TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ)
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ)
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége a felsőoktatási törvény megítélésekor egyrészt a felsőoktatás érdekeiből, másrészt pedig a jelenlegi parlamenti realitásokból indul ki. Tisztában vagyunk avval, hogy az a felsőoktatási koncepció, amelynek hívei volnánk, a jelenlegi körülmények között, a jelenlegi parlamenti erőviszonyok között nem megvalósítható.
Tekintettel arra, hogy az állami felügyeletnek, a kormányfelügyeletnek az a módja, amelynek koncepcióját maga a törvénytervezet tartalmazza, és amelyet a módosító indítványok egy része tovább fokoz, semmiképpen nem vág egybe azzal a fölfogással, amelyet mi a magunkénak vallunk. És itt meg kell említenem valamit, ami csak a jövőre nézve fontos, de fontos.
A Magyar Köztársaság Alkotmánya előírja, hogy az egyetemi tanárokat a köztársasági elnök nevezi ki a miniszter javaslatára. Ez az alkotmányhely sérti az egyetemi autonómia fogalmát, és úgy vélem, hogy amikor a köztársaságnak nemcsak ideiglenes, hanem végleges Alkotmánya lesz, ennek az alkotmányhelynek, ennek a mondatnak, résznek nem lesz benne helye.
A köztársasági elnök általi kinevezése az egyetemi tanároknak egy tradíció folytatása. Annak a nem nagyon régi német-osztrák felfogásnak a folytatása, amelyben a király vagy a császár nevezte ki az egyetemi tanárokat, ami egyrészt növelte a foglalkozás presztízsét, másrészt azonban úgy fogták föl a hegeliánus kultúrafölfogás értelmében, hogy az egyetemi tanárok az állam tisztviselői. Ez Németországban a mai napig így van. Az egyetemi oktatók örök időkre kinevezett közhivatalnokok. Ezzel szemben mi egy hagyományosabb és egyben modernebb fölfogást vallunk magunkénak. Mi a teljes egyetemi autonómia pártján vagyunk. És szeretnénk a Ház figyelmébe idézni azt a tényt, hogy a középkorban, amikor az egyetemek megalakultak, akkor a legtöbb egyetem területére a világi hatóságnak belépnie sem volt szabad. Az autonómiának véleményünk szerint, tekintettel a kultúra jellegére, amelyben a vitákat nem lehet a demokratikus politikában szokásos módon, az erőviszonyok függvényében eldönteni, autonómnak kell lennie. Ha az egyetem és a kultúra maga nem autonóm, akkor találkozhat az ember ebből többé-kevésbé logikusan levezetett olyan módosító indítványokkal, amelyekre itt csodálkozva figyelt föl az ember.
A felsőoktatási törvényben például van egy ilyen kitétel, az eredeti törvényjavaslat 17. cikkely (5) bekezdése b) pontjában. Minden további kritérium nélkül tartalmaz egy olyan fordulatot ez a törvényhely, amelyben azt mondja, hogy valaki méltatlanná válhat az egyetemi tanári tisztség viselésére - anélkül, hogy bármilyen kritériumot erre megszabna.
(13.30)
Nos, én tudom azt, hogy a tudomány és a kultúra művelői időnként tudnak mindenféle groteszk és ostoba dolgot állítani, és ezek időnként mégis a kultúra nagyságai közé tartoznak. Nem tudom, hogyan tudja valamely hatóság megállapítani azt, hogy ki válik méltatlanná az egyetemi tanári tisztség viselésére. Én azt hiszem, hogy ezt a különféle tudományos iskolák és stílusok képviselői másként szabnák meg.
Ugyancsak ennek az állami felügyeleti logikának a kellemetlen következményei közé tartozik Tóth Sándor képviselőtársamnak a 31. cikkely (3) bekezdésének kiegészítésére vonatkozó javaslata, amelyben, ugye, mindenki mindenféléket taníthat - szerinte is -, kivéve, ha ez a közerkölcsöt és az ország érdekeit sérti. Ez természetesen jó szándékból… (Kulin Ferenc: Visszavonja!) Helyes, csak…, igen, az nagyon helyes, ha visszavonja - de egyáltalán hogyan kerülhet sor egy ilyen dologra? Nyilván azért, mert hogyha van egy állami felügyelet, akkor gondoskodnia kell mindenféle dolgokról… - de ennek a tudásnak a birtokában további, egyébként, sajnos, kitűnő élceimről kénytelen vagyok lemondani ezzel kapcsolatban… (Derültség és taps.) …, nagyon sajnálom.…
Ugye, a 33. § (1) bekezdésének c) pontja szerint az egyetemi oktatóknak részt kell venniük az intézményi közéletben… Föltehetően a faliújságra kell majd írniuk, részt kell venniük a szakszervezeti üléseken, és hogyha Kulin képviselőtársam vagy én ellátogatunk az intézménybe, akkor sorfalat kell állniuk… (Derültség.) Én azt gondolom, az ilyenfajta előírások befoglalása a törvénybe egy demokratikus országban hál' istennek most már csak komikus; hát veszélyesnek is tarthatnánk, de inkább groteszk és nevetséges.
Azonkívül például az is nagyon érdekes, hogy a 35. §-ban - ezeket mind módosítani kívánjuk - előírják az egyetemi oktatóknak, hogy magatartásukkal például az intézményen kívül is járuljanak hozzá az intézmény jó hírnevének kialakításához és megőrzéséhez. Nos, hát ez megint megítélés kérdése. Most képzeljük el, hogy valaki… Nekem van olyan kollégám, egyetemi kollégám, aki avantgárd zenekarban játszik, miközben egyébként egészen másfajta tudománynak a művelője, és hát időnként ez bizonyos lábosokon és fazekakon való dobolással is jár… Na most, ha valakinek olyan konzervatív zenei ízlése van, mint nekem, ugye, akkor azt is gondolhatnám - minthogy azt gondolom történetesen -, hogy ez a kollégám egy kicsit nevetségessé teszi magát azzal, hogy lábosokon és fazekakon dobol… De hát tekintve, hogy nekem a zenei műveltségem az ilyen régimódi, németes, múlt századi zenei műveltség, lehet, hogy nekem nincs igazam! Most ha az én zenei ízlésemmel rendelkező kollégák többségben vannak valahol az egyetemi tanácsban vagy a minisztériumi - nem tudom, milyen - szervekben -, most elbocsátjuk ezen kollégát, mert lábosok fenekét ütögeti, holott esetleg egy kitűnő tudós. Ez meglehetősen komikusnak tűnik. És mindez abból a helytelen fölfogásból származik, amely az egész törvényjavaslatot áthatja, amely egyszerűen meg kívánja szabni kívülről azt, hogy milyennek kell lenni az egyetemeknek.
Tisztelt Ház! Én össze tudom foglalni fölfogásomat egy rövid és igen hagyományos kifejezésben: én azt gondolom - és ez az utolsó szavam -, hogy az egyetemektől az államnak "orra fokhagymás"… Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
