KERESZTES K. SÁNDOR, környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:
KERESZTES K. SÁNDOR, környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:
KERESZTES K. SÁNDOR, környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Engedtessék meg, hogy az érdemi válasz előtt két megjegyzést tegyek.
Először: feltételezem, hogy képviselőtársam sem gondolta komolyan, hogy erre a kérdéscsokorra itt öt percben érdemi választ tudok adni – ez egy biológiaóra vagy egy TIT-előadás témája lehetne. De gondolom, nem is ez volt a célja, hanem más. Hogy mi, azt csak sejteni tudom abból, hogy ebben a kérdésben az egyik oldalon van néhány százezer horgász, a másik oldalán néhány száz halász. Gondolom, a felsorakoztatása nem mindegy ennek a kérdésben.
Másodszor: ugyancsak nem tudom, legfeljebb sejtem azt, hogy miért hall engem szívesebben képviselő úr, mint a talán kellemesebb orgánummal rendelkező Gergátz minisztertársamat. (Közbeszólás a FIDESZ padsoraiból: Ön a felelős!) De vállalom azt, hogy én válaszolok a kérdésre, de ez nem érinti azt a dolgot, hogy a kompetencia ebben az ügyben továbbra is elsősorban a földművelésügyi miniszteré.
Ami az érdemi választ illeti, hadd kezdjem annak megállapításával, hogy a halászat, illetőleg a környezet- és természetvédelem érdekei elvileg és általában nem ellentétesek egymással. Sőt, a vízi életközösségekben bekövetkező hátrányos változások először rendszerint a halászat kedvezőtlen gazdasági eredményeiben jelentkeznek. A halászat eredménycsökkenései hívják fel a figyelmet olyan jelenségekre, amelyek a környezet- és a természetvédelem aktív beavatkozását igénylik.
Az elektromos halászattal összefüggésben szeretném a következőket kifejteni. A halak elektromos árammal történő riasztásának, terelésének és megfogásának módszereit Nyugat-Európában a két háború között dolgozták ki. Hazánkban ezt az eljárást az 50-es évek elejétől kezdték alkalmazni. Nehezen tartható az az álláspont, hogy a halászat ezen módja káros lehet a halak szaporodásában. A halkeltető telepeken ugyanis a nagyértékű tenyészállatokat, az anyákat elektromos halfogó gépekkel fogják ki, mert ez okozza a legkevesebb sérülést az állatokon. Ezt követően kerül sor az ikrák lefejésére és kikeltetésére.
Mivel e keltetőtelepek eredményét és jó hírét az itt előállított ivadéktömeg fajtatulajdonságai és életképessége határozza meg, már régen más módszert alkalmaznának, ha az aggályok alaposak lennének.
Tisztelt Képviselő Úr! Konkrét kérdéseire válaszolva a következőket szeretném elmondani. Az első és a harmadik kérdést illetően: három évvel ezelőtt a Földművelésügyi Minisztérium, környezet- és természetvédelmi szakemberek, valamint a sajtó képviselőinek jelenlétében, a győri Duna-szakaszon bemutatót szervezett, amelyen a résztvevők megbizonyosodhattak az elektromos halászati módszer ártalmatlanságáról – nyilván azokban a kérdésekben, amelyek szemmel láthatóan bizonyíthatók.
A módszer ártalmatlansága egyébként olyan szakmai kérdés – és itt már nem látható dolgokról van szó –, ami a szakirodalomban meggyőzően dokumentált. Hadd hívjam fel a figyelmét a képviselő úrnak egy igen kiváló szakkönyvre a kérdésben: a Fishing with Electricity, Its Applications to Biology and Management című szakirodalom tanulmányozása ebben a kérdésben hasznos lenne. De ezen túlmenően, jogelődünk, a KVM, külön szakértői véleményeket is készített.
(15.50)
Hadd idézzek ezekből kettőt – csak a címét.
Az elektromos halászat hatása a Kis-Balaton élővilágára. Halak, táplálékszervezetek 1989.
Az elektromos halászat hatása a védett halfajokra és egyéb fajokra. Szakvélemény, 1988.
Léteznek tehát a képviselő úr által hiányolt kutatási jelentések.
Meg kívánom jegyezni még a következőket. Az elektromos halfogó gépek általános tilalma nem lenne helyes megoldás, mert sok esetben ezért szükséges ezen módszer alkalmazása, hogy a természetes vizeinkben mentsük a halakat. Ilyen például a szigetközi vízszennyezés levonulásakor vagy a Szigetköz vizein való építkezések idején.
Ezt a módszert használja egyébként a természetvédelmi célú faunisztika is, mivel más halászati módszerrel szemben ez nem károsítja a halakat. A kábult halakat könnyű kezelni, és a vizsgálat elvégzése után újra vissza lehet helyezni a természetes élőhelyeikre.
4. Az ívóhelyek zavarását semmilyen formában nem tartjuk elfogadhatónak, kivéve azokat az egyedi eseteket, amikor valamilyen speciális okból történik, például kutatás. Esetenként ugyanis szükség lehet arra, hogy ívásidőben, elektromos halászeszközökkel, védett vagy tilalom alatt álló halakat fogjanak ki, éppen azért, mert ez kíméletes, és az így kifogott hal rövid időn belül károsodás nélkül szaporítható.
5. Felfogásunk szerint természetes vizeinkben nincs első illetve másodrendű hal, mert minden őshonos halfaj értékes és szükséges. Az más kérdés, hogy az ember szemszögéből nézve vannak értékes és kevésbé értékes s esetleg káros halfajok.
A halászat fontos feladata, hogy az ökológiai egyensúlyt megtartva gazdálkodjon természetes vizeinken. Ezt az egyensúlyt nem a halászat és nem az elektromos halászat veszélyezteti, hanem a folyószabályozási munkák és a vízszennyezések.
A folyószabályozás és a vízszennyezés okozza a nemes halak ritkulását. Az élőhelyeket egyre inkább kistestű, gazdaságilag értéktelen fajok foglalják el, amelyek rosszabb körülmények között is képesek szaporodni. Ez nem a halászat okán történik.
6. A halászok és horgászok telepítési kötelezettségmegosztásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egyre jelentősebb költséget jelent a vizek őrzése. Ezek a költségek mindenütt a halászati jog hasznosítóját terhelik.
A költség-összehasonlításkor figyelembe kell venni, hogy míg a halászok csak kismértékben fogják a telepített nemes halakat és fogásuk tetemes részét a gazdasági szempontból másodrendű halak teszik ki, addig ez az arány a horgászoknál körülbelül 50-50%. Ez magyarázza a költségek megoszlásában való eltérést is.
7. A halállomány és a kifogott halmennyiség eltérő fogalmak. A kifogott hal mennyiségéből ugyan lehet következtetni az állomány nagyságára és összetételére, a két fogalom azonban nem esik egybe.
Megítélésünk szerint a természetes vizek halállománya többé-kevésbé állandó a változó horgászlétszámmal szemben. A kifogott halmennyiség csökkenésében szerepet játszik a hiba miatt értékesíthetetlen és ezért a statisztikában meg sem jelenő halászok által kifogott keszegmennyiség. (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő múlását.)
9. A fehérhal után a halászokat nem telepítésre kellene kötelezni, sokkal inkább premizálni, hogy a tevékenység ne legyen ráfizetéses.
Tisztelt Képviselő Úr! Záró kérdéseire, ami az angolnákat illeti, válaszaim a következők.
1. Minden szakértő szerv és három minisztérium egyetértett abban, hogy az ez évi esetleges angolnapusztulás leginkább azzal előzhető meg, illetőleg mérsékelhető, ha a nyár beálltáig minden lehetséges eszközzel fogjuk az angolnát.
2. A varsákon, az elektromos halászeszközökön és a Sió-zsilipen épített csapdán a mai napig több mint 100 angolnát fogtak ki. Ezt a mennyiséget egyidejűleg exportálták is.
3. Hogy az új halászati törvényben eltörlik-e az állami jegyet és a fogási naplót, ezt a kérdést végső soron a Parlament fogja eldönteni.
A földművelésügyi tárcának – információjuk szerint – e kérdést illetően még nincs kialakult álláspontja.
Tisztelt Ház! Ismételten kérem elnézésüket a hosszúra nyúlt válaszért. Megköszönöm figyelmüket, és kérem önöktől válaszom szíves elfogadását. (Taps.)
