KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kelemen András államtitkár úr mind a négy módosító indítványunkról megemlékezett, ezért tartom szükségesnek, hogy – vele némileg vitába szállva – megpróbáljam ezek szükségességéről meggyőzni önöket.
Ismert, hogy milyen ugrásszerű tehernövekedést jelentett az egyéni vállalkozók számára a társadalombiztosítási szabályok március 1-jétől történő megváltoztatása. Egyetértek Molnár István képviselőtársammal: valóban, tömegesen adják vissza az ipart, és feketevállalkozóként folytatják tovább tevékenységüket a vállalkozók – ami igazán nem érdeke senkinek.
Másodsorban, tudni kell, hogy a jelenlegi egyéni vállalkozók jelentős része kényszervállalkozó: munkahelyét elveszítvén és nem látva más lehetőséget, így próbál meg a saját számára valamilyen egzisztenciát stabilizálni. Amint arról egy héttel ezelőtt Lukovics Éva képviselőtársam is beszélt már, ez főleg a kistelepüléseken jelent rendkívüli problémát.
Az általunk beadott módosító indítványok éppen azt célozzák, hogy ennek a vállalkozói rétegnek próbáljunk meg valamifajta könnyítést adni, másrészt pedig azon vállalkozók számára szerettünk volna könnyítést adni, akik egy életpálya befejezéseként, nyugdíjasokként, mellékfoglalkozásban végeznek valamilyen iparűző tevékenységet.
A segítő családtagok esetében 1992. február 29-éig 1200 forintos társadalombiztosítási járulékot kellett fizetni – ezt emeltük föl 4320 forintra. Gondolom, az ellátás színvonala nem emelkedett közel négyszeresére… Ezért tartalmazza a mi javaslatunk azt, hogy a segítő családtag esetében is ugyanazt a szabályt alkalmazzuk, mint az egyéni vállalkozóknál, vagyis a minimálbér 60%-ának figyelembevételével kelljen társadalombiztosítási járulékot fizetniük.
A kezdő vállalkozók esetében már említettem, hogy itt kényszervállalkozókról van szó. Az a lehetőség, hogy ne előleget fizessenek, hanem ez a bizonyos, a minimálbér 60%-át kitevő összeg után fizetett 54%-os járulék végleges összeg legyen, egy olyan év – csonka év – után ad számukra könnyebbséget, ami általában is veszteséges az indulás megnövekedett költségei miatt. Itt tehát, azt hiszem, eltekinthetünk azon kevesektől, akik esetleg jobban járnak azzal, hogy több a jövedelmük, és mégis csak ennyi előleget fizettek.
A nyugdíjasok esetében, ahol korábban egy 10%-os társadalombiztosítást kellett fizetniük – mint általában az ipart kiegészítő tevékenységként űzőknek –, most bevezettük a baleseti járulékot… (A helyén hátrafordulva képviselőtársával szót váltó Kávássy Sándorhoz:) Ez Kávássy Sándor képviselőtársam választókerületének nyugdíjas vállalkozóit is érinti egyébként… Tehát bevezettük a 10%-os baleseti járulékot, és megszűnt a korábbi szabály, amely szerint a nyugdíjas vállalkozót – kérelmére – mentesítették ennek a 10%-nak a befizetése alól. Most a baleseti járulék egyaránt vonatkozik mindegyikükre. Ezzel kapcsolatban mi azt a módosító javaslatot terjesztettük elő, hogy kérelmére továbbra is eltekinthessen a nyugdíjas vállalkozó a 10% baleseti járulék befizetésétől. Ebben az esetben valóban nem jogosult baleseti ellátásra, de szeretném megjegyezni, hogy ezek a nyugdíjas egyéni vállalkozók többnyire cipészek, órások. És mondjuk, például egy órás esetében én nagyon nehezen tudom elképzelni azt a hatalmas baleseti veszélyt, ha csak nem javít nagy tételben faliórákat… (Derültség.) Ugyanakkor viszont, ha valaki nyugdíjas vállalkozóként balesetveszélyes tevékenységet folytat, akkor ő nyilván abban érdekelt, hogy fizesse ezt a bizonyos járulékot – ezért ő nem fogja kérni a mentesítését.
A hatálybalépéssel kapcsolatban egyetértünk tulajdonképpen az államtitkár úr aggályával: mi is gondolkodtunk azon, hogy beadjuk-e ezt a módosító indítványt. Mellette szól azonban, hogy ennek elfogadása esetén 1992-ben csak kétféle szabály lenne érvényes – ami február 29-éig volt érvényes, illetve ami március 1-jétől érvényes –, ha viszont az eredeti javaslatot fogadjuk el, abban az esetben 1992-ben háromféle szabályozás érvényes a társadalombiztosítás tekintetében, ami nem feltétlenül egészséges és nem feltétlenül jobb megoldás annál, hogy visszamenőleg változtassunk meg törvényeket. Legyen szabad emlékeztetnem arra, hogy a személyi jövedelemadó-törvény esetében annak a bizonyos 3%-os előlegfizetési kötelezettségnek az eltörlésénél is meg tudtuk találni azt a megoldást, ami megoldotta a problémát január 1-jétől kezdve. Itt egyébként mentesítettük a kezdő vállalkozókat az adóelőleg-fizetési kötelezettség alól, tehát ráadásul ott is tettünk a kezdő vállalkozók számára egy pozitív megkülönböztetést.
Én ezért azt kérem önöktől, hogy ennek a – majdnem 500 ezer fős – egyéni vállalkozói rétegnek, amelyik főleg kistelepüléseken, hátrányos helyzetű településeken működik, adjunk egy lehetőséget annak érdekében, hogy valahogy stabilizálni tudja az egzisztenciáját. Ezért kérem önöket, hogy az államtitkár úr intelmei dacára támogassák módosító indítványainkat.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
