JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Azt hiszem, hogy harmadjára szólok a tárgyban. Nyilván már se a jogi, se a gazdasági, se a politikai ellenérveket én már nem mondom, ki vannak merítve.
Három megjegyzést tennék, félreértéseket eloszlassunk.
Az első megjegyzés: a kívülálló résztulajdonosoknak a nagyobb tulajdoni tömege nem a valamikor volt középparasztok közül kerül ki, nagyobb tömege nem azon középparasztok kezében van, akik valaha nem jutottak be a szövetkezetbe, nem jutottak tisztséghez, hanem nagyobb tömege a szövetkezetek korábbi tisztviselőinek kezében van. Így jelentős tömege van éppen a pártbizottság által odarakott valahai szövetkezeti vezetőknek, akik időközben kibuktak a szövetkezetből. Tehát a külső tulajdonosi réteg nem azt a kört jelenti, akikre Cséfalvay úr gondolt. De ez lényegtelen. Akárhogy lenne, a jogi ellenérvek ugyanúgy igazak mind a két körrel szemben.
A második dolog: egy ilyenfajta törvénymódosításnak, amit Cséfalvay mondott, pláne, ha ez reális lenne, tehát nem december 31-e, hanem tovább lehetne futtatni, vagy ha egy olyan törvénymódosítás jönne, amit most Zsiros úr emlegetett, az egyszerű politikai következménye az, hogy a szövetkezetben középpontban lévő emberek – általában az elnök és környezete –, látván, hogy a szövetkezet most már nem tartható értelmes vállalati egységként együtt, kénytelenek azt tenni, hogy összefognak azzal a körrel, amivel bírnak, kiemelik belőle a működőképes vagyont, és létrehoznak egy olyan csoportvállalkozást, ami jól megy, s az összes többi, gyakorlatilag nem működtethető vagyontöredékekkel néz szembe, mindenki pofára esik. (Cséfalvay Gyula: Sajnos igaz.) Így van. Így van. Tehát mind a két törvényjavaslat egyetlen következménye az, hogy a mezőgazdaságunk tovább zuhanjon, a szegény emberek még szegényebb emberek legyenek. Ez az egyszerű következménye.
A harmadik dolog pedig – erről már más vonatkozásban volt szó, de muszáj újra mondani –, igen, itt bűnös politikai kalandorság történt. Mikor?
Akkor, amikor a kívülálló-üzletrésztulajdon fogalmát belevitték a törvénybe úgy, hogy nem nézték meg, hogy az hogy illeszkedik a törvény szövetébe. Hiszen félreértés ne essék, a bizottságok semmi ilyen intézményről nem tudtak. Ezek bizottsági tárgyalások után, utólag lettek belevíve a kívülálló-intézmények. Most ettől nem tud ez működni, mert nincs beleépítve a törvény intézményébe.
Nagyon fontos, hogy az üzletrésztulajdon és a szövetkezeti tulajdon ellentéte nem a köztulajdon és a magántulajdon ellentéte, ahogy az előterjesztő mondta, hanem a társasági tulajdon és a társasági résztulajdonos ellentéte, tehát más természetű.
Na most egy társasági résztulajdonosnak valóban illik, hogy a résztvevőt ott kössenek jogai. Nem kiviteli jogok, mert egy társaság résztulajdonosának nincs közvetlen vagyonkiviteli joga – ez nem igaz –, csak rendkívüli helyzetekben, mondjuk, feloszláskor, hanem a részvételi joga a társaság döntéseiben. És való igaz, hogy mivel ez kívülről lett belerakva az átmeneti törvénybe, a legfontosabb dologban, ami középponti intézménye az átalakulási törvénynek, hogy egyes részek önállósulhatnak, és külön játékra kezdhessenek, ebben a legfontosabb dolog, hogy nem lehet hozzákapcsolva a kívülálló tulajdonos intézménye, így a kívülálló tulajdonos egy fékké vált abban a folyamatban, hogy autonomizálódni tudjanak az egyes üzemrészek a vállalaton belül, pedig ha ügyesebben van ebbe a törvény szövegébe beleépítve, még segítője is lehetett volna ennek a folyamatnak. De ezért teljesen azok a felelősök, akik ilyen gyerekes módon csinálnak törvényt. (Szórványos taps.)
