OLÁH SÁNDOR
OLÁH SÁNDOR
OLÁH SÁNDOR (FKgP 33 tagú képviselőcsoport): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyértelmű, hogy milyen törvényjavaslat van az asztalunkon. Lehet vitatkozni azon, hogy a megfogalmazás teljesen tiszta, világos-e, a szándék azonban ebből a törvényjavaslatból egyértelműen kitűnik – és ez nagyon egyszerűen fogalmazható meg. Az a szándék, hogy a szövetkezetek átalakítása során érvényesüljön egy alapvető közgazdasági érv és szemlélet, hogy a kialakuló új szövetkezetekbe úgy menjen át az üzletrész, a tulajdonosi érdekeltség, hogy az kifejezze a valamikori vagyoni hozzájárulás mértékét is, és kifejezze a vagyonszaporodásban való részvétel mértékét. Aki ezt a – ma vitathatatlan – közgazdasági szemléletet cáfolni akarja, az elvileg nem tud egyetérteni ezzel a törvényjavaslattal.
Köszönöm Fodor képviselő úrnak a konstruktív hozzáállását, aki kritikával illeti a szándékot is, de amennyiben ebből mégis törvény lesz, pontosítani és javítani kíván ezen. Ehhez csatlakozna két észrevételem, két észrevételcsokrom, az ellenzék egyik-másik megnyilvánulását illetően.
A FIDESZ részéről, mintegy a pécsi nyilatkozatok cáfolataként, megint egy olyan hozzászólás hangzott el, amelyik ilyen polgárriogató hozzászólás. Megszoktuk: a kárpótlás során, minden mezőgazdasági törvénynél egy rémképet festünk föl a társadalom elé – egy ilyen egyszerű törvény módosítása kapcsán is –, hogy milyen nehéz helyzetbe fog kerülni az ország, a mezőgazdaság kaotikus állapota miatt. Hát, kérem, erről tényleg kell beszélni. Azt hiszem, a FIDESZ sem, és az ellenzék sem mondhatja, hogy a mezőgazdasági üzemek irányítói körében többségben a kormánypártiak lennének. (Közbeszólás a bal oldalról: Szaporodnak!) Tehát, ha már annyira féltik a szövetkezet önállóságát és minden olyan beavatkozást, amelyiknél alkotmányosság is vitatható, akkor vajon miért nem féltik ezeknek az embereknek a beállítottságát, gondolkodásmódját, hogy ez mennyiben fogja a magyar jövőt, a mezőgazdaság jövőjét és az ország ellátási helyzetét segíteni.
Kérem, egy jó évvel ezelőtt már riogattak minket, hogy a kárpótlás miatt nem lesz termés. A jóisten az évtized legragyogóbb termésével áldotta meg a mezőgazdaságot, és nincs ellátási zavar, sőt, soha nem látott exportteljesítmény lett az eredmény. És most, valami csodálatos módon, majdnem azonos feltételek mellett – zavar van. Mekkora a szándék, kinek a szándéka érvényesül a zavarokban, a megműveletlen, a betakarítatlan, az előkészítetlen mezőgazdasági állapotnál? Azt mondják, nincs üzemanyagra pénz. Nincs érték, nincs eszköz, ami pénzzé tehető, hogy üzemanyagot vegyünk? Vagy nincs megértő kormányzat, amelyikhez ha odafordulnak, ebben segítséget nem adna? – Tessék ezt bizonyítani! Egyszer tehát a mezőgazdaság helyzetét jó volna levenni így a napirendről.
Mi tényleg aggódunk azért, amilyen a határ állapota, és amilyen a mezőgazdasági üzemek állapota – de készülő, és még ezt a jelenlegi státust nem érintő törvények igazán nem indokolják, hogy a mezőgazdaságban sokszor tudatos visszatartás legyen.
Ez egyszer a dolognak az egyik oldala, a másik pedig az a szándék, hogy "robbantani" kellett volna a szövetkezeteket. Kérem, a magyar vidéket "bontási anyagból" építjük, a magyar jövőt. Nincs hozzá új anyagunk, nincs hozzá új pénzünk – és méghozzá úgy kell bontani és építkezni, hogy az átalakítás alatt az "üzletnek" zavartalanul működni kell. Hogyha valaki most, utólag, nagy szociológiai megfontolások eredményeként arra a meggyőződésre jut, hogy nem jó a szövetkezeti átalakítási törvény, mert nem "robbantja" a mezőgazdasági üzemeket, sajnáljuk – úgy látszik, rájött arra, ami tényleg szándékunk volt és ígéretünk: nem akarunk rombolni, nem akarunk rongálni. Újat akarunk, tisztességesebb újat építeni – ismétlem: bontási anyagból. Ha valaki tud új építőanyagot idehozni, hozza, tegye le az asztalra – és sokkal könnyebb lesz a Kormánynak és a Parlamentnek a helyzete!
Elnézést, hogy én is elkövettem azt a hibát, amit a felszólalók: nem a tárgyalt törvényjavaslathoz szóltam csak hozzá. Mindenki másról beszélt, nem erről: az átalakítási törvényről, a szövetkezeti törvényről, a mezőgazdaság helyzetéről és például a munkanélküliségről. Kérem, mi baj van akkor, ha egy gazdasági átalakítást munkanélküliség követ? Hát nem hatékonyabb munkavégzést szeretnénk megvalósítani? A hatékonyabb munkavégzés nem átmeneti munkanélküliséggel jár? Miért festjük ezt fel a falra, valami ördögként? Hát a gazdaságpolitika törekvése ez – nem a munkanélküliség: a hatékonyabb munkavégzés! Persze, hogy felszabadulnak emberek! Legfeljebb féltik a csak jelenlétért díjazott emberek a helyzetüket, mert az átalakított szövetkezetbe nem kellenek az odaküldött, és csak jelenlétért díjazott emberek. Azok fognak majd össze, akik érdemesnek tartják, hogy összefogjanak, és nem vesznek be maguk közé odaküldött ingyenélőket. Persze, lesz munkanélküliség, de ha ezekből lesz, őszintén szólva megkapják az intézményes segítséget, de nem is bánom, hogy ha munkanélküliekké válnak. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
