ZSUPOS LAJOS (MDF)
ZSUPOS LAJOS (MDF)
ZSUPOS LAJOS (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálom egész röviden elmondani a véleményemet az itt elhangzottakról.
Én úgy gondolom, hogy az ellenzéknek azon állítása, miszerint ez a törvény nem a legteljesebb mértékben elégíti ki a vele szemben támasztott követelményeket, elfogadható. Egyet viszont le kell szögezni, hogy a törvénynek ez a szakasza feltétlenül szükséges. És miért szükséges kérdés? Én úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy ezt meg tudjuk ítélni, ahhoz egy kicsit visszább kellene nyúlni. Ezek a szövetkezetek 30–40 éven keresztül egy kialakult formában működtek, egy beidegződés volt a szövetkezeteknél, és ebből eredően ma sajnos ezek a reflexek túlélnek, amik korábban működtek. Most nem akarom itt felsoroni a demokratizmus teljes hiányát, a vezetők egyértelmű meghatározottságát egy szövetkezet életében, mert ezt úgy gondolom, ma mindenki tudja, aki egy kicsit is közel volt a mezőgazdasághoz.
Tehát én azt hiszem, hogy erre azért van szükség, hogy fogódzkodót adjunk azoknak az embereknek, akik most teljes bizonytalanságban élnek olyan vonatkozásban, hogy mi illeti őket ebből a vagyonrészből, és mi az, ami már esetleg nem az ő részük. Engedjék meg, hogy hivatkozzam mint tényre, az 1988-tól bekövetkezett vagyonosztásra. Remek példája annak, hogy nem szabad ezt csinálni. És a magam részéről bizony meggyőző erővel azt bizonyítja ez a korábban történt vagyonosztás, hogy igenis, szükség van erre, mert egyébként újból meg lehet azt csinálni, hogy például az utóbbi 10 év keresete alapján fogják elosztani a vagyont, mint ahogy a vagyonjegyek esetében bizony ez meg is történt. Ez pedig nem volna kívánatos semmiképpen sen.
Itt számolni kell egy csomó olyan emberrel, akik sem képzettségüknél, sem koruknál fogva már nem képesek érdemben beleszólni ezekbe a dolgokba. Akik nem tudnak úgy tájékozódni, mint ahogy ez szakemberektől elvárható. Ebből eredően bizony adott esetben – hangsúlyozom, nem mindenhol – nagyon kiszolgáltatott helyzetben lehetnek, és visszaélhetnek, aki akar, visszaélhet ezekkel a jogokkal. Az pedig köztudott, hogy erre lehet példát találni.
Azzal kapcsolatban, amit itt fölvetett Juhász Pál is, hogy ez a törvény cinikus, mert olyan, amilyen: én úgy gondolom, hogy nem ez a törvény a cinikus, vagy nem ez a törvénymódosítás a cinikus, hanem az volt a cinikus sok esetben, ahogy ez a vagyonjegyosztás megtörtént. Bizony én egy jelentős részét annak tartom. Egyéni képviselő vagyok, rengeteg ember fordult hozzám jogos panasszal, akiknek csak azt tudtam mondani, hogy a korábban történt dolgokon már segíteni nem tudok, de a következőben – amennyiben ez az átalakulás elkezdődik és végbemegy – igyekszem segíteni.
Én annak idején a gazdasági bizottságban – a bizottság tagjai tudhatják – már hasonló szellemű javaslatot tettem. Én akkor elmondtam azt is, hogy egyáltalán nem úgy van, hogy ez megfoghatatlan dolog. A debreceni agráregyetemnek több évtizedes vizsgálatai vannak olyan vonatkozásban, hogy hogyan alakult ki, milyen összetevőket kell figyelembe venni a mai vagyon kialakulásánál. Bárki megnézheti itt, ez egyáltalán nem titok, és bizonyos arányokat – hangsúlyozom: a mezőgazdasági szövetkezetek esetében – igenis meg lehet állapítani, és ezek az arányok többé-kevésbé persze megfelelnek a valóságnak. Úgyhogy én azt hiszem, hogy ez nem lehet semmiképpen indok arra, hogy kidobjuk a törvényjavaslatot az ablakon.
Még annyit ezekről a tényezőkről, amik voltaképpen a vagyonképzésnek az alapvető tényezői, hogy azt a három tényezőt – ami a letöltött munkaidő, a megkeresett munkabér és a vagyon – ezt mind a mezőgazdasági szövetkezetek esetében igenis célszerű mérlegelni, és ezt célszerű olyan számadatokhoz kötni, ami bizonyos tájékoztatást jelent az embereknek.
És végezetül azt szeretném mondani, hogy sorozatban hajlamosak vagyunk a szövetkezeteknél a szövetkezeti jog megcsorbítására, az Alkotmány csorbítására hivatkozni. Úgy érzem, hogy aki ilyet mond, az nem ismeri azt, hogy mi történt a mezőgazdaságban 30 éven keresztül, és hogy jelenleg is még mi van ebben a mezőgazdaságban.
Igenis azt mondom, hogy ez egyáltalán nem törvénysértő, mert lényegében csak arról van szó, hogy egy keretet szabjunk, egy folyamatot egy keretbe foglaljunk bele, amiben meglehetősen tág és szabad akaratból elhatározott döntéseknek megvan a lehetősége. Csak annak nincs meg a lehetősége, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyjunk bizonyos dolgokat, amit azt hiszem, nem is szabad megtennünk. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
