BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! A szóban forgó határozathozatal, úgy gondolom, hogy a másfél éves törvénykezési folyamatnak, amely a kárpótlással összefüggő jogalkotás témáját érinti, tulajdonképpen az utolsó fontos törvényét fogja az önök döntésével hatályba léptetni. Annak ellenére mondom ezt, hogy a múlt héten tárgyalásba vett nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat természetesen még várat magára, ami a határozathozatalt illeti. Mégis abban az ívben, amely a törvénykezés tárgyát és a hatályát akként jelölte ki, hogy valamilyen állami intézkedés, akár jogszabály, akár hatósági, bírósági intézkedés által, személyi vagy anyagi károsodást okozó, és 50 évet átölelő visszatekintéssel ezt kompenzálni igyekvő javaslataink körében ez az utolsó törvényjavaslat.
Ennek súlyát és jelentőségét ezen túlmenően az adja meg - és itt mindjárt válaszolnom kell arra a nagyon-nagyon sok kritikára, melyek tulajdonképpen alaposak, hogy miért nem ezzel kezdte a Parlament a törvénykezést ebben a törvénykezési tárgyban -, hogy ezek az emberek, akik életüket vagy szabadságukat áldozták kisebb vagy nagyobb mértékben az elmúlt rendszerek diktatúrájának intézkedései kapcsán, mindent megelőzően érdemesebbek a kompenzálásra.
Önök jól tudják, hogy a Parlament jogalkotási ütemében a prioritásokat illetően - a tulajdoni sérelmeknek a más kérdésekkel való szoros összefüggése miatt - kizárólag racionális és a gazdasági szerkezetet inkább érintő jelentősége volt az, amely ezt a törvényt így hátrább sorolta időrendben, de nem jelentőségében. Én azt gondolom, hogy ezt mindenképpen meg kell jegyezni, hiszen még a napokban is lehetett találkozni olyan szemrehányó nyilatkozatokkal, amelyek ennek a törvénynek a sorsát, a vita elhúzódását, és egyáltalán a parlamenti döntés elé kerülését sérelmezték, már ami a mostani időpontot illeti.
Itt is érvényes, mint minden kárpótlási törvénnyel kapcsolatban az a nagyon sajátos történelmi helyzet, jogtörténetileg is különös helyzet, hogy nem a kárt okozó hatalom nyújtja a kárpótlást. Mi nem vagyunk örökösei ennek a károkozó hatalomnak az 50 év bármelyik időszakát tekintve sem, de időrendben követjük ezeket, és természetesen a terrort megvalósító és a politikai jogoktól intézményesítve állampolgárok sokaságát megfosztó rendszerek áldozatait természetesen kötelességünknek érezzük kárpótolni.
(16.30)
Ami a parlamenti vitát illeti, én azt hiszem, talán a leghasznosabb, a leghasználhatóbb jogtörténeti és - talán így mondhatom - forrásértékű dokumentumát fogja képezni a későbbi koroknak is az a nagyon sok személyes - az itt ülők nem csekély táborát jelentő személyes - indíttatású hozzászólás is a törvényjavaslathoz, akár pró, akár kontra hangzottak el az érvek. Azt hiszem, ezekből mindenképpen az állapítható majd meg, hogy a vita résztvevői a legjobb megoldást keresték, és az is megállapítható, hogy tökéletes megoldást, jogi megoldást ezekre az ügyekre itt, a törvényhozásban találni nem lehet. Ez a javaslat is, hasonlóan a többi kárpótlási elképzelésünkhöz, amelyek már törvény formájában megszülettek, és végrehajtás alatt állnak, természetesen ex gratia kárpótlást jelent az ügy lényegét illetően.
Tehát egy olyan kárpótlási rendszert szeretnénk itt - az önök döntésére bízva - megalkotni, amely sehol nem okoz diszkriminációt az állampolgárok között, és segítséget jelent azoknak, akik a leghátrányosabb helyzetben kénytelenek ma, jobbára nagyon idős vagy idős korukban élni a korábban elszenvedett jogtalanság miatt, és nem utolsósorban - de nem győzzük ezt sem hangsúlyozni - nem haladja meg az állam, a nemzetgazdaság, a társadalom teherbíró képességét.
Igen sok jó módosító javaslat született a vita során, ezek közül majd néhányat ki szeretnék emelni, amelyeket támogatunk. Általánosságban elmondható, hogy azokat támogatjuk, amelyek nem bontják meg a törvény elvi rendszerét. És itt szeretnék az elvi rendszerrel kapcsolatban egy kis kitérőt tenni, mert tudomásom van arról, hogy itt a jelenlegi határozathozatalt megelőzően egy, több képviselőcsoporthoz tartozó képviselők aláírásával és a Kormány és a bizottságok álláspontjától gyökeresen eltérő, a bizottságokban egyharmados támogatást sem elérő javaslat támogatását kérik. Nos, azt kell mondanom, hogy a törvény alapvető koncepcióját és alkotmányosságát kérdőjelezi meg az az egyébként igen rokonszenves javaslat, amely a 4896-os számú módosító indítványként valamennyi élet elvesztéséért, akár katonai büntetőtáborban, gettóban vagy pogrom során bekövetkezett halálesetért egymillió forintos kárpótlást javasol, és ennek támogatását kéri a tisztelt Parlamenttől, különböző képviselőcsoportoktól.
Azt kell mondanom, tisztelt Országgyűlés, hogy bármennyire is rokonszenves ez a javaslat, alapvetően kérdőjelezi meg a törvény egészét, annak az eddigi törvényekkel azonos koncepcióját - tulajdonképpen alkotmányellenesnek lenne minősíthető, hiszen itt is kiemel egy kört, a haláleseteknek egy sokkal szélesebb körét, amelyet mi elfogadásra javaslunk; de mégsem teszi mindenki számára lehetővé azt, hogy a halálesetek, úgy általában, a diktatúra ilyen vagy olyan okán mindenki számára egymillió forintot jelentsenek, persze a hozzátartozók számára.
Nos, mi arra gondoltunk, és továbbra is szilárdan kitartunk azon álláspontunk mellett - a bizottságok nagyon részletes és alapos, többszöri megvitatása során mindezen indítványok tekintetében szintén velünk azonos álláspontot foglalva el egyharmados támogatást sem értek el -, hogy csak a büntető eljárás alapján kioltott emberéletkért és csak a magyar hatóság szándékos közrehatása során kioltott emberéletekért tudjuk az egymillió forintos kárpótlást javasolni, és kénytelenek vagyunk ilyen módon továbbra is az általános alapelveinket - már ami az egész kárpótlási törvénykezésre vonatkozóan a részlegességet illeti, a tárgyat, az alanyt, az időbeliséget, a hatályt - fenntartani.
Úgyhogy arra kérem a tisztelt képviselőtársaimat, nagyon fontolják meg, amikor ebben a kérdésben a Kormány válaszával és a bizottságok teljesen egyetértő álláspontjával - az alkotmányügyi bizottságot értem ebből a szempontból az ügyben teljes egészében kompetens bizottságnak - szemben álló érveket mérlegre teszik. Minden erköcsi méltányolhatósága és érthetősége mellett még számos javaslat van, amire nem szeretnék részletesen kitérni, de súlyában ez a legfontosabb, ezért szerettem volna ezt érzékeltetni - nem elfogadhatóak, hiszen nem tudjuk szélesíteni a kárpótlandók körét sem a szabadságvesztés tekintetében, sem az életet követelő jogsértések tekintetében.
A módosító indítványok közül ebben a körben nem kevés módosító indítvány érvényesíthető lesz - mint ahogy azt önök ismerik - a nemzeti gondozással kapcsolatos törvényjavaslat vitája során és nyilván támogatott módosító javaslatai közül, hiszen ott tudjuk szabályozni a nem büntető eljárás során elhunytak kárpótlásának kérdését, illetőleg a nem magyar hatósági közreműködésre visszavezethető injúriákkal kapcsolatos javasolt megoldást.
(16.40)
Ami a támogatandó javaslatokat illeti, egy rövid összegzést szeretnék erről önök előtt élőszóban is adni.
Méltányolni tudjuk azt az igényt és támogatni fogjuk, amely szerint a hozzátartozói kör az életet kívánó jogsértések hátramaradottait illetően bővüljön a testvérrel, mégpedig oly módon, hogy az özvegy, a gyermek és a szülő hiányában a testvér a kárpótlási összeg felére legyen jogosult, mert számos szomorú példa van arra, hogy a meghurcolt és kivégzett testvér tragédiája súlyosan kihatott az élő testvéreire; különösen akkor okozott a testvér elvesztése tragédiát, amikor az idősebb testvér tulajdonképpen a szülő szerepét is betöltötte. A törvény olyan sokszoros egyeztetésen keresztül született meg, az érdekvédelmi szervezetek és képviseletek olyan sokszor ki tudták fejteni, majdhogynem azt mondanám, kazuisztikus álláspontjukat, hogy pontosan tudjuk azokat az eseteket, amelyeknek a nyomós indokai ennek a módosító indítványnak a támogatását indokolják.
Ugyancsak méltányolni tudjuk azt a módosító indítványt, amely a kárpótlási összeg tekintetében a jogosultak közötti, csoportonként egyenlő mértékű felosztását javasolja, tehát az özvegy, a gyermek és a szülő, valamint az előbbiek szerint hogyha több testvér van, akkor a csoportonként való felosztás szabályaira vonatkozó javaslattal egyetértünk. Ez a törvény rendszerét nem bontja meg, lényegében egy méltányos elosztást törvényi úton szabályoz, tudván azt, hogy vannak az életben olyan helyzetek, amikor esetleg a csoporton belüli, illetőleg az egyes csoportok közötti viszony az elvárhatónál rosszabb, ugyanakkor a jogsértésből fakadó és az élet elvesztésével összefüggő tragikus következmények mindenkire egyformán sújtottak.
Ugyancsak elfogadjuk azt a módosítást, amely az egyházi személyek egy bizonyos körét, mégpedig az elmúlt ötven év tekintetében valószínűleg a leginkább érintett kört, a házassági tilalomban élő egyházi személyek esetére vonatkoztatva érinti. Itt élő jogosult hiányában, nem rendelkezvén ezek a személyek a hozzátartozók körének egyikével sem, házastárs hiányában, egyébként pedig felmenőt már nem feltételezve, leszármazott pedig az előbbiek folytán kizárva, a kárpótlási összeg fele részeként az egyházmegye legyen a jogosult a kárpótlási összeg tekintetében.
A szabadság elvonásával kapcsolatos kárpótlás egyes eseteit tekintve igen sok indítvány - mint említettem - szerette volna bővíteni a kört. Általában a bővítésekre nem látunk lehetőséget, illetve más jogszabályban fogunk tudni erre megoldást találni, akár - még egyszer mondom - a nemzeti gondozással kapcsolatos törvényjavaslatban, akár pedig a már ismert, nyugdíjhoz hasonló juttatást az érdekeltek számára lehetővé tevő kormányrendelet különböző módosításainál fogjuk ezt érzékeltetni. Erre már többször tettünk ígéretet, illetőleg többször megvalósítottuk az ilyen igényeket. Egyetlenegyet viszont szeretnék támogatni: a szovjet hadifogságba esett katonák jogosultságának elismerő kezdő időpontját illetően az eredeti javaslat szerint 1946. augusztus 1-jével szemben elfogadjuk azt, hogy 1945. augusztus 1-je legyen az a kezdő nap, hiszen fél évvel az ebből a szempontból a háború befejezését és a tényleges hadicselekmények befejezését követően a hadifoglyok elbocsátásának elodázása a nemzetközi egyezményekkel teljesen ellentétes és jogszerűtelen, semmiképpen nem magyarázható, tehát úgy kell tekintenünk a személyeket ettől az időponttól kezdve, mint akik már nem hadifogolyként, hanem az ott felsorolt jogcímek alanyaiként szenvedték el a szabadságelvonást.
Ugyancsak támogatjuk a javaslat 3. szakaszához benyújtott indítványt - azt hiszem, nem kell bővebben indokolni, hogy miért -, amely azokat a törvény hatályba lépésekor Magyarországon élő magyar állampolgárokat kívánja kárpótlásban részesíteni, akik bizonyítják, hogy nemzetiségi, vallási vagy politikai okokból Magyarország jelenlegi határain kívül szenvedték el a szabadságvesztés büntetést, vagy a zárt, táborszerű fogvatartást. Tehát magyarul: a Magyarországot körülvevő olyan országokban elszenvedett szabadságvesztésekről van szó, amely speciálisan magyar volta miatt érte azokat az állampolgárainkat, akik jelenleg itt élnek, és magyar állampolgárként tagjai a társadalmunknak.
Ami az 5. szakaszhoz, tehát a túlélő házastárs fogalmához, illetőleg túlélő házastársként tekintendő személynek a minőségéhez benyújtott módosító indítványokat illeti, itt a szélesebb körű törvényi meghatározást tudjuk támogatni. Tehát eszerint azt a személyt is túlélő házastársnak kell tekinteni, aki a sérelmet elszenvedővel a szabadságelvonás megszűnését követően az első házasságot megkötötte, és a sérelmet elszenvedő halálakor is vele házasságban élt. Tehát utólagos házasságkötést ebből a szempontból jogosító körülménynek tudunk támogatni.
Ami a javaslat 2. és 3. szakaszában meghatározott sérelmekkel kapcsolatos vagyoni hátrányok - tehát itt a vagyoni hátrányok, a szabadságelvonással, illetőleg az élet elvesztésével összefüggő vagyoni hátrányok - kárpótlásának a körét és az itt irányadó szempontokat illeti, itt méltányolni tudjuk azt a módosító javaslatot, amely a bérlakásokkal kapcsolatban eredetileg benyújtott maximum 50 ezer forintos, és nem növelhető 50 ezer forint mértékű kárpótlás összegét alsó határának jelöli meg és egy számított értéket ezen túlmenően is lehetővé tesz a bérlakás bérleti jogának elvesztése esetén kárpótlásként a jogosítottak számára. A módosító javaslat szerint egyébként a korábbi kárpótlási törvény melléklete szerint számított kárpótlás 50%-át elfogadjuk kárpótlás mértékének, abból kiindulva, hogy a bérlakások és a tulajdonok közötti értékarány az általános közfelfogás szerint körülbelül ebben az 50%-ban állapítható meg, és az élet és a gyakorlat azt mutatja, hogy ez egy helyes értékképző arány.
Ami a 12. szakaszt, tehát a kizáró okokat illeti, fenntartva azt a kizáró okot, azt a fő zsinórmértéket, amelyet a törvényjavaslat megfogalmaz, tehát a nemzetközi jogra utaló és azzal ellentétes magatartást, ugyanakkor támogatjuk azt a módosító indítványt, amely taxatív felsorolással külön kívánja a kizárási okokat bővíteni, az ÁVH hivatásos állományú tagjai, a karhatalmisták, az 56-os forradalom és szabadságharc leveréséért kitüntetett személyek, illetőleg az ebben a szabadságharcban az ellenkező oldalon, tehát annak leverésében részt vett önkéntes tagságot eleve kizáró oknak tekinti, és ezeket, úgy gondolom, az igények elbírálása szempontjából könnyű lesz majd megszűrni.
Ami az eljárási szabályokat illeti, támogatni tudjuk az igény bejelentésére vonatkozó határidő elmulasztása miatti igazolási eljárás lefolytatását célzó módosító indítványnak az államigazgatási eljárás általános szabályai szerinti liberális határidejének a figyelembevételét.
Az össszegszerűséggel, a kárpótlási jogcímmel járó és életjáradékká konvertált összegszerűséggel kapcsolatos módosító indítványokkal összefüggésben a következőt szeretném mondani. Támogatjuk azokat a módosító javaslatokat, amelyek a 11 ezer forint alapösszeg tekintetében már most ebben a törvényben előírják, hogy a kisebb kárpótlások, illetőleg a kárpótlási jegyben fizetendő, tehát nem életjáradékká konvertált kárpótlások alapösszege a 11 ezer forint alapján kerüljön megállapításra a havi szabadságvesztés 11 ezer forinttal történő számítása alapján.
Ami viszont az életjáradék-formában fizetendő kárpótlások alapösszegével kapcsolatos ezt célzó módosításokat illeti, ezt ebben a formájában nem tudjuk támogatni, ugyanis az életjáradék esetében azt a módosító javaslatot szeretnénk támogatni - és ehhez kérjük az önök támogatását -, amely szerint a költségvetési törvényben foglalt előirányzat alapján az alapösszeget a Kormány fogja megállapítani úgy, hogy az alapösszeget meghatározó időszakonként, a gyakorlatban legalább évente emelni fogja; tehát jobb helyzetet kívánunk biztosítani az itt mereven 11 ezer forintban javasolt formához képest.
(16.50)
Az a célunk ugyanis, hogy már a következő év január 1-jétől, tehát 1993-tól kezdődően legalább 11 ezer forintot elérjen az alapösszeg a havi számítási kulcs alapján, és ezt minden évben a költségvetés szerint biztosított összegben a Kormány állapítaná meg egy rendszeres emeléssel, ami bizonyára többet fog jelenteni, mint az itt javasolt 11 ezer forint.
Nagyon sok vitát váltott ki a javaslat 19. -a. Sokan felvetették, hogy a javaslat eredeti formája diszkriminatív és alkotmányellenes eredményt hozna létre, ha a most hatályba lépő - az önök jóváhagyásától függően hatályba lépő - javaslat rendelkezései kvázi visszamenőleg kiterjednének mindazokra a törvényességi óvások vagy perújítások folytán felmentő rendelkezéssel elbírált büntetőügyekre, ahol jogszerűen a büntetőeljárási törvény rendelkezései alapján más jogcímen másfajta kártalanítás, illetőleg kárpótlás illeti meg a jogosultakat.
Ezért teljes mértékben támogatjuk azt a módosítást, amelyet az alkotmányügyi bizottság terjesztett be, amely szerint az 1989. október 23-a előtt elítéltek és jogerős határozattal, vagy törvényességi óvás folytán tett perújítás, vagy törvényességi óvás nyomán keletkezett határozattal felmentett személyek által megindított eljárás, kártalanítási eljárás esetén őket választási jog illesse meg abban a kérdésben, hogy a büntetőeljárás hatályos szabályai vagy pedig a jelen törvény szerint kérik az anyagi elégtételt. A választási jogra szükség van, hiszen adott esetben sokkal jobban jár az illető a mi számításaink szerint, ha a jelenlegi törvény alapján kéri a kártalanítást, mint a jelenleg hatályos büntetőeljárás szerint, hiszen a szabadságvesztésben eltöltött hónapok számát a Be. szerinti kártalanítás az akkori átlagkereset alapján számítja, itt pedig - jól tudjuk - nagyságrenddel nagyobb összeg fog kialakulni.
Ami a törvényjavaslathoz benyújtott módosítások közül még említésre méltó, és amelyet támogatni kívánunk, az egy kötelezettségvállalás, amelyet sem ez a törvény, sem a nemzeti gondozással kapcsolatos javaslat nem tud megoldani. Nevezetesen azoknak a sérelmet szenvedetteknek a jogos igényeit, akiknek a hozzátartozója olyan bűncselekményeknek esett áldozatul, amelyeket az állam elmulasztott annak idején üldözni. Ezért a hozzátartozók ily módon elestek a polgári jogi igény érvényesítésének a lehetőségétől is. Ezeknek az eseteknek a megnyugtató megoldása törvényi rendezést igényel, úgyhogy egy erre vonatkozó javaslat előterjesztésére vonatkozó kötelezettségvállalást a 20. -hoz benyújtott módosító indítványban foglaltak szerint el tudunk vállalni, ezért azt támogatjuk.
Úgy gondolom, nem maradt más hátra, tisztelt Országgyűlés, mint a már említett aktivitást és a nagy horderejű kérdésnek kijáró megkülönböztetett figyelmet megköszönve még egyszer kijelenteni azt, hogy számos erkölcsileg méltányolható módosító indítványt nehéz szívvel nem tudunk támogatni az elmondottak alapján. Azt hiszem, ezt még egyszer megismételni nem kell, sem a nemzetgazdaság teherbíróképessége, sem pedig az ex gratia kárpótlási alapelv, illetőleg a törvény logikája ezt nem teszi lehetővé.
Kérem tehát, hogy az elmondottak figyelembevételével szíveskedjenek a javaslat fölött a módosításokkal együtt szavazni és a törvénytervezetet elfogadni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
