KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Engedje meg, hogy az interpellációban megfogalmazott kérdések konkrét megválaszolása előtt a fölvezető szövegben elhangzott néhány tény apróbb pontosítását elvégezzem. Ugyanis a Videoton ajkai gyáregységét egy jogszerű privatizációs eljárás keretei között 1991 őszén a szanáló szervezet útján 7 ajánlat mérlegelése után, abból a legjobbat elfogadva, a Quattro Kft. 190 millió forintért vásárolta meg.
Ebben a gyáregységben a pirvatizációt megelőezően a Videoton Elektronikai Vállalat még 1984-ben az új tanműhely gépeinek beszerzéséhez 8 millió forint támogatást kapott, ennek forrása azonban nem az ön által említett foglalkoztatási alap volt, hanem az akkori Ipari Minisztérium által részben működtetett szakmunkásképzési alapból – hangsúlyozom, 1984-ben – került átutalásra ez a pénz. A szakképzési hozzájárulásról és a szakképzési alapról szóló, többször módosított 1988. évi XXIII. törvény előírása szerint, hogyha a kapott támogatást nem a meghatalmazott célra fordítják és nem rendeltetésének megfelelően használják föl, akkor azt vissza kell fizetni, az immáron szakképzési alapnak nevezett pénzügyi alapba.
Azért utaltam erre a törvényhelyre, minthogy az említett szanálási eljárás kapcsán Ajkán az új tulajdonos valóban nem kíván a továbbiakban a tanulók képzésével foglalkozni, ezért a támogatásból vásárolt gépekre, illetve azok ellenértékére a szakképzési alap éppen a '88. évi XXIII. törvény értelmében igényt tart. Szeretném a képviselő urat megnyugtatni abban a vonatkozásban, hogy korábban – még az interpelláció megfogalmazása előtt – ezen összeg visszafizetésére fölszólítottuk a Quattro Kft.-t, amennyiben ez nem történik meg, akár bírói úton is érvényesíteni fogjuk ez iránt igényünket. Ennyit a szakképzési alapból 1984-ben átutalt pénzről.
Kérdései között ez is szerepelt: Milyen általánosítható álláspont vonható le? Szabadjon elmondanom azt, hogy itt elsősorban az érintett felek megegyezése biztosíthatja a szakmunkásképző iskola rendeltetésszerű továbbműködtetését. Az ajkai gyáregység eladásakor az iskolafenntartó önkormányzat és az iskola súlyos mulasztást követett el, mert nem kezdett időben tárgyalást a szanáló szervezettel, jelezve esetleg azt is, hogy a tanműhely gépeit központi támogatásból vásárolták.
Meg kívánom jegyezni, hogy az adásvételre vonatkozó előszerződés megkötését követő 2 hónap elteltével jelentkezett az önkormányzat abbéli igényével, hogy igényt tartana a tanműhelyre, illetőleg e körben kívánja tovább biztosítani a tanulók gyakorlati oktatását. A Munkaügyi Minisztérium ezt az esetet rendkívül súlyosnak és több vonatkozásban példa értékűnek ítéli, tekintettel arra, hogy a szakképző iskolák gyakorlati képzési háttér nélkül valóban nem tudják biztosítani a tanulók foglalkoztatását.
A hasonló esetek jogi kezelésére lehetőséget teremt a Parlament előtt lévő, úgynevezett privatizációs csomagterv részét képező, és az ideiglenes állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 4973-as számú törvényjavaslat. Eszerint az állami vagyon elidegenítése esetén az értékesítést megelőzően a Vagyonügynökség köteles lesz egyeztetni az érintett ágazati miniszterrel, továbbá értékesítés előtt 30 nappal köteles a Vagyonügynökség a munkavállalói érdekképviseleti szerveket tájékoztatni mindazon kérdésekről, amelyek az értékesítés következményeként többek között a dolgozók munkafeltételeit és képzését érintik.
Ezzel azt gondolom, hogy megteremtődik a teljes körű jogi lehetősége annak, hogy a képzéshez szükséges szakképző kapacitások megoszthatóak legyenek.
A jogi rendezés önmagában természetesen megítélésem szerint sem elegendő az ilyen és hasonló esetek kezeléséhez, ezért még 1991 elején, szinte működésem első napjaiban, intézkedtünk abban a vonatkozásban, hogy a szakképzési alap hogyan és mi módon kerülhessen fölhasználásra 1991-ben és 92-ben. Szabadjon ezzel kapcsolatban elmondanom, hogy 1991-ben, vagyis a múlt évben 338 millió forintot különítettünk el kamatmentes kölcsönre. Ez az összeg a tavalyi évben 13 iskolafenntartó önkormányzatnak teremtett lehetőséget éppen az ilyen esetek kezelésére, mint amit a képviselő úr említett, vagyis a megszűnő vállalatoknál üresen maradó gyakorlati képzés átvállalására. Tehát hangsúlyozom, hogy a múlt évben 338 millió forint keretében 13 önkormányzathoz tudtunk odaérkezni ennek a problémának a kezelésére. 1992-ben mi a helyzet? Erre az évre 350 millió forintot különítettünk el erre a célra, egy-két héten belül kiírására kerülnek a pályázatok. Én tisztelettel utalnék az önkormányzatok azon felelősségére, hogy legyenek szívesek élni ezekkel a pályázatok nyújtotta lehetőségekkel, ugyanis a dolog ott kezdődik, hogy megpályázzák. Azután vagyunk abban a helyzetben, hogy ha a pályázatban fogalt feltételek a jogszabályi keretek közé illeszthetők, akkor oda tudunk érkezni gyorsan és hatékonyan ezekhez az önkormányzatokhoz, éppen az ilyen problémák kezelése érdekében.
Még egyszer utalni szeretnék arra, hogy ez az önkormányzat nélkül nem megy. És ha két hónappal az előszerződés megkötése után jut eszébe egy önkormányzatnak, hogy milyen céljai és tervei vannak, akkor bizony lehetetlen a dolog visszamenőleges kezelése. De azt gondolom, hogy az itt közölt tényekből egyenesen következtethetünk arra, hogy '92-ben ennek a problémának a kezelése megoldható.
Mindezen tényekre figyelemmel kérem az interpellációra adott válaszom elfogadását. Köszönöm szépen.
