BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Örülök, hogy nem kívánt részletesebben kitérni az interpellációja elején, annak első két bekezdésében írtakra, ezért én is csak röviden reflektálok.
Egyrészt úgy érzem, engem igazol, amit ön – aki jogász foglalkozású képviselő – félreértésként, és nyilván a törvény elolvasásának hiányában idéz, hogy tudniillik a bírói tanács előzetes állásfoglalását több kinevezés vonatkozásában figyelmen kívül hagytam. Meg kell önt nyugtatnom, hogy a bírói tanácsnak ezekben a kinevezésekben nem volt, illetőleg egy helyen volt szerepe – tehát a félreértéseket és azokat az ön által nagy viharkeverésnek minősített eseményeket nagyjából ezek a félreértések indukálták. De hagyjuk ezt a témát – azt hiszem, hogy erre volt alkalmam máshol, szélesebb nyilvánosságot is feltételező helyen nyilatkozni. Azt hiszem, hogy nem a bírák presztízsének csökkenéséről volt szó ebben az esetben, hanem – így, utólag, nyugodtan mondhatom – egy politikai kampányról, amely természetesen elsősorban a Kormány, és személyemben annak egyik tagja ellen irányult: megpróbálták a bírói kart, megnevesítve, szembeállítani az önök által – egy ellenszavazattal, majdnem 100%-kal – elfogadott törvény szabályos, szó szerinti végrehajtása körében felhasználni, de ez nem sikerült. Örömmel jelenthetem önnek és a tisztelt Országgyűlésnek is, hogy szó sincsen arról, hogy a bírói kar, úgy egészében vagy akár csak részeiben is, szemben állna és a presztízsét e körben bármilyen mértékben is csorbította volna ez a kampány.
Ettől függetlenül, a kérdés nem is annyira erre irányult, de ki kellett erre térni, hiszen ön – részben téves információ, részben a jogszabály pontatlan idézése alapján – ezzel kezdte.
Ami a bírák másik oldalról történő szorítását illeti, egyetértek – és azt hiszem, itt mindenki egyetért – azzal, hogy valóban igen sok hatáskörrel terheli meg a törvényhozás a számban nem túl nagy, bár az ország lakosságához és más országok lakosságának arányához képest számszerűleg elegendőnek tűnő bírói kart. Tisztában vagyunk ezekkel a gondokkal, és azt hiszem, hogy eddigi törekvéseink szerint, ami a bíróságok – és itt mondanám: az ügyészségek – presztízsét, anyagi és egyéb megbecsülését illeti, megtettük azt, amit meg lehetett tenni jelenlegi helyzetünkben.
Hadd mondjam el önnek és hadd ismételjem el, amit egyébként a tisztelt Parlament minden tagja megkapott, amikor a bírák szervezetére vonatkozó törvény módosításával kapcsolatos anyagot előterjesztettük: egy hosszú, több évre visszamenő helyzetfelmérést is magában foglaló "fényképet" szerettünk volna itt önök elé tárni. Ebből nem szeretnék idézni, csak nagyon röviden. Két éven belül másfélezer dolgozóval nőtt a bíróságon dolgozók létszáma – ez az ötezerhez képest nem csekély –, ebből 700 a bírói állások száma, és csak azért nem 2 ezer bíró van, mert 300 bírói állás – amelyet önök jóváhagyólag engedélyeztek – nincsen betöltve. Erről – sok egyéb ok miatt – valószínűleg a pálya valóban nem kellő vonzása tehet.
Több, mint félszáz épület került ebben a két évben a bíróságok kezelésébe, illetőleg bírósági célra szólóan átalakításra. Hármat emelnék itt ki – a főváros területéről mind a hármat. Egy hatemeletes épület a Nádor utcában, egy volt BM-épület a Cégbíróság céljait szolgálja. 1 milliárd forintba került az átalakítása – csak az átalakítása. Közel 1 milliárd forintot költöttünk a Varsányi Irén utcában egy hétemeletes irodaépületre, szintén a Fővárosi Bíróság elhelyezési gondjainak enyhítésére, és egy 3 ezer négyzetméter körüli épületet a III. kerületben, a Miklós téren, egy budai bíróságból kivált II. kerületi bíróság elhelyezésére. Ezen kívül még 47 másik van, de nem kívánnám ezeket felsorolni.
Azt szeretném még önnel együtt megismételni, hogy valóban, nagyjából 100%-os bérfejlesztésben – hogy ezt a csúnya szót használjam – részesültek a bírák, ennél magasabban a bíróságon dolgozó tisztviselők. És természtesen, differenciált módon, a kezdő bírák fizetését nagyobb mértékben igyekeztünk növelni, mint a nagyobb gyakorlattal rendelkező, de egyébként a korábbihoz képest nem annyira rossz helyzetben lévő gyakorló bírák, tehát nagyobb szolgálati idővel rendelkező bírák fizetését.
Nos, mindez nem volt elegendő ahhoz, hogy az elvándorlás megszűnjön. Természetesen, azt soha nem fogjuk tudni célként kitűzni, hogy a bírói fizetéseket vagy javadalmazásokat összehasonlíthatóvá tegyük más, privát területen működő jogászi profeszsziók gyakorlóinak fizetésével. A világon sehol nincs olyan, hogy a bírák fizetése akár csak megközelítené a privát szférában működő – akár ügyvédként, akár más jogászi, de privát területen betöltött jogászi alkalmazotti munkakörben – dolgozók anyagi lehetőségeit.
Örülök annak, hogy képviselő úr idézi – mégpedig most, kivételesen, pontosan idézi – a bírák és ügyészek és a tisztviselők előmeneteli rendszerével kapcsolatosan akkor elhangzottakat, hogy tudniillik azon leszünk, hogy az inflációval kapcsolatos bérkövetés megvalósuljon. Mi ezt javasoljuk, természetesen, a Kormány költségvetési javaslata folytán minden alkalommal – önök pedig a költségvetés során úgy döntöttek, ahogy döntöttek, hogy tudniillik a bírósági és ügyészségi dolgozók, bírák és ügyészek fizetése is ugyanolyan mértékben emelhető, mint ahogyan az állami költségvetésből finanszírozott többi tevékenység. Természetesen ezzel az egészet illetően nem is lehet, azt hiszem, vitatkozni. Ezt tudjuk jelenleg, ebben a bértáblázati és előmeneteli rendszerben biztosítani – annak figyelembevételével, hogy szó sincsen 30%-os inflációról, ahogy ezt a képviselő úr írja az interpellációjának utolsó előtti bekezdésében. Jól tudjuk, hogy az infláció növekedése igen nagymértékben lelassult, tehát az a fajta, költségvetésben elfogadott, inflációkövető, százalékosított fizetésnövekedés, ha nem is éri el az infláció tervezett mértékét, de nem messze marad el attól.
Azt kell tehát mondanom, megköszönve az aggodalmát, amely a bírói pálya anyagi és infrastrukturális gondjaival kapcsolatban – nyilván őszintén – kiérződik az interpellációból, meg tudom önnek ígérni, hogy a Kormányban eddig is azon voltam – és a tisztelt Parlament elé terjesztett törvényekből ez meglehetősen világosan kiderült –, hogy ezt a fajta államhatalmi ágat, ennek a megfelelő megbecsülését – a bírói függetlenség oldaláról is tekintve természetesen – megteremtsem minél nagyobb mértékben. Elértünk egy szintet. Ezen, természetesen, mindenki szeretne változtatni, de nem lehet a bírák anyagi megbecsülését a többi szférától teljesen függetleníteni, úgyhogy ilyen értelemben igen közeli, nagymértékű változtatásra nem tudok javaslatot tenni, csak korrigálásokra.
Köszönöm szépen a türelmüket és kérem a válaszom elfogadását. (Taps.)
