KIRÁLY ZOLTÁN (független)
KIRÁLY ZOLTÁN (független)
KIRÁLY ZOLTÁN (független) Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Nemcsak én szeretnék szólni, hanem utánam még kiegészítené ezt Mádai Péter képviselőtársam is.
Legyen szabad azzal kezdenem, hogy nem ismeretlen a beterjesztett önálló indítvány a képviselőház előtt, hiszen két héttel ezelőtt Kósáné Kovács Magda és Csehák Judit előterjesztették azt – amikor is a Parlament nem tűzte napirendjére ezen önálló indítványt.
Mi úgy gondoltuk Mádai Péter képviselőtársammal, hogy olyan horderejű kérdésről van szó, amellyel – az indítványban foglaltakkal – mi magunk is egyet tudunk érteni, és ezért ismét megkíséreljük, hogy a Ház elé hozzuk, és megkíséreljük megnyerni önöket annak, hogy napirendre tűzzük e kérdést, illetve a törvény módosításáról szóló javaslatunkat. Tesszük ezt mindenekelőtt azért, mert választókerületünkben, de számítások és szakértői anyagok alapján is, mi magunk is tudjuk, hogy rohamosan növekszik azoknak a polgártársainknak a száma, akik egy bizonyos idő után, már most, illetve a következő hónapokban talán gyorsuló ütemben kiesnek abból a lehetőségből, hogy munkanélküli-járadékot kapjanak, vagyis elesnek mindenféle szociális juttatástól, elesnek kenyérkeresettől, anyagi forrástól.
Hogy potenciálisan hány embert érinthet ez – hiszen jelenleg még csak néhány tízezres szám van forgalomban – hadd idézzek az éppen a hét végi futárpostával megkapott központi statisztikai hivatali tájékoztatóból, amely arról szól, hogy 1990 december végén még csak 80 ezer munkanélkülit tartottak számon, ám 1991 első félévében ez százezerrel növekedett, és 1991 második félévében további 200 ezerrel növekedett a munkanélküliek száma. Jelenleg, a KSH adatai alapján, az elmúlt év decemberi állapota szerint, több mint 406 ezer munkanélküli van az országban. Vagyis, figyelembe véve a foglalkoztatási törvényben foglaltakat – hogy tudniillik, 18 hónap után szűnik meg a jogosultság a munkanélküli-járadékra, illetve pályakezdő fiatalok esetében a középiskolai végzettséggel bíróknál 6 hónap után – a következő 10 hónapban bizony tízezrek kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy megszűnve a munkanélküli-járadékra való jogosultságuk, kenyérkereset nélkül maradnak, nem tudnak elhelyezkedni, és így a létbiztonságuk kerül veszélybe.
A napokban találkoztam egy munkaügyi szakemberrel, aki – miközben erről beszélgettünk – azt mondta, hogy itt tulajdonképpen nagy többségében olyan emberekről van szó, akik egyébként nem is akarnak dolgozni. Bevallom őszintén, kicsit szíven ütött ez a gondolkodásmód. Mert ha megadatik az az apagyilkosnak vagy az anyagyilkosnak is, hogy az ártatlanság vélelme mindaddig fennálljon vele szemben, amíg be nem bizonyosodik a bűnössége, bármilyen törvényalkotásnál, bármilyen kormányrendelet meghozatalánál abból kiindulni és azért nem tenni valamit, mert föltételezzük, hogy itt eleve csalók, munkakerülők, naplopók vannak ebben az országban tízezres és százezres nagyságrendben, ez egy elég elszomorító gondolkodásmódra vall.
Ennek ellentételezésére hadd utaljak ismét a Központi Statisztikai Hivatal anyagára: ebből a 406 ezer munkanélküliből, akiket jelenleg nyilvántartanak, több mint 100 ezer a szakmunkások száma, és az anyag szerint az elmúlt évben 6,2-szeresére növekedett a számuk. Képzett szakmunkásokról nem tudom elképzelni, hogy munkakerülők lennének, ez lenne az alapvető gondolkodásmódjuk – de még a 106 ezer munkanélküli segédmunkásról sem, hogy eleve naplopónak születtek volna.
S hadd ne szóljak akkor arról a 67 500 szellemi foglalkozású munkanélküliről, akiről ugyancsak tán nem mondható mindez el.
Tisztelt Ház! Természetesen tudunk mi is arról – ha jól tudom, egy interpellációra adott válaszban ez elhangzott –, hogy a Kormány rendelettel kíván e helyzetnek elébe menni, illetve változtatni ezen, ám ez meggyőződésünk szerint nem elégíti ki az alkotmányos feltételeket, és nincs igazán összhangban a jogalkotásról szóló törvénnyel sem, hiszen alkotmányos alapelv a szociális biztonsághoz való jog, alkotmányos jog, és a jogalkotásról szóló törvény úgy szól, hogy alapvető állampolgári jogokat, az állampolgárok életviszonyait szabályozandó csak törvény lehet alkalmas erre.
Mindettől függetlenül a javaslat, az indítványtevők javaslata természetesen átmeneti jelleggel készült, arra az átmenetre, amíg ennek széles körű és valóságos megoldását, elrendezését a szociális törvény meg nem teremti. Ámde – átnézve a Kormány I. féléves jogalkotási programját, ebben nem láttam az I. félévben a szociális törvény benyújtásának szándékát, bár szerepel abban, hogy †92-ben előreláthatóan ez bekerül a törvényalkotási menetrendbe. Ámde ez azt jelenti az én olvasatomban, hogy csak a II. félévben tárgyalhat erről a Parlament. És ha azzal számolunk, hogy itt nemcsak piacgazdaságról van szó a jövőt illetően, hanem szociális piacgazdaságról, akkor jogos az a feltevés, hogy itt valóban egy széles körű, alapos törvényjavaslat kerül a Parlament elé, széles körű szakmai és politikai vitája lesz, amely nyilvánvalóan időt igényel és időt kér. S az azt is jelentheti, hogy legkorábban csak 1993-tól számolhatunk annak hatályba lépésével. Márpedig ebben a következő 10 hónapban, mint említettem, föl fog gyorsulni a járadéktól elesők száma a 18 és 6 hónapok leteltével, és róluk gondoskodni szükséges.
Én úgy hiszem, a Parlament tehát nem engedheti meg magának azt, hogy most már – egyes becslések szerint – a kétmillió létminimumon vagy létminimum alatt élő nyugdíjas mellett, a rendkívül nagy számú munkanélküli mellett újabb, netán százezres mértékű teljesen ellátatlan rétegről ne tudjon gondoskodni, vagy hogy ellátásukat ne biztosítsa.
Ezért szeretném javasolni önöknek – mindezeket végiggondolva –, hogy tűzzék napirendre önálló indítványunkat, s megköszönve figyelmüket, hadd adjam tovább a szót Mádai Péter képviselőtársamnak. (Taps.)
