SZÉL PÉTER, DR. (MDF)
SZÉL PÉTER, DR. (MDF)
SZÉL PÉTER, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meg kell dicsérnem az előttünk fekvő törvényjavaslat nyitottságát, azt, hogy a koncesszionált tevékenységek különválasztásával szabadon gyakorolhatóvá próbál tenni korábban monopol postai tevékenységeket, vagy megpróbál követelményeket támasztani a koncesszionált szolgáltatókkal szemben, és ezzel legalábbis deklarálja azt a szándékot, hogy a távközlés struktúráját a világfejlődés irányában változtatja meg.
Mindazonáltal a törvény csak lehetőségként fogalmazza meg ezeket a célokat. Egyes nyilatkozatok szerint ezt úgy kell értelmezni, hogy a törvény célja, hogy megnyissa a lehetőségeket sok mindenre, azonban a dolgok tényleges menetét az aktuális távközlési politika fogja eldönteni.
Tehát ha ezt jól értelmezem, a törvény kitárja a kapukat, de nem deklarálja a kilépési szándékot, és nem teremti meg a kilépési lehetőségeket sem. Ehhez ugyanis további, még nem létező rendeleteket kellene megfogalmazni, és a törvényben – ha jól számoltam – körülbelül 30 db ilyen utalás van.
(12.00)
Csak ezeknek az előrejelzett szabályoknak a megjelenése után nyílik meg a lehetőség a nem koncesszionált tevékenységek vállalkozási alapon történő gyakorlására. Azt pedig, hogy a kitárt kapun teljesen kilépünk-e, tehát hogy lesznek-e koncesszionált szolgáltatók a Matáv-on kívül is, csak a jövő távközlési politikája fogja eldönteni.
Mivel a távközlés jövőjét illetően a törvény gyakorlatilag szinte mindent függőben hagy, szükségesnek érzem, hogy néhány elvi kérdést megfogalmazzak és ezek némelyében állást is foglaljak.
Nemrégiben került a kezembe a Matáv egyik elismert szaktekintélye által vezetett szakértői bizottság tanulmánya, amely azt bizonygatja, hogy az előttünk lévő tervezet – idézem – egy, európai normáknak megfelelő törvény.
Ez egy nagyon szépen hangzó minősítés, hiszen mindannyian Európába megyünk. De ha már a távközlésben is Európába megyünk, ott hová? Angliába, ahol az amerikai mintára privatizálták és liberalizálták a távközlést, és a leghatározottabban elkötelezték magukat a versenypiac mellett, vagy Németországba, ahol egy szintén meglévő német tanulmány szerint a fejlett világokat tekintve a legrosszabb a távközlés rendszere, és sürgős reformokra szorulna.
Ma, amikor az egész világon átalakulóban van a távközlés rendszre, nem a jövő Európáját kéne inkább megcéloznunk, mint valamely, még ugyan élő, de már halálra ítélt európai modellt.
Én azt a célt fogalmaznám meg, hogy amit Európa el szeretne érni, mert másképp soha nem zárkózunk fel Európához, hanem konzerváljuk a tisztes távolságból való követés állapotát.
A közelmúltban nyilatkozta a Matáv egyik felső vezetője, hogy néhány szakértő társaságában arra a megállapodásra jutottak, hogy nálunk az amerikai modell nem követhető. Sajnálatos, hogy adós maradt az indokolással, és azzal is, hogy ő mit ért amerikai modell alatt. Mert számomra az amerikai modell az emberi és anyagi erőforrásokban és csúcstechnikában rejlő lehetőségek lehető legjobb kihasználását jelenti, amit három eszközzel érhetünk el.
Az egyik a verseny, a másik az állami szabályozás, a harmadik a fejlett fogyasztói és szolgáltatói érdekvédelem. Tehát az, amit ma Európa legjobbjai követni akarnak, nálunk nem követhető? Kérdezem: hogy miért nem?
Ez az idézett Matáv-vezető esetleg az amerikai távközlési szolgáltató terület- és funkcionális tagozódásra gondolt, amikor az amerikai modellről beszélt. Akkor viszont meg kell állapítanom, hogy annak követését ez idáig ismereteim szerint senki nem ajánlotta. Én legalább nyolc modellről tudok, amit Magyarországgal kapcsolatban megvizsgáltak, tehát nem ajánlottak: ezek között az amerikai nem szerepelt. Annak a magyarországi alkalmazását még amerikai szakértők sem javasolták. Ők nem a másolást, hanem az eredményes megoldások magyarországi viszonyokra való adaptálását, alkalmazását ajánlották.
Tehát én leteszem a voksot az amerikai modell mellett. Hogy ez egy monopolhelyzetben elkényelmesedett vállalatnak nem tetszik, az érthető. Versenyezni, szabályokat betartani, lemondani a korlátlan szabadságról, arról, hogy a rossz döntések következményét gond nélkül hárítsák át a fogyasztókra, ez természetesen nem vonzó még a Matáv számára sem.
A magyar távközlés jövőjének kulcskérdése a Matáv privatizálása. Ez nem szerepel a törvényben, pedig annál is fontosabb, és messzeható következményekkel jár.
Az, hogy szóvá teszem, ennek az az oka, hogy értesüléseim szerint egészében kívánják privatizálni a vállalatot, mondván, hogy önmagában az értéke komolytalan, azért nem fizetnek, viszont a magyar távközlési piacot már tisztességes áron el lehet adni. Tehát nem Matáv-ot, hanem a piacot kell eladni, és ezzel lemondani – ha nem is örökre, de hosszú időre – azokról az előnyökről, amiket a verseny jelenthetne.
Biztosan sokan látták a Néprajzi Múzeum legújabb kiállításának a plakátját, melynek a következő a mottója: A Föld nem örökség apáinktól, hanem kölcsön fiainktól. Ugyan a föld tönkretétele a fiaink megrablása. Ezt tesszük mi is, ha fiskális érdekből, egy tál lencséért eladjuk a távközlési piacot.
Azzal most nem kívánok foglalkozni, hogy mit tegyünk ehelyett.
Nagyon sok értékes anyag készült e témában, tehát van, vagy lett volna miből választani.
Az egyik ilyen tanulmányt épp a minisztérium készíttette el egy amerikai szakértő céggel. Ennek tartalmával sem kívánok bővebben foglalkozni, de egy megállapítást azért hadd idézzek belőle.
"A minisztériumnak korlátozottak a lehetőségei a Matáv szabályozására, a személyi állománya pedig egyáltalán nem kielégítő. Ennek következtében súlyosan korlátozott az a képessége, hogy a szükséges állásfoglalásokat és törvényeket időszerű módon kialakítsa." Eddig az idézet.
Azt hiszem, ezt meggyőzően szemlélteti az a törvény körüli, már több mint másfél éves huzavona is, aminek tanúi voltunk.
Nézzünk meg ezek után egy mértékadó magyar véleményt is. A Matáv vezérigazgató-helyettese nyilatkozott egy lapnak: A minisztériumnak nincsen koncepciója, mert a távközlési szakértelem lényegében csak a Matáv-nál van.
A minisztérium erre a, szerintem meglehetősen sértő, nyilatkozatra ismereteim szerint nem reagált. Tehát ezzel elismeri, hogy a nyilatkozónak igaza van.
És ezek után joggal kérdezem, úgy érzem: ki csinálta, vagy sugalmazta ezt a törvényt? Ha a Matáv, akkor biztosan szakszerű, hiszen ott van a szakértelem, de akkor gyaníthatóan a Matáv vállalati érdekei tükröződnek benne, ha a minisztérium, akkor viszont a szakszerűsége iránt inoghat meg a bizalom az előző kijelentések hatására.
Úgy látszik, ezt a lehetséges dilemmát mások is érzékelték. Legalábbis erre való reflexióként értékelem a napilapokban megjelent hírt, hogy az amerikai szakértők szerint az a törvény nagyon jó és korszerű. Tehát emlékeznek, hogy egy képviselőtársunk amerikai útján jelent meg ez az értékelés.
Nekem, sajnos, csak egyetlen amerikai véleményt volt módomban elolvasni, amely körülbelül egy oldalon néhány dicsérő szóval méltatja azt, amit jónak tart belőle, és 17 oldalon keresztül részletezi kifogásait, módosítási javaslatait.
Az üzleti életben, a nemzetközi kapcsolatokban nem szokás nyilvánosan osztályozni iskolás módon a másik fél dolgait. De én most úgy vélem, hogyha ennek az amerikai véleménynek az alapján osztályoznám ezt a törvényt, akkor igencsak a közepest adnám, vagy ennél jobbat biztos nem tudnék neki adni.
És ami a legfigyelemreméltóbb, hogy az amerikaiak kifogásainak nagy részét jóval korábban a törvénytervezet magyar bírálói is megfogalmazták. 1991. december 30-án keltezett szakvélemény például a minisztérium jogköréről a következőket írja:
Rendkívül nagy horderejű kérdés, hogy milyen hatékonyan különíthető el a miniszter által az állam tulajdonosi jogokkal kapcsolatban betöltött szaktanácsadói szerepe, az ugyancsak a miniszter által a távközlési politika kialakításában, valamint a szabályozás területén játszott vezető szerep. Potenciálisan komoly konfliktusok keletkezhetnek, és kedvezőtlen következményekkel járhat, ha összekeverik az államnak, mint távközlési társaságok tulajdonosának az érdekeit az államnak, mint a távközlési társaságok egészének a felügyeletét ellátó szervnek az érdekeivel.
És mit mond a magyar hozzászólás, amely a törvénykoncepcióval kapcsolatosan készült?
Az állam, ha tulajdonosként a bevétel növelésében, pontosabban áremelésben érdekelt, az akadályozhatja a távközlés nemzetgazdasági szempontból kívánatos mértékű használatát, ha ragaszkodik a magas tulajdonrészesedéshez, az csökkentheti a behozható külföldi tőke nagyságát, és ezzel a fejlesztés sebességét, ha nagy tulajdonrészesedés alapján fenntartja a jogot, hogy a távközlés operatív irányításába is beleszóljon, szükségképpen gátolja a vállalkozói szellemnek, az igényekhez alkalmazkodó, rugalmas vállalati magatartásának az érvényesülését.
Az igazi állami stratégia: stratégiai kérdéseket a szabályozó rendszeren keresztül tökéletesen kézben lehet tartani.
Emellett könnyen előfordulhat, hogy ezek szembekerülnek vállalati érdekekkel. Az állami és a vállalati érdekek összhangjának az igénye közeli rokona a legtökéletesebb társadalmi-gazdasági rendről hirdetett igéknek, és az ellentétes érdekek összhangja nem teremthető meg. A cél természetesen csak egy elfogadható kompromisszumos alku lehet.
A törvénytervezet konkrét vizsgálatánál úgy érzem, föl kell hívni képviselőtársam figyelmét a fogalmakkal kapcsolatos zavarra. Nem mennék végig, mert igen tekintélyes időt rabolnék el az Országgyűléstől. Kettőt csak véletlenszerűen kiemelek.
Például az egyik definíció: az ország egységes távközlési hálózata a távközlési hálózatok olyan együttese, amelyben az üzembiztonsági és egyéb okok folytán szükségessé váló összekapcsolás egymással együttműködni képes berendezések alkalmazásával biztosítható.
Ezzel kapcsolatosan egy kérdésem van, hogy például a telexhálózat összekapcsolható-e a televízió műsorszétosztó hálózattal üzembiztonsági vagy egyéb okból, és tulajdonképpen mi is az az egyéb ok? Nekem azt mondták, hogy ezek nem kapcsolhatók össze. Ebből én azt a következtetést vonnám le, hogy sem a telexhálózat, sem a műsorszétosztó hálózat nem tartozik az ország egységes távközlési hálózatához.
Vagy például a csomópont definíciója, amely azt mondja, hogy a távközlési alaphálózat végső pontja, ahol a különböző irányú átviteli utak találkoznak. A magyar nyelv értelmező kézi szótárát megnéztem. Csomópont eszerint nem lehet végső pont még az úgynevezett alaphálózat esetében sem.
(12.10)
Tehát teljesen egyértelmű, hogy a fogalmakat újra kell gondolni, ha egy korszerű, európai normáknak megfelelő törvényt és egy mindenki által használható törvényt kívánunk alkotni, mert enélkül ez nehézségekbe ütközne.
Abban – úgy gondolom – mindannyian egyetértünk, hogy a jelen körülmények között az új távközlési törvény életbeléptetése már halaszthatatlan. A távközlési hozzáértők csapata azért tudomásom szerint kidolgozott több variációt és több elképzelési csomagot, amelyek már futnak is, és amelyek alapján azok a hibák, amelyeket itt jeleztem, meggyőződésem szerint orvosolhatók.
Ismereteim szerint a távközlési koncepció két pontjával kapcsolatban kerül sor módosítási javaslatra. Az alaphálózat vonatkozásában megszüntetni javasolja a koncessziós törvényben meghatározott kizárólagos állami tulajdonjogot. Ezzel kapcsolatosan az a véleményem, hogy ha ennek csak az volt a célja, hogy azt is együtt lehessen privatizálni a Matáv-val – akkor többet ártunk vele, mint használunk, mert ez valóban a távközlési piac teljes eladását jelenti!
A másik javaslat az volt ismereteim szerint, hogy egyetlen távközlési hatóság legyen az országban. Ezzel tulajdonképpen egyet lehet érteni, hiszen a nemzetközi szervezetekben is minden ország egyetlen igazgatásnak számít – függetlenül attól, hogy hány önálló távközlési szervezete van. Tehát indokolt az egyetlen hatóság, ez azonban nem jelenti azt, hogy az épp hogy felállt és működésbe indult apparátusokat át kell szervezni. Nem jelentheti azt, hogy a szakmailag független hatósági feladatokat egy konglomerátumba kell összegyúrni, aminek az érdekében a hatalomért folytatott harcot ismereteim szerint máris megindították.
A távközlési kormányzatnak deklarálnia kell, hogy az összes jelenlegi strukturális és tulajdoni viszonyokat változatlanul hagyja. Deklarálni kell, hogy a frekvenciagazdálkodás vidéki szervezeti egységei nem lesznek összevonva a megyei felügyeletekkel, mert ha ez nem történik meg, újra kitör a káosz, és két év munkája fog veszendőbe menni.
Súlyos kifogásaim ellenére nem látom reménytelennek a törvény helyzetét. Az a véleményem, hogy át lehet alakítani – mint azt az előbb jeleztem – egy olyan kerettörvénnyé, amelynek alapján elindulhat a távközlés reformjának a folyamata.
Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül szeretném emlékeztetni mindannyiunkat arra az óriási felelősségre, amely ennek a törvénynek kapcsán ránk nehezedik, és arra a várakozásra, amellyel az ország népe figyeli a törvény elfogadását és annak következményeit. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a módosító indítványok szavazása során ezzel a felelősséggel döntsön majd a törvény sorsáról. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
