagyoni hozzájárulás tárgya figyelembe veendő a vagyonnevesítés során, akkor az a véleményem, hogy ennek egy értéket kell adni, azért, hogy más vagyontárgyakkal forintban összemérhető legyen. A mi módosító javaslatunk ezért tartalmazza azt, hogy a kárpótlási törvényben megfogalmazott aranykoronánkénti ezer forintos értékkel kerüljön figyelembevételre a termőföld.
A második megjegyzésem kapcsolódik az előzőhöz, tehát ugyanazt feltételezi, hogy az előterjesztők a termőföldet is a vagyoni hozzájárulás részeként akarják beszámítani. Ebben az esetben viszont elfogadhatatlannak tartom azt – tartjuk azt képviselőtársammal –, hogy a tagsági viszony önmagában jogcímként jelenjen meg a törvényben vagyonnevesítésre. Elfogadhatatlan azért, mert abban nyilvánvalóan nincs közöttünk vita, hogy a vagyonnevesítéskor egyrészt a vagyon létrehozásában való közreműködést, egyrészt pedig a vagyon gyarapításában való közreműködést – nyilvánvaló – a vagyonbevitel alapján történik, és ez benne foglaltatik a módosító önálló indítványban. A vagyon gyarapításában való közreműködés is benne foglaltatik azáltal, hogy benne van, hogy a személyes közreműködés arányának és súlyának megfelelő mértékben.
De volt olyan eset, amikor a tagsági viszony nem kötődött személyes közreműködéshez, hanem a tagsági viszony kizárólag a vagyoni hozzájáruláson alapult. Tehát valaki bevitte a földjét, illetve valakinek a földjét vagy egyéb vagyontárgyait használatába vette a szövetkezet, tagja lett a szövetkezetnek; ebben az esetben viszont, ha a tagsági viszony önálló jogcímként megjelenik a törvényben, akkor a vagyoni hozzájárulás után kétszer fog üzletrészben részesülni az, aki megkapja egyszer a vagyoni hozzájárulás alapján, de mivel a vagyoni hozzájárulás alapján szerzett tagsági viszonyt is, ugyanezért fog kapni a tagsági viszonya után is. Tehát ebben az esetben a tagsági viszonynak, mint önálló jogcímnek ki kell maradnia a törvényből.
A harmadik megjegyzésem a harmadik módosító javaslathoz kapcsolódik. Az előterjesztésből én azt a szándékot olvasom ki, hogy a szövetkezet vagyonának a 40-től 80%-ig terjedő mértékét kelljen nevesíteni a személyes közreműködés arányában, és a 20-tól 60%-ig terjedő részét – tehát az összvagyon 20-tól 60%-ig terjedő részét – kelljen nevesíteni a vagyoni hozzájárulás arányában.
Ha viszont ezt akarták az előterjesztők, akkor ezt kell a törvénybe beleírni, mert a törvényben nem ez van! A törvényben az van, hogy az üzletrész 40–80%-ának mértékéig kell figyelembe venni a tagsági viszony időtartamát, a személyes közreműködés súlyát és arányát, 20–60%-ig a vagyoni hozzájárulás mértékét. Kérem szépen, a szövetkezetnek vannak olyan tagjai, akik vagyoni hozzájárulást nem teljesítettek! De nyilvánvaló, hogy a személyes közreműködésük arányában mint szövetkezeti tagok, üzletrészt fognak kapni. Egyszerűen értelmezhetetlen, hogy az üzletrészeik 40–80%-át kaphatják meg a személyes közreműködésük arányában, hiszen ők a saját üzletrészüknek csak a 100%-át kaphatják meg a személyes közreműködésük arányában!
Tehát azt gondolom, hogy itt nem tartalmi különbség van közöttünk, hanem ez egyszerűen – elnézést kérek az előterjesztőktől –, magyarul olvasva az értelmezhetetlen és praktikusan is értelmezhetetlen. Tehát ha így gondolták az előterjesztők, akkor ezt a dolgot át kell fogalmazni.
A negyedik megjegyzésem azzal a módosító javaslattal kapcsolatos, amelyet magam nyújtottam be, és amely tartalmi összefüggésben nincsen az önálló indítvánnyal, ellenben a január 6-án elfogadott törvénynek egy hiányosságát hivatott pótolni.
Hadd hívjam fel a képviselőtársaim figyelmét arra, hogy hosszú időn keresztül az úgynevezett moratóriummal védtük a szövetkezet vagyonát azért, hogy majd amikor az átalakulás ideje elkövetkezik, akkor a szövetkezet tagjai a valóságos vagyont és ne értékpapírokat találjanak vagy esetleg már azt se találjanak, mert eladta a szövetkezet a vagyonát és esetleg fel is élte. Az átmeneti törvény hatálybalépésével, illetve ennek hatálybalépése által más törvények és rendelkezések hatályon kívül helyezésével összességében egy olyan jogi helyzet állt elő, hogy az igaz ugyan, hogy gazdasági társasággá nem alakulhatnak át a szövetkezetek, de annak az égvilágon semmi akadálya nincs, hogy szövetkezet ingatlanvagyonát gazdasági társaságba apportként bevigye. Azt gondolom, hogy azt nem kell magyarázni, hogy a szövetkezet tagjai számára nem mindegy, hogy majd amikor elkövetkezik annak az ideje a vagyonnevesítést követően, akkor egy részvényt fog találni, ami egy kft-ben vagy részvénytársaságban számára azt biztosítja, hogy esetleg kisebbségben részt vehet a közgyűlésen, aztán vagy kap az értékpapír után osztalékot, vagy nem kap utána osztalékot – vagy nem mindegy számára az, hogy az átalakulási törvény szabályai szerint ténylegesen hozzájuthat ahhoz a vagyontárgyhoz és használatba is veheti.
Ezt az utóbbi módosító javaslatomat azért terjesztettem elő, mert már azóta találkoztam olyan esettel, amikor szövetkezet megkísérelte azt, hogy egy vagyontárgyat gazdasági társaságba adjon. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
