MOLNÁR TIBOR, DR. (SZDSZ)
MOLNÁR TIBOR, DR. (SZDSZ)
MOLNÁR TIBOR, DR. (SZDSZ) Beszédemben – amit azért nem kezdek el elölről – a Matáv privatizációjánál tartottam, mármint annál, amit a Kormány visszavont koncepciója tükrözött. Ebben a visszavont koncepcióban kétféle sajátos elképzelés tükröződött a Matáv privatizációjáról és monopolhelyzetének jogi úton történő fenntartásáról. Az egyik szerint egy erős központi Matáv Részvénytársaságot kell csinálni meghatározó állami befolyással. Történik ez akkor, amikor mindenki számára teljesen világos, hogy a fejlesztéshez szükséges teljes összegnek legfeljebb a felét lehet a magyar gazdaságból előteremteni. A költségvetés bizonyosan nem tud a fejlesztésbe beszállni, ezt jól látjuk, és ezt a Kormány is tudja.
Mégis találkozunk azzal a kormányzati gondolkodásmóddal, miszerint a piacon gyakorolt állami többségi tulajdont ugyanakkor azért tartja fontosnak, mert ellenkező esetben a távközlés nem elhanyagolható mértékű jövedelmének igen jelentős része tartósan külföldre kerül. A francia telekommunikációt állami költségvetésből tették naggyá, egyesek szerint Magyarország is követhetné ezt az utat, ha volna gazdag költségvetés, korszerű monopólium és egyebek, amik ehhez kellenek. E szerint az elképzelés szerint tehát a fejlődés mértékét az új gazdasági társaság, az átalakított Matáv Rt. teljesítőképessége határozná meg döntő mértékben, hozzáteszem: nagyon veszélyes módon.
A másik feldobott elképzelés szerint egy úgynevezett regionális modell lenne járható út a Matáv átalakulására, azonban ha ezt alaposan átnézzük és átgondoljuk, rájövünk arra, hogy ez is sokkal inkább a monopóliumhoz áll közel, amely alapvetően más, mint például az, amit az önkormányzatok Országos Informatikai Szövetsége javasol egy úgynevezett területileg osztott modellel, és amely szerint a privatizáció során a helyi önkormányzatok is tulajdonosok lehetnének.
Tisztelt Ház! Anélkül, hogy ismernénk a kormányzat elképzelését a Matáv privatizációjáról, a távközlés-politikai koncepciót, nagyon veszélyes a távközlési törvényt megalkotni.
(12.30)
Mégis úgy tűnik, ezt már nem lehet tovább halasztani. Ezért az SZDSZ nevében arra kérem önöket, hogy támogassák azt, hogy a magyarországi távközlési piacot ne egy óriás, mindenek fölött álló monopólium uralja, akinek mellesleg pénze sincs arra, hogy belátható időn belül rendbe tegye a telefonhelyzetet, hanem egy alapvetően versenyen alapuló, legfeljebb egy ideig koncesszióval, mindenki számára egyenlő esélyt és feltételt biztosító piacon tényleg kiépüljön az európai szintű távközlési infrastruktúra.
Ne csináljunk egy erős monopóliumot, hogy aztán küzdhessünk ellene, mint ahogy ezt azokban az országokban teszik, ahol egy nagy monopólium segítségével építették ki a fejlett telekommunikációs infrastruktúrát. Kerüljük el ezt az utat, ma Európában ugyanis már fontolgatják a verseny lehetőséget, és mint köztudott, Amerikában ez már a Bell-monopólium összeomlásával eldőlt 1984 óta.
A természetes monopóliumokat felszámoló technikai megoldások a piacon ugyanis ma már készen állnak, a kérdés csak az, mikor nő fel hozzájuk a szabályozás.
Aki pedig a különböző jogi és technikai megoldások országon belüli keveredését a rendszer működőképessége szempontjából veszélyesnek tartja, azt éppen Kanada példája cáfolhatja meg. A legnagyobb telefontársaság a Bell Canada például belföldi tulajdonú magáncég, a B. C. Tell a második legnagyobb, jelentős részben külföldi tulajdonú, nyílt alapítású magáncég.
Vannak olyan tartományok, ahol a telefonszolgáltatás a tartományi Kormány kezében van, és vannak helyhatósági szinten működtetett telefontársaságok. Nos, ez a kanadai kevert rendszer a világ legszélesebb alapszolgáltatását biztosítja, ahol is a háztartások 97,5%-ában van telefon.
Vagy itt van például a finn példa, amelyik sajátos keveréke a monopóliumnak és a versenynek, és nagyon jól működik.
Hölgyeim és Uraim! Az, aki a távközlési trendeket egy kicsit is elfogulatlanul vizsgálja, jól láthatja, hogy a világ a minél szélesebb értelemben vett verseny és a privatizáció felé halad. Aki monopóliummal példálózik, az monopóliumot akar, márpedig a Matáv öntörvényűen, természetszerűen azt akarja – ez érthető –, csak sajnos az a baj, hogy a Kormány javaslata is kacérkodik ezzel az elképzeléssel. Pedig a monopóliumot támogató szabályozás a megoldások monopóliumát is eredményezi sajnos, aminek hatékonyságát a telefonrendszereken is le lehet mérni, még Nyugat-Európában is.
Még egyszer felhívom tehát figyelmüket: ezeket a javaslatokban elrejtett, monopóliumokat erősítő szabályokat elemi kötelességünk kiküszöbölni. Már csak azért is, mert jól látszik, ma Magyarországon elindult valami a telekommunikáció ügyében, és ez egy nagy kitörési pont lehet a gazdaság területén.
Azt hiszem, nem jósolok rosszul, ha azt állítom, hogy a versenyt engedélyező semleges törvény elfogadása esetében nagy az esély arra, hogy az infrastruktúrának ez a legszegényesebb része egy pár év alatt kínálati piacot és kiemelkedő szolgáltatást biztosítva teljesen kiépüljön.
Nem véletlen, hogy az önkormányzatok ennyire aktív szerepet vállalnak vagy vállalnának ebben, hiszen nap mint nap a bőrükön érzik a telefon, az információ nyomasztó hiányát. Hiába azonban a vállalkozó kedv, a segítőkészség, a javaslat kurtán intézi el az önkormányzatok kezdeményező kedvét. Pedig ezeket pozitív szabályokkal kellene támogatni, és úgy gondoljuk, hogy címzett vagy akár céltámogatás címén, főként kistelepüléseken, segíteni kell az önkormányzatokat telefonproblémájuk megoldásában.
Ehhez persze az kell, hogy a nagy monopol szolgáltató sokszor szűk látókörű, ellenérdekelt lépéseitől megvédjük őket és az kell, hogy minden lehetséges információ és adat időben a birtokukba kerüljön.
És amikor olyan sokszor bíráltam a Matáv Rt. elképzeléseit, természetesen a lehetőségeit bírálom, hiszen ezek adottak… bocsánatot kérek, a lehetőségeit természetesen nem tudom bírálni, hiszen adottak és behatároltak, hiszen az ismeretes a hároméves fejlesztési tervéből is. Bírálom azonban a szűklátókörűsége miatt és a monopolhelyzet fenntartására törekvő magatartása miatt a Matáv Rt.-t.
Szűk látókörű abban is, hogy ha jól átgondoljuk a mai helyzetet, kifejezetten érdeke ennek a monopol jellegű szolgáltatónak az, hogy ma Magyarországon kiépüljenek a helyi vállalkozások és a helyi góckörzetekben teljesen kiépüljön a telefonhálózat, hiszen a Matáv Rt. a gerinchálózatot 1993 végére kívánja megépíteni. És amennyiben nem lesz elegendő helyi hálózat, akkor végső soron ki fog szolgáltatást igénybe venni ezen a korszerű digitális kábelen?
Tisztelt Ház! Végül engedjék meg még, hogy felolvassam azt a kilenc pontot, azt a kilenc kívánságot, amit a Távközlési Előfizetők Érdekvédelmi Egyesülete megfogalmazott, és amely célkitűzéseket az SZDSZ módosításaival és koncepcionális javaslataival támogat.
1. Vonalat az igénybejelentéstől számított 3 napon belül, amint felemeljük a kagylót, amelyen csak a hívó és a hívott fél beszél, amely nem szakad meg beszélgetés közben.
2. Pontos kapcsolást, annál csengjen a telefon, akit hívtak.
3. Hibajavítást egy napon belül.
4. Korlátozott szolgáltatásokat, kispénzűeknek olcsón.
5. Pontos elszámolásokat, tételes számlákat, ellenőrizhető tarifákat.
6. Szabad távközlési piacot, az árdrágító uzsorás vámok, adók, díjak eltörlését.
7. A távközlési monopólium felszámolását.
8. Független, korlátozott hatáskörű távközlési hatóságot, előfizetőt védő jogszabályokat.
9. A frekvencia szabad, díjmentes használatát és végső soron hosszú távon a koncesszió eltörlését.
Vessünk véget a kiszolgáltatottságnak, tegyük mindenki számára elérhetővé a telefont. Köszönöm, hogy meghallgattak! (Taps a bal oldalon.)
