NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ)
NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ)
NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ) Tisztelt Miniszter Úr! A társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló 1990. évi LXX. törvény margójára szeretnék felírni néhány kérdést.
A törvény 1990. szeptember 18-án jelent meg, amely szerint a Kormány 1990. november 30-áig javaslatot tesz az Országgyűlésnek a törvény alapján megszűnt kezelői joggal érintett ingatlanok hasznosításának módjára.
A javaslatot nem nyújtotta be a Kormány, hanem határidő-módosítást kért és kapott az Országgyűléstől 1991. június 30-áig. Bár a Kormány május hóra tervezett törvényalkotási programjában a törvényjavaslatot a feltétlenül elfogadást igénylő javaslatok közé sorolja, fontosnak tartom jelezni, hogy az ilyen mérvű megközelítően egyéves késés okáról elvárható az elfogadható és kimerítő magyarázat. Mert nagy értékű vagyonról van szó: többek között sportegyesületek, klubok szűnnek meg, illetve kerülnek az összeomlás szélére a rendezetlen viszonyok miatt.
Miközben az érintett egyesületek, klubok külső anyagi erőforrásai jórészt teljesen megszűntek, ugyanakkor a vagyonérték 1,8%-át kitevő, az állagromlást ellensúlyozó amortizációs és fenntartási kötelezettség alig elviselhető terhet ró rájuk. Erről a törvény tárgyalásakor, a részletes vitában kétszer is tettem említést.
A törvény késedelmes végrehajtásának kedvezőtlen következményeit ezúttal csak néhány érvvel, kérdéssel szeretném alátámasztani.
1. Különféle okok miatt a LXX. törvényben szereplő vagyontárgyakról tudomásom szerint nincs megbízható leltár – többek között azért, mert a bejelentési kötelezettségeket nem szankcionálták a törvények, sem a LXX. törvény, sem a PM 16/1991. számú rendelete. Mivel a társadalmi szervezetek egy része nem tett eleget bejelentési kötelezettségének, a földnyilvántartás jelenlegi rendszere pedig nem alkalmas arra, hogy a Kormány ebből állapítsa meg az érintett vagyonkört, ezért ezen a területen a bizonytalanság további problémát okozhat. Félő, hogy ilyen háttérre nem épülhet igazán jó megoldást hozó előterjesztés – és én nagyon örülnék a cáfolatnak.
2. Mivel a hasznosítás módjának törvényi rendezése elmaradt, 1990 szeptember óta nem alakulhattak ki hasznosítási és karbantartási koncepciók, sem a kincstári vagyonkezelő szervezetnél, sem a használóknál. Az utóbbiaktól ez nem is várható el egy ilyen helyzetben. Pedig a LXX. törvény általános indoklásában az szerepel, hogy a törvényjavaslat egyik célja a felmérés és koncepcióalkotás a hasznosításra.
Célként szerepel az is, hogy a javaslatbam említett ingatlanok jelentős része állami tulajdonból önkormányzati tulajdonba kerül át.
3. Több társadalmi szervezet időközben megszűnt – elsősorban a kisebb sportegyesületek és klubok –, és az általuk használt épületek ottmaradtak használók nélkül, többségük üresen –, ami magától értetődő állagromlást idéz elő.
Nagyobb baj az, hogy a klubok sportolóinak többsége is abbahagyta a sporttevékenységet.
Végül: különösen nehéz helyzetbe kerültek a volt MHSZ-hez tartozó sportegyesületek, az ezekhez kapcsolódó lövészek, repülők, modellezők, rádiósok, búvárúszók, mert megszűnt az állami támogatásuk. A szegedi modellezők pályáján pillanatnyilag autókereskedés folyik…
Ezek után kérdéseim a következők – pontosan úgy, ahogy beadtam:
1. Kialakította-e már a Kormány azt a koncepciót, amelynek alapján rendezni akarja a LXX. törvény által érintett ingatlanok jogi helyzetét?
2. Kinek akar tulajdont adni: önkormányzatoknak, társadalmi szervezeteknek, illetve mire terjed ki az a vagyoni kör, amit meg akar tartani állami tulajdonban?
3. Mi lesz a végső határideje a törvény Parlament elé terjesztésének?
És végül: a koncepció- és javaslatkésés következtében önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került sportszervezetek, egyesületek, klubok támogatását tervezi-e a Kormány?
Kérem miniszter úr válaszát. Köszönöm szépen. (Taps.)
