VILÁGOSI GÁBOR, DR. (SZDSZ)
VILÁGOSI GÁBOR, DR. (SZDSZ)
VILÁGOSI GÁBOR, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! (Rövid szünet. A mikrofon nem működik.) Tisztelt Ház! A közelmúltban olyan gyakran hallhattuk, hogy milyen óriási – és csak részben számszerűsít- hető – veszteséget okozott a fejletlen infrastruktúra. Szinte már félve hivatkozunk erre a tényre.
Természetesen bármennyire is unalmas ennek hangsúlyozása, azért a tény az tény marad. Talán sehol nem látható annyira egyértelműen az összefüggés a gazdaság fejlettsége és az infrastuktúra adott ágazatának fejlettsége között, mint éppen a távközlés területén. Ez az összefüggés nemcsak hazánkra érvényes, hanem valóban világméreteket ölt, így akár Tajvant, akár Portugáliát vagy akár Brazíliát is említhetném a nemzeti jövedelem és a telefonsűrűség kapcsolatát tekintve.
Hazánk távközlését csakúgy, mint a többi volt szocialista ország távközlését az állami centralizáció, az állami tulajdon dominanciája, a makrogazdasági folyamatok és a piaci feltételek szigorú állami szabályozása és a monopóliumoknak, a monopolhelyzeteknek a túlhangsúlyozása jellemezte. A latin-amerikai és csendes-óceáni fejlődő országok helyzete mintegy 5–10–15 évvel ezelőtt nagyon hasonlított a mai magyar helyzetre és régiónk helyzetére. Mit tettek ők? A távközlési struktúrájukat gyökeresen átalakították. A telekommunikációs piacok magánbefektetők előtti megnyitása, az államilag garantált monopolhelyzeteknek a széthúzása náluk már mondhatni azt, hogy a múlté. Ez náluk óriási fejlődést eredményezett.
Jól nyomon követhető a verseny kiterjesztésének gyorsasága és a fejlődés üteme közötti kapcsolat is nemcsak a fejlődő országoknál, hanem a már mennyiségi fejlődést maguk mögött tudó országoknál is. Már többször is hivatkoztak erre az előttem szólók, hogy például az Amerikai Egyesült Államokban jóval fejlettebb, mint akár a volt Nyugat-Németországban.
Az elmondottak tehát bizonyítják, hogy olyan törvényt kell alkotnunk, amely a legnagyobb mértékben lehetővé teszi a távközlési szolgáltatók magánkézbe adását, a verseny kialakulását, majd annak élénkítését. Az előttünk fekvő javaslat azonban – véleményünk szerint – még túlhangsúlyozza az állam szerepét, és túlzottan védi a már kialakult monopóliumokat. Felfedezhetjük sajnos azt a gondolkodásmódot, hogy az ország gazdaságpolitikai érdeke, a közjó csak az állam tulajdonosi dominanciája mellett képzelhető el. Ez a paternalista felfogás azonban – azt hiszem – már jobb lenne, hogyha csak a múzeumokban lenne föllelhető.
Arra a kérdésre ugyanis, hogy a közjót milyen módon lehet a legjobban érvényesíteni, milyen módon lehet a legrövidebb időn belül elfogadható áron és elfogadható – mondhatni – magas színvonalú távközlést nyújtani, nem az a válasz, hogy állami tulajdonnal.
(12.50)
A közérdek ugyanis nem feltételezi a köztulajdont. Az államnak – véleményünk szerint – nem tulajdonosként, elsősorban nem vállalkozóként, hanem szabályozóként kellene megjelenni a távközlés-politikában. Szükségtelenek tehát ezek után – azt hiszem, logikusan következik – a törvényben a tulajdonviszonyok területén megfogalmazott korlátozások. A javaslat rögzíti ugyanis, hogy az alaphálózati infrastruktúra kizárólagosan állami tulajdonban lehet, ez nagymértékben csökkenti a magánbefektetések lehetőségét, holott az állam érdekei – ahogy már az előbb említettem – megvalósíthatók lennének a szabályozórendszereken keresztül.
A javaslat tehát nemcsak a távközlési alaphálózatra vonatkozó kizárólagos állami tulajdont tartja azonban fenn még két évig, hanem az állam által alapított szervezetek monopolhelyzetét is biztosítja, további két évre. Lényegében tehát ez alatt a két év alatt lehetetlen a magántőke térnyerése a távközlési piacon – ami nemcsak a telekommunikáció, hanem az első mondataimban vázolt összefüggés miatt is az egész gazdaság fejlődését jelentősen gátolhatja.
Ez a kétéves haladék azt juttatja eszembe, mint hogyha egy futballmérkőzésen a nyolcvankilencedik percben az egyik csapatnak előírásszerűen nem lehetne átmenni a félpályán, és amikor már az ellenfél vezetne 10:0-ra, akkor, nagylelkűen, a 89. percben megengednék; "Most már ti is támadhattok!" Körülbelül ez lesz két év múlva, ez a helyzet áll elő, hiszen addigra a Matáv Rt. monopóliuma olyan mértékben megerősödik, hogy az országos hálózat bővítésében már nem lenne versenyhelyzet, nem lenne lehetőség vállalkozói versenyre. A potenciális vállalkozóknak ugyanis ekkor már csak olyan területek maradnának, amelyeket nem lehetne gazdaságosan felhasználni. Márpedig a tőkének nem az a sajátja – azt hiszem, ezt nem kell különösebben bizonygatnunk –, hogy a gazdaságtalan vállalkozások irányába mozdulna el.
Elhibázott továbbá a javaslat azon rendelkezése is, amely szerint a közcélú kapcsolt távbeszélő-szolgáltatást a távközlési szervezet csak saját tulajdonú hálózaton keresztül nyújthatja. Ez a tulajdonosi viszonyhoz való ragaszkodás nagyon sok, az eszközök bérlésén alapuló hasznos finanszírozási mód alkalmazását zárná ki.
Szabaddemokrata képviselőtársaimmal közösen benyújtott módosító javaslataim egy része pont a meglévő monopóliumok, monopolhelyzetek, továbbá az előbb említett kizárólagos állami tulajdon megszüntetését célozná.
Néhány olyan motívumot még megemlítenék, amelyek szintén a befektetések ellen hatnak.
Ilyen például, hogy az Európai Gazdasági Közösség országainál jóval bonyolultabb a szabályozási, engedélyezési eljárások előírása, amit a törvénytervezet tartalmaz.
Szintén nemkívánatos a befektetések szempontjából az árképzési témakörnek, az árképzés felügyeletének, módozatainak kidolgozatlan állapota.
Szintén elbátortalanítja a befektetőket a javaslatban szereplő jelentős számú kormányszerv és ezek hatáskörének tisztázatlansága.
Szintén nem bizalomnövelő, hogy a koncessziós szerződést a miniszter egyoldalúan is módosíthatja a javaslat értelmében.
Végül – annak érdekében, hogy a távközlésünk és azzal összefüggésben gazdaságunk gyors ütemben fejlődjék – az előttünk fekvő törvényjavaslatból száműzni kellene a korábbi voluntarista és paternalista távközléspolitika maradványait.
Optimista vagyok ebből a szempontból, mert az előttem felszólaló – akár kormánypárti, akár ellenzéki – képviselők szintén ugyanezt az elvet vallották.
Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
