JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igaz, hogy a törvényjavaslat alkotmányellenes… (Derültség.) …, de ez csak akkor lenne érdekes, ha jelentős politikai csoportok lázadnának ellene. Mivel a benne lévő célok akceptálhatók, amennyiben a törvényjavaslat a tagok közti vagyonosztás elveit óhajtja szabályozni, abban az esetben jelentős politikai csoport nem lesz, amely kifogásolná.
Igaz, hogy a törvényjavaslat cinikus, mert benne van az is, hogyha mégis kifogásolnák, nyilván az Alkotmánybíróság el fogja törölni, de mire az eltörölné, addigra a vagyonnevesítés lejátszódik, ilyen értelemben nem kell félni tőle. De hát a cinizmus nem szokatlan a politikában.
Igaz, hogy a törvényjavaslat slendrián… (Derültség.) …, mert slendrián nyelvtani értelemben – mást mond, mint amit a beterjesztők szándékozni akarnak. Mert nyelvtani értelemben azt mondja, hogy az üzletrészen belül kell 20–60%-nak a bevitt vagyon arányában lenni, holott valójában azt akarja mondani, hogy a vagyont kell úgy felosztani, hogy 20–60%-a a bevitt vagyonra kerüljön visszaosztásra. De ez nem baj, mert úgyis szövegkörnyezetben és teljes törvénykontextusban fogják érteni, és a nyelvtani értelme nem védhető meg.
Igaz, hogy a javaslat fölösleges… (Derültség.) …, mert amit politikailag céloz, azt, hogy az alapító tagok nagyobb arányban kapjanak a vagyonból, azt az eddigi technikák is biztosítják. Egyszerűen csak az fog történni a termelőszövetkezetekben – nem történhet más –, hogy egy picit a súlyarányát a szolgálati időnek vagy tagsági időnek csökkentik, picit a súlyarányát a bevitt vagyonnak növelik. Sok szövetkezetben már most is úgy van, hogy a bevitt vagyon ilyen arányban figyelembe van véve az osztásnál; ahol nincs, egy kis súlyeltolódással ezt biztosítani tudják.
Igaz, hogy vannak olyan mellékhatásai a törvényjavaslatnak, amiket nem szándékoztak a javaslattevők. Elsősorban azokban a szövetkezetekben, ahol eddig is volt részjegy – áfészekben, ipari szövetkezetekben –, ez ellen nem fog tiltakozni senki, hiszen éppen azt a most ügyeskedő csoportot segíti a törvényjavaslat, amelyet nem akartak segíteni; azt az utóbbi években ügyeskedő csoportot segíti, amely a részjegyösszeg fölemelésével szűkítette a tagsági kört. Most legitimizálva vannak, hogy jól taktikáztak az elmúlt 2–3 évben, mikor a részjegyek névértékét növelvén a kisembereknek visszafizették az eddigi részjegyeiket, akik látják a jövőt, akik jól helyezkednek, azok maradtak a tagsági körben. Legitimálva van, hogy ők kapják meg a vagyont.
Tehát ilyen értelemben hagyhatnánk is, végül is nem érdekes, át is mehetne. Egy baj van, hogy egy törvény nemcsak arról szól, nemcsak ott hat, amire a javaslat beterjesztői gondoltak, hanem mindenhol. Teljes szövetkezeti körben hat, olyan helyen is hat, ahol ez technikai problémákat okoz. Engem csak ott izgat, ahol ez technikai problémákat okoz.
Olyan helyen is hat, bár ezt túlragozta Glattfelder kolléga úr, ennyire azért nem veszélyes a dolog, mint ahogy ő mondta, olyan helyen is hat, ahol nem lehet egyértelműen meghatározni – és sajnos nagyon sok ilyen szövetkezet van –, hogy tulajdonképpen kik voltak azok, akik vagyonnal léptek be és milyen vagyonnal, ahol nem lehet a különböző időponti beszállások miatt összehasonlítást sem csinálni. Olyan helyen is hat, ahol egyáltalán nem volt bevíve vagyon, de muszáj adni valakinek, így az a 2–3 ember fog kapni, aki véletlenül behozott valamilyen eszközt dolgozni a szövetkezetbe, az a 2–3 ember – az utóbbi években persze – majd elviszi a vagyon egyötödét, mert muszáj a törvénynek működnie.
Tehát amiért szólnunk kell ellene, tulajdonképpen a mellékhatásai és az olyan körben való hatásai, amire nem is gondoltak az előterjesztők.
Most igaz ugyan, és erre az előttem szóló képviselő felhívta a figyelmet, hogy megváltozik a leányzó fekvése akkor, ha figyelembe vesszük, hogy történt egy korábbi slendrián és pongyola törvénymódosítás is, a szavazás utolsó szakaszában, abban a bizonyos 6/b §-ban. Tudniillik a 6/b § és ennek a paragrafusnak az összképjátszása már politikai melléksínre is viszi a dolgot, nemcsak egyszerűen technikai nehézségeket támaszt. És még egyre hívja fel a figyelmet, hogy mennyire veszedelmes egy törvényjavaslatba úgy szövegeket belerakni, hogy nem gondoljuk végig, hogy a szöveg egészébe hogy illeszkedik.
Ilyen értelemben slendriánság négy helyen is van az átmeneti törvényben, tehát ahol olyan szöveg került be, amely ellentmondásba került a szöveg többi részével, illetve nyilvánvalóan nem azt a politikai célt szolgálja a szöveg, mint amit a módosító javaslat beterjesztői gondoltak. Ezek közül a legtragikusabb a 6/b pont, és a 6/b ponthoz kapcsolva ezt, a dolog tragikumát vagy komikumát tovább fokozza. Ki-ki ízlése szerint eldönti, hogy tragikus vagy komikus ez a dolog.
A 6/b pont ugyanis azt tartalmazza, hogy aki 5 évig tag volt vagy annak örököse, az mindenképpen részt vehet a vagyonnevesítésben. Ami önmagában egy méltányos szempont, hiszen valóban, akik vagyonnal mentek be vagy dolgoztak, azokat ne hagyjuk ki a játékból.
A probléma abból fakadt, hogy ettől részben néhány egyéb pont értelme bizonytalanná válik, de ezt most hagyjuk békén. A másik az, hogyha véletlenül tényleg a maga technikai tökéletességében végig tud menni a 6/b pont. Ez azzal jár, hogy azokban a szövetkezetekben – ipariakban is, tehát nemcsak mezőgazdaságiról van szó –, ahol érdemes a koncra bejelentkezni, mivel a szövetkezetekben az átlagos cserélődés három–tízszeres volt az elmúlt 40 évben, akkora tömeg jelentkezik be, hogy a még hátralévő vagyonnevesítést gyakorlatilag el fogják vinni a tagságon kívül lévő emberek. Nem általában a szövetkezetekben, csak azokban, ahol van konc és érdemes ezért tülekedni.
Ezekben az a helyzet alakul ki, hogy a tagság az elé a dilemma elé kerül, hogy mennyire alakítsa át magát. Ugyanis, hogyha ők úgy alakítanák át magukat, hogy darabolódnak, hogy különböző társasági formákba mennek, hogy kiprovokálnak belül egy élénk vitát és egy élénk alkut a vagyontárgyakról – amelyik elvezetne árverésig –, akkor azt kockáztatnák, hogy az olyan magamfajtákat hoznák erős helyzetbe, akik nem tartoztak a tagság köré, hanem kívül állnak, van azonban nekik egy-kétszázezer forint vagyonjegyük, amiből pénzt akarnak csinálni, illetve most már üzletrészük, amiből pénzt akarnak csinálni. Szépen beszállnak a játékba és elviszik a tagság munkahelyét jelentő eszközt, hogy gyorsan pénzt csináljanak maguknak.
Értsük meg, míg a gazdasági bizottság abban a szellemben dolgozta át a törvényt, hogy nagyon erős jogai legyenek minden kisebbségnek a tagságon belül, minden kis csoport és minden személy erős pozícióban rendelkezzen a vagyoni alkuhoz és merje átrendezni a szövetkezet viszonyait, merje felrobbantani, a 6/b pont egy olyan elemi érdekeltséget visz be, hogy ne tegye ezt, mert nem önmagának használ, hanem egy kívülálló csoportnak. Mivel azonban a döntési jog továbbra is a közgyűlés kezében van a vagyonosztás hogyanjáról és a vagyoni alkukról, akik szavaznak, azok egyértelműen abban lesznek érdekeltek, hogy maradjon zárt a felület, abba ne tudjon kívülálló bekapaszkodni, nehogy ők veszélybe kerüljenek. A törvény megteremtette a tagságnak azt az érdekét, hogy maradjunk összezárva az akolmelegben, ne változtassunk a dolgokon, kicsúfolta a gazdasági bizottság négy hónapi munkáját, amelyik arra irányult, hogy a törvény dinamikus legyen és robbanjanak a szövetkezetek. Ez az újabb törvénymódosítás nem jelentősen, de fokozza a 6/b-nek ezt a negatív hatását. Igazából önmagában ez az újabb törvénymódosítás nem sokat számít már ebben a dologban.
A másik oldalról kicsúfolja azokat, akiket bekapcsol tulajdonosnak. Azért csúfolja ki, mert az általános szövetkezeti törvény kimondja, hogy szövetkezetben a közreműködésre kell elsősorban szétosztani az esetleges profitot, többletjövedelmet, és csak kisebb részt a bevitt vagyon vagy a részjegyek arányában. Ennek következtében mindazok a társaságok, márpedig ahol komoly külső jelentkező van, azok a társaságok mind kénytelenek lesznek így csinálni, ezek szépen átalakítják magukat zártan egy vagy kettő vagy három új szövetkezetté, de önmagát zártan, anélkül, hogy árverésre és nyílt fórumokra szert tenne. Olyan helyzetbe hozza azokat az embereket, akik kívülállók a szövetkezeten, de van pár százezer forint üzletrészük, hogy semmit sem fog érni a papírjuk. Ugyanis teljesen természetes, hogy egy olyan szövetkezet, ahol a tagság dönt arról, hogy hogyan osszuk fel az év végi nyereséget, és ahol a kívülállók, mintegy a tagság akarata ellenére jutottak értékpapírokhoz, az úgy fog dönteni, hogy értékpapírarányosan ne vagy alig osszanak valamit, hanem a közreműködés arányában osszák, hogy ki mennyit dolgozott, ki mennyi tengerit vett ott, ki mennyi tejet értékesített rajtuk keresztül, ki hány vállalkozó órát teljesített, ez a belső játékszabályból van, hogy hogyan, de mind ilyen jogcímekre fognak osztani és értékpapírra nem vagy alig. Vagyis az a furcsa helyzet van, hogy miközben a törvény dinamizál egy csomó embert, aki joggal érezheti úgy, hogy vele kibabráltak a múltban, most be fog jelentkezni papírokért, kap papírokat és ezzel a tagságot arra ösztönzi, hogy olyan játékszabályokat csináljon, hogy a papíroknak ne legyen hozadéka. Vagyis kap szép nagy címletű papírokat, amelyek nem fognak érni semmit.
Így tehát a törvény kiszúrt azokkal, akik azért dolgozták át az eredeti kormányjavaslatot – tehát az egész gazdasági bizottsággal –, hogy dinamizálják a szövetkezeten belüli viszonyokat és merjék azt felforgatni, kiszúrt azokkal, mert egy ellenérdekeltséget vitt be, hogy a tagok ne merjék és ne akarják felforgatni, és kiszúrt azokkal is, akiknek most látszólag vagyonjegyet juttat, illetve üzletrészt juttat, mert azok nem fognak kapni semmit. Egyébként nagyon jó. (Derültség. – Taps az ellenzék soraiból.)
