KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam sem tartom célszerűnek, hogyha idő előtt vitát kezdeményezünk az Alkotmánybíróság döntésével kapcsolatban, az ott megfogalmazott jogelvekkel kapcsolatban. Mivel azonban Tardos Márton szükségesnek tartotta, hogy rendre utasítsa Zétényi képviselőtársamat, és nem ide valónak bélyegezze az ő elképzeléseit, ezért szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a magyar Országgyűlésnek a magyar alkotmányosságot kell szolgálni, és a magyar jövőt úgy nem lehet megalapoznia (Zaj, közbeszólások.) , hogy a múltat egyértelműen ne tisztázná, s erre vonatkozóan az alkotmányos eszközöket kell igénybe vennie. (Zaj és szórványos taps az ellenzék padsoraiban.) Az alkotmányos eszköz pedig az, hogy a múltban elkövetett bűncselekmények kizárólag a bíróságokra tartoznak, és a bíróságoknak kell a törvényes lehetőséget megtalálni ahhoz, és a magyar Parlamentnek az olyan törvényeket meghoznia, amelyek lehetővé teszik, hogy a múltban elkövetett és akkor is bűncselekménynek minősülő cselekményeket bíróságok útján tudjuk tisztázni. Ezt mi meg fogjuk tenni, és erre vonatkozóan a javaslatainkat elő fogjuk terjeszteni.
Egészen más kérdés, hogy az Alkotmánybíróság mostani döntésében egy olyan felfogás bontakozik ki, amellyel mi nem tudunk egyetérteni. (Közbekiáltás: Úgy van!) Ez egy önmagában logikus felfogás, de ennek az önmagában logikus felfogásnak az a következménye, hogy a múlt bűnöseit semmilyen körülmények között nem lehet a jogállam keretei között megbüntetni, s erre vonatkozóan törvényhozási intézkedéseket tenni. A mi felfogásunknak pedig az a következménye, hogy a múlt bűnöseit a jogállam körülményei között meg kell büntetni. (Közbekiáltás: Így van! – Taps a kormánypártok padsoraiban.) Önmagában mind a két felfogás logikus. Mi az Alkotmánybíróság felfogásának tisztelete mellett kijelentjük, hogy változatlanul kitartunk a mi felfogásunk mellett.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
