ZSUPOS LAJOS (MDF)
ZSUPOS LAJOS (MDF)
ZSUPOS LAJOS (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájában elhangzottakkal kapcsolatban azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom: az elmondott érvek alapján jó esély van arra, hogy egy széleskörűen megalapozott törvény szülessen meg. A törvényjavaslat által tárgyalt témakör teljes értékű, és a szabályozás mértéke megfelel a kettős elvárásnak, hogy egyrészt biztosítja az intézményi autonómiát, másrészt a lényegi kérdésekben egységesen szabályozza a felsőoktatást a kornak megfelelő színvonalon.
Az általános megállapítást követően, a következőkben a törvényi szabályozás néhány részletkérdésével szeretnék foglalkozni, és a törvényjavaslatban szereplő megfogalmazásokkal szemben helyenként eltérő gondolatokat, javaslatokat kívánok tenni. Az első ilyen kérdés a főiskolai, illetve egyetemi képzés megkülönböztetése a képzés időtartamára vonatkozóan. Sokat vitatott és régi probléma, sajnos a törvényjavaslat sem nyújt megoldást e vonatkozásban, mert a 4. § a) pontja szerint változatlanul fennmarad ez a gond. Szerintem egyértelműen meg kellene határozni a főiskolai képzés időtartamát 3 évben. Ha ugyanis a képzés időtartama lehet négy év is - a törvényjavaslat szerint lehet is -, akkor ez továbbra is viták forrása lesz, különösen akkor, ha valamely egyetem is négyéves időtartamban gondolkodik.
A következő, meggondolásra ajánlott témakör az egyetemi tanács cím-, illetve rangadományozásával kapcsolatos. A törvényjavaslat szerint a közalkalmazotti jogviszonyban nem álló tudományos kutatónak, az egyetemi, illetve főiskolai magántanári címen túl - mely a törvényjavaslatban szerepel -, célszerű lenne a címzetes egyetemi docensi, illetve címzetes főiskolai docensi cím adományozása is.
A 20. § (1) (3) bekezdését ilyen értelemben kívánom módosítani. E címek megszüntetése nem lenne kívánatos, mert a gyakorlatban dolgozó szakemberek erkölcsi elismerését szolgálja, és ezáltal erősíti az elmélet és a gyakorlat közötti köteléket.
A törvényjavaslat 33. §-ának (2) bekezdése az egyetemi oktatók utánpótlás-nevelésével foglalkozik, és a habilitált egyetemi tanárok és docensek szerepét taglalja, mely szerint részt vesznek, illetve részt kell vegyenek e folyamatban. Ez szerintem nem teljes értékű feladatmeghatározás, mert felelősséget is kell viseljenek ebben a munkában, különös tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat szellemében az iskolateremtés az egyetemi tanárok feladata. Nem lehet a jövőben követendő az a múltbeli, de még ma is gyakran dívó gyakorlat, hogy az egyetemi tanár a cím megszerzése után pihenhet a babérjain. Ilyen értelemben gyakran előfordul, hogy saját nyugalma érdekében - hogy köreit ne zavarják - inkább lebeszéli a tanársegédek buzgólkodásait a tudományos fokozat megszerzése irányában.
A következőkben az intézeti tanács hatáskörének módosításával kívánok foglalkozni. A hatáskör felsorolásánál nem szerepel a professor emeritus és az egyetemi magántanár cím adományozásának lehetősége. Tekintettel arra, hogy a 17. § (6) bekezdése szerint az intézeti tanácsnak jogában áll, indokolt, hogy szerepeljen a feladatkör, illetve a hatáskör részletes felsorolásánál is.
A módosítási javaslataim közül a következő az intézményi tanács összetételére vonatkozik. Úgy gondolom, abban mindnyájan egyetértünk, hogy ennek az intézménynek meghatározó szerepe van az egyetem, illetve a főiskola életében. Ennélfogva rendkívüli jelentőséggel bír annak eldöntése, hogy kikből álljon az intézmény, és milyen arányban legyenek benne képviselve az érdekeltek. Én úgy vélem, a törvényjavaslat ajánlása, miszerint azonos létszámban vegyenek részt az oktatók és a hallgatók a tanácsban, nem lenne szerencsés. Az egyetemi autonómia fokozott felelősséget hárít e testületre, így a döntéseknél meghatározó szerepet kell kapjon az oktatói testület, akik - képzettségüknél és koruknál fogva is - nagyobb ismeret és több tapasztalat birtokában vannak.
A törvényjavaslatban szereplő 30-30%-os arány talán a néhány évtizede Nyugaton elkezdődött diákmozgalmak idejének törekvéseit tükrözi. Ez azonban már ott is múlté, és ma a diákképviselet a helyére került. A javaslatom az, hogy az intézeti tanácsban az oktatók aránya érje el az 50%-ot, és a hallgatói képviselet ne legyen több, mint 20%.
(11.30)
Az érdemi módosításaim közül a következő, egyben az utolsó a törvényjavaslat 123. §-ának (1) bekezdésére vonatkozik. Ez a szakasz azt tartalmazza, hogy a törvényjavaslat hatálybalépése előtt kinevezett egyetemi tanárokat habilitáltnak kell tekinteni.
Ha így fogadnánk el ezt, szentesítenénk minden igazságtalanságot, ami a múltban ezen a téren történt, és méltánytalanságot követnénk el. Ismert tétel a múltra vonatkozóan, hogy minden értéket devalvált és az értékrendet felborította a szocialista államrendszer. Ha a törvényjavaslat eredeti megfogalmazását elfogadjuk, összemossuk azt az értékkülönbséget, ami jelen van ma a kinevezett egyetemi tanárok között. Nem kétséges, hogy a megszerzett cím mögött döntő többségében értékes, magas színvonalú tudományos munka áll. Ugyanakkor az egykori szocialista állam jóvoltából azok a párthű káderek is megszerezték ezt a rangot, akik semmi tudományos munkát nem fejtettek ki, és a benyújtott értekezés csupán ürügy volt arra, hogy tudományos minősítést szerezzen az illető. Ezen az úton kívánta, illetve akarta érvényesíteni az uralkodó párt meghatározó és befolyásoló szerepét a tudományban.
Ha azt akarjuk - és gondolom, az a cél -, hogy az egyetemi tanári cím mögött valóban kreatív, iskolateremtő személyiség álljon, nem tehetünk egyenlőségjelet minden, múltban megszerzett rang között. Ha így tennénk, a tudományosan megalapozott és teremteni képes tanárokat értékelnénk ezzel alá.
A magam részéről ezért módosító indítványomban az eredeti 123. § (1) bekezdését kibővíteni szándékozom azzal, hogy a törvényjavaslat hatálybalépése előtt kinevezett egyetemi tanárokat csak abban az esetben tekintsük habilitáltnak, ha megfelelnek a 17. § (4) bekezdésében foglaltaknak.
Tisztelt elnök úr! Tisztelt Ház! Végül, de nem utolsósorban egy igen fontos témára szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, melyet több módosító indítvány is érint. Ez pedig az egyetemi, főiskolai hallgatók sportolási lehetősége.
Nem újság, az egyre növekvő szellemi követelményeknek tartósan csak úgy lehet megfelelni, ha folyamatosan gondoskodunk a fizikai erőnlét fenntartásáról. Szent-Györgyi Albertre hivatkozom, aki miután visszatért angliai tanulmányait befejezően, és megkérdezték tőle, milyen alapvető különbséget lát a két ország oktatási rendszere között, azt válaszolta, hogy ott a testi nevelést és a fizikai erőnlét fenntartását, megalapozását azonos rangúnak tartják a szellemi neveléssel. Az azóta eltelt idő is igazolta ezt, és az egykori görög mondás érvényessége, mely szerint "ép testben, ép lélek", ma sem vitatható. A magam részéről támogatom és támogatásra ajánlom azokat az indítványokat, melyek az elmondottak szerint segítik megvalósítani a hallgatók fizikai erőnlétének megalapozását és fenntartását.
Tisztelt elnök úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem és meg vagyok róla győződve, hogy az általam itt elmondott módosítási javaslatok a törvényjavaslatok egészét valamelyest tökéletesebbé, életszerűbbé tennék, ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, javaslataimat érdemük szerint támogassák. Köszönöm. (Gyér taps.)
