DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Teljes elismeréssel és együttérzéssel vagyok az előttem fölszólaló Balás István képviselő úrral. (Taps az SZDSZ soraiból.) Köszönöm szépen, nagyon jólesik. Ugyanakkor engedje meg, hogy egy nagyon kicsi, rövid kiegészítést tegyek, mégpediglen Rákosival kapcsolatban.
Azt mondotta, hogy Rákosi találta ki az államosítást, és Rákosi hajtotta végre. Nem Rákosi találta ki, a nemzetközi kommunista mozgalom agyalta ki, és orosz megszállással, terrorisztikusan hajtották végre.
Amikor ezt közös engedelmükkel szerényen megemlíthettem, akkor engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet az önök által is ismert köztársasági elnöknek, a Kormány elnökének, a frakcióknak, számos – általam igen tisztelt – képviselőnek megküldött levelemre, amelyet az Állami Vagyonügynökség megkeresésére írtam dr. Csepi Lajos ügyvezető igazgató úrnak, melyben a magam nevében, nemcsak a magam, hanem az egész nemzet és az egész társadalom aggodalmát fejeztem ki a munkavégzésüket illetően.
Amikor a három törvényjavaslatot együtt tárgyaljuk, amikor a három törvényjavaslat Balás István képviselőtársam által végső soron a törvény kacskaringóit ismertetve is, közgazdasági szempontból és a konzekvenciák szempontjából bizonyította a szoros összefüggést, a magam részéről teljesen aláhúzom, hogy itt tulajdonképpen az egész komplexumot kell együtt értelmezni, beleértve az elhibázott és elkésett kárpótlási törvényeink sorozatát, beleértve a mai napon is részben már tárgyalt munkavállalói részvényprogram törvényjavaslatunkat, késedelmével és ellentmondásaival együtt, és azt hiszem, hogy egy ilyen szakszerű előadás után, amit Balás István képviselőtársam tartott, én megelégedhetek azzal, ha sommázok. A sommázatom pediglen a következő:
Ami a kommunistáknak nem sikerült 1945-ben, nem sikerült 1957-ben, és nem sikerült 1985-ig bezárólag, az kérem, abba a mederbe, amit '85 előtt és közvetlen táján megálmodtak, mai napig, kérem szépen, kétségbeejtő módon sikerült.
Mert miről is van szó? A nemzeti, a társadalmi vagyonról, erről az országról szőröstől bőröstől – és nem kevesebbről.
Megszabadult ez a helyén hagyott bolsevik építmény a megszállótól. Megszabadult az ávótól, megszabadult a pártellenőrzéstől, és megszabadult mindentől, és falánk rablóvá vált az országban. Falánk rablóvá vált az országban oly módon, hogy már az általa ismert egypártrendszerű kormányból reformokat meghirdető Németh Miklós kormánynak is a kerékkötőjévé vált, és legszűkebb önérdekét helyezte az átalakulás elé.
(19.00)
Amikor 1989. október 23-án Szűrös Mátyás szájából meghalljuk, hogy köztársaság lettünk, itt a helyükön maradt bolsevik oligarchák közölték, hogy mi nem ünneplünk. Akkor a helyükön maradtak a választás után, miután a választás szellemében és a választás erkölcsében végső soron kormányzáshoz jutott koalíció és a koalíciós kormány nem teljesítette választóinak tett ígéretét, különösképpen, ha arra a kétszavas rövid mondatra gondolok, hogy "Szabadság és tulajdon" – ezek a bolsevik urak napról napra jobban elszemtelenednek. Olyannyira elszemtelenednek, hogy nekem eszembe jut az MRP program ágas vitájában az előttem fölszólaló két MSZP-s országgyűlési képviselő, Szili Sándor és Katona Béla felszólalása. (Szili Sándor: Tiltakozom! Ne személyeskedj! Miért voltam én szemtelen veled?!)
