LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Glattfelder, Fodor, Juhász képviselőtársaim rámutattak arra is, nem elég a jó szándék, jó törvény is kellene ahhoz, hogy céljainkat elérjük, és úgy tűnik, hogy az átmeneti törvény nem jó, ettől a módosítástól sem lesz jó.
A szövetkezeti vagyon nevesítésénél, amikor az átmeneti törvényben erről tárgyaltunk, és ahogy ez napirendre került, állandóan arról beszélünk, hogy ezt a vagyont azok között kell felosztani, akik ezt a vagyont létrehozták. Ez igazságos is, jogos is. Én egy kicsit azokról is szeretnék beszélni, akik ennek a vagyonnak a működtetéséből, ennek a földnek a termeléséből ma élnek, és várhatóan a jövőben is élni fognak, hiszen itt erről a vagyonról van szó. Tulajdonképpen tehát arról a vagyonról, amely ma Magyarországon a szövetkezetekben és elsősorban a mezőgazdaságban is sok százezer ember megélhetését biztosítja.
Ezeknek az embereknek ma nehéz gondjaik vannak. Ezek közül a legsúlyosabb a munkanélküliség fenyegetése.
A Földművelésügyi Minisztérium programja szerint 150 ezer ember veszíti el állását az agrárgazdaságban még ebben az esztendőben, azon túl, hogy tavaly szeptember és december között 50%-kal emelkedett a falusi munkanélküliek száma, és sok térségben ma már katasztrofális méreteket ért el.
Az ipari üzemek gondjait először a bedolgozók, a beszállító falusi kisüzemek érzik meg, az elbocsátásoknál is a vidékről bejárók veszítik el állásukat először, hiszen a bejárás, a napi utazás költségeit nem vállalják a termelőüzemek, és a kistelepülések önkormányzatai sem tudnak akkora nyomást gyakorolni az üzemek vezetőire, mint a székhelytelepülések képviselői.
A rohamosan csökkenő mezőgazdasági termelés pedig alacsonyabb jövedelemmel sem képes eltartani még azokat sem, akik eddig ott találták meg a megélhetésüket. A kialakult helyzet bebizonyította, hogy teljesen megalapozatlan volt az a koncepció, amelyet két kormányzópárt is képviselt, hirdetett, mely szerint az iparban feleslegessé vált munkaerő a földek művelésében megtalálja megélhetését.
Becsapták az embereket, amikor erre bíztatták őket, és semmit nem tettek egy új rendszerű, hatékonyan működő agrárágazat kialakításáért.
A válságos helyzet ellenére a mai napig nem születtek meg az agrárviszonyok szabályozására hivatott törvények. A súlyos gondok, a zűrzavar ellenére a magyar parasztság tisztességgel végzi a dolgát. A tavalyi eredmények, az ország teljes exportjának negyedét kitevő 2,5 milliárd dolláros bruttó, s 1,7 milliárd dolláros nettó bevétel a mezőgazdaságból származott és meghatározó tényezője volt az ország 1991-es pénzügyi stabilitásának. Ezt kockáztatni addig, amíg mással nem pótolhatjuk, játék a tűzzel.
A válságos helyzet ellenére nem születtek meg az agrárviszonyok szabályozására hivatott törvények, különösen az agrárpiaci rendtartás, a földtörvény és a hozzá csatlakozó törvények, és megoldatlanok az agrárgazdaságot fojtogató pénzügyi gondok. A termelők nem tudják, nem tudhatják, hogy mire számíthatnak, milyen szerepet szán a Kormány az agrárgazdaságnak, milyen szabályok szerint, milyen feltételekkel vehetnek részt a piaci versenyben. És ezt ebből a törvényjavaslatból sem tudják meg.
Megszületett ugyan a két szövetkezeti törvény, de a módosításra napirendre tűzött törvényjavaslat tárgyalásával váratlan helyzetbe kerültünk. Eddig is sok kritika érte Parlamentünk törvényalkotói tevékenységét, ezzel a törvénytárgyalással e kritikák jogosságára szolgálunk újabb bizonyítékokkal.
Az a tény, hogy a koalíciós pártok vezetői a még ki sem hirdetett 1992. évi II. törvény módosítását javasolták, önmagában elegendő döntésünk komolyságának kétségbevonására. Az a tény, hogy a Parlament újra tárgyalja a szövetkezeti átmeneti törvényt, azt jelenti, hogy várni kell a végrehajtható, a végrehajtandó törvényre. Ez az állapot pedig a mezőgazdaságban évek óta tartó bizonytalanság káosszá fokozódását eredményezheti.
A beterjesztők indokolása nem egyéb, mint a lényeg eltakarása, szándékuk leplezése. A törvény elfogadását az írásos anyag szerint azért tartják fontosnak, hogy egy bizonyos szabad mérlegelési lehetősége maradjon a közgyűlésnek, a szövetkezet helyi sajátosságainak érvényre juttatására.
A beterjesztett törvény viszont éppen az ellenkezőjéről szól. Elfogadása esetén tovább csökken a szövetkezeti tagok döntési lehetősége, nem dönthetnek a közgyűlésen a szövetkezeti vagyon sorsáról, hanem az eddigi korlátokon túl helyettük e törvényben – ahogy Nagy képviselőtársam is elmondta – a Parlament rendelkezik a nevesíthető vagyon jelentős hányadáról. Ez nem más, mint ahogy itt már többen is említették, mint a tagok tulajdonosi jogainak durva megsértése.
Én is elmondanám, hogy a törvény beterjesztése körüli eljárás súlyosan csökkenti a Parlament tekintélyét. Vajon mit gondolnak a választópolgárok a parlamenti munkáról, amikor azt olvassák a kormánypárti, egyébként beterjesztő képviselőcsoport vezetőjének nyilatkozatában, hogy a koalíció tagjai későn vették észre, hogy túl általánosra sikerült a tagi üzletrészek mértékének jogszabályi meghatározása? Magam csupán úgy tudom elképzelni a késői észrevételt, a hónapokig tartó tárgyalások után: ha a beterjesztők nem olvasták az eredeti törvényjavaslatot, nem ismerik saját módosító javaslataikat, vagy talán nem tudták, hogy mit szavaztak meg.
Nem tudom viszont, mire számítanak a beterjesztők, hiszen a vonatkozó szakaszra 17 módosító javaslatot terjesztettek be az átmeneti törvény tárgyalása során a különböző pártok képviselői. Nagyon alapos viták után a számszerűsített javaslatok egyikét sem fogadta el egyik parlamenti bizottság sem. Tehát itt egyáltalán nem egy új javaslatról van szó. Vajon mitől változott meg néhány nap alatt a képviselők véleménye?
A bevitt vagyon értékének igazolhatatlanságával kapcsolatban itt több hozzászólás elhangzott. A földdel kapcsolatos részre a részletes vitában szeretnék alaposabban kitérni. Itt tulajdonképpen kettős elismerésről lenne szó. A kárpótlás során biztosítottuk a jogokat, a szövetkezeti föld tulajdonosainak jogait helyreállítottuk. Ha ez a vagyonosztozkodásnál vagy a vagyonnevesítésnél ismét előtérbe kerülne és döntő szerepet játszana az itt elhangzott értékek miatt, akkor az e törvény végrehajtásának a komolyságát vonná kétségbe.
Az átmeneti törvény úgy, ahogy van, rossz. Mégis jobb lenne, ha a Parlament ezt békén hagyná, hiszen ezektől a módosításoktól még csak rosszabb lesz, és elsősorban azoknak a kárára lesz rosszabb, akik ma ebből élnek. Ezt pedig nem kívánhatjuk. De az emberek legalább a munkájukra és a már meglévő törvények végrehajtására fordíthatnák a figyelmüket, Parlamentünk pedig ez alatt az idő alatt inkább a még hiányzó törvények megalkotására fordítsa minden erejét, a gazdasági bizottság javaslata szellemében. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
