WACHSLER TAMÁS (FIDESZ)
WACHSLER TAMÁS (FIDESZ)
WACHSLER TAMÁS (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszter Úr! A belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény, ami valószínűleg még hatályos, ha talán nem is igazán időszerű, 34. §-ának (3) bekezdése expressis verbis úgy rendelkezik, hogy – idézem – "Tilos a szeszes italok és dohányipari termékek fogyasztására ösztönző reklám vagy hirdetés közzététele."
Ennek ellenére az ország az egymással vetélkedő nagy nyugati dohányipari cégek reklámháborújának frontvonalába került. Ez nyilván nem utolsósorban annak a rendkívül pozitív folyamatnak köszönhető, hogy a fejlettebb országokban a dohányzás lassan a civilizálatlanság kifejeződése, és mint ilyen, egy bizonyos kulturális színvonal felett egyszerűen kiment a divatból.
Az ily módon bekövetkező piacbeszűkülés igényt, az e területen is megfigyelhető jogszabályi felpuhulás, a jogszabályok viszonylagossá válása pedig lehetőséget teremt e cégeknek arra, hogy e területen kárpótolják magukat.
Az ügyesebb, trükkösebb reklámaik egy része a törvény betűjét talán nem sérti. Ide sorolnám a fővárosi villamosok jelentős részén pompázó, nagyméretű Camel feliratot, amely az alatta szerénykedő és az értelmet megváltoztató good szócskával tulajdonképpen cipőket reklámoz, már ha valaki egyáltalán észreveszi és megérti az értelmet módosító kiegészítést. Máshol szemérmesen csak a cég, a dohánygyár nevét tüntetik fel jól láthatóan. De vannak olyan őszinte és kőkemény reklámok is, amelyek a látszattal már nem is törődnek.
Hozzátenném, hogy a törvény áthágása nem értelmezhető a fejlett Nyugat követéseként, még akkor sem, ha e reklámok kivétel nélkül nagy nyugati dohánygyárak termékeit népszerűsítik. Ott ugyanis kötelező minden cigarettareklámon, tehát nemcsak a dobozon, elhelyezni a dohányzás ártalmasságára emlékeztető feliratot. Érdekes módon e tekintetben nem észlelhető a felzárkózásra való igény. Mentségükre szolgáljon az, hogy e reklámok egy része rendkívül szellemes utalás a magyarországi közállapotokra, amelyek legalábbis e területen valóban a vadnyugatra emlékeztetnek.
Kérdezem tehát a tisztelt miniszter urat, hogy az említett törvény 38. §-ában rögzített jogköre és felelőssége alapján milyen lépéseket szándékozik tenni e törvényen kívüli helyzet felszámolására.
S végezetül engedje meg miniszter úr, hogy hozzávegyek valamit, ami nincsen benne az interpellációm szövegében. Ez annyi, hogy én lefényképeztem – a teljesség igénye nélkül – néhány cigarettareklámot, amelyek a Nyugati pályaudvar és a Jászai Mari tér között helyezkednek el a körúton, és ezt majd át fogom nyújtani miniszter úrnak, hogy a válaszát megkönnyítsem. (Szórványos taps.)
