LUKÁCS TAMÁS, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka:
LUKÁCS TAMÁS, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka:
LUKÁCS TAMÁS, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egész gazdasági és társadalmi átalakulás-átalakítás folyamatának legérzékenyebb kérdése a munkanélküliség növekedése. Ez a fejletlenség következménye, ami nem csupán gazdasági kérdés, hanem kiterjed a kulturális, politikai területekre is. Ugyanakkor a fejlődés megkerülhetetlen velejárója; sőt, tudomásul kell venni azt a tényt is, hogy a fejlett és stabil gazdasággal rendelkező nemzeteknek is meg kellett tanulniuk a munkanélküliség kezelésének technikáit.
A kereszténydemokrácia alapértékeiből, a szolidaritás elvéből levezethetők azok az alapvető tételek, amelyek a munkanélküliség kezelésének alapjait képezik. Mint a Sollicitudo rei socialis … kezdetű enciklika kifejti, a szolidaritás segít bennünket abban, hogy a másikban személyt, népet, nemzetet lássunk, és ne valamiféle eszköznek tekintsük, akinek munkaképességét és testi erejét csekély bérért kizsákmányoljuk, és magára hagyjuk, ha már nem hajt hasznot.
A gazdasági folyamatok nem lehetnek önmagukban valók, hanem a célokat tekintve az egész embert és minden embert kell szolgálniuk. Ha tendenciájában ennek a kijelentésnek az igazsága megkérdőjelezhető, akkor maga a fejlődés mint minőség kérdőjelezhető meg. Amikor tehát a munkanélküliség kérdését taglaljuk, nem vonatkoztathatunk el attól a ténytől, hogy e jelenség mögött mindig emberek egy csoportja található, és a személyek mögött látnunk kell a személy értékét és méltóságát. A munkanélküliség kezelése tehát csak összetett módon közelíthető meg, és az a felismerés kell, hogy vezessen bennünket, hogy a jelenség demoralizáló hatását, az emberi közösségek és családok tragédiáit nem lehet szükségszerűségnek tekinteni. Mivel a gazdaság nem önmagában való, így a jelenség hatásait nem lehet kizárólag gazdasági eredményességekkel összevetni.
A szolidaritás tételét és elvét - bármilyen illuzórikusnak tűnik - az egymással összekötött nemzeti piacok közötti kapcsolatokban is alkalmazni kell. A gyeplő nélküli szabad piac a most induló piacgazdaságokba a multinacionális cégeken keresztül importálja a fejlettebb országok munkanélküliségét; a hoszszabb távú gondolkodásban figyelembe kell venni, hogy a keleti országok piacvesztése és a szerkezetátalakítás önmagában olyan munkanélküliséget és szociális feszültséget teremt, amely lehetetlenné teszi az igazi partnerkapcsolatokat.
A foglalkoztatáspolitikának tehát emberközpontúnak kell lenni, ezért a gazdaságossági számításokból nem hagyhatók ki azok a tételek, amelyek a munkanélküliség kezelésének költségvetési tételeit jelentik. Ennek következtében a preventív kezelés eszközeit kell előnyben részesíteni. Mindenekelőtt keresni kell azokat a lehetőségeket, amelyek biztosítják, hogy a költségvetési kiadásokkal inkább a munkanélküliség növekedését csökkentsük, mint hogy azok utóbb jelenjenek meg improduktív költségként.
Ma már látszik, hogy alapvető hiba volt a társadalmat nem felkészíteni a várható nehézségekre. Történt ez annak ellenére, hogy a 80-as években, először burkoltan, majd nyíltan is, a közgazdászok egyértelműen írtak a gyáron belüli munkanélküliségről. Tehát figyelembe kell vennünk egy olyan öröklött helyzetet, hogy ebben az országban mindenki tudta, csak szemérmesen hallgatott róla, hogy a teljes foglalkoztatás illúziójával le kell számolni.
A statisztikai adatok mindig a viszonyszámok rendszerében értékelhetők. A nemzetközi szabályok szerinti adatok megtévesztőek lehetnek, ugyanis az aktív lakossághoz való viszonyítás csak egy adat. Ha a kérdést viszont olyan formában tesszük fel, hogy egy aktív lakos mennyire terhelhető, akkor alapvetően más választ kapunk a populáció elöregedése következtében. Ez természetesen csak azokban az országokban igaz, ahol még nem történt meg a költségvetésről történő teljes leválasztása a nyugdíj- és egészségügyi rendszereknek. Ez az alapvető magyarázata a magas tb-terhelésnek, és egyben szűkíti a munkanélküliség kezelésének lehetőségeit is.
A magyar gazdaság igazából nem tudott megfelelő választ adni a foglalkoztatás kérdésére; nem tudott, mert a befektetők számára sokszor ellenkező érdekeltségi rendszer mutatható ki; nem tudott, mert a keleti piac jelzett összeomlása gyorsabban és nagyobb mértékben következett be, mint azt prognosztizálni lehetséges volt. A délszláv válság és a háború további gazdasági kihívást jelentett és jelent. A magyar gazdaságpolitikában a tulajdonváltás, a privatizáció elsőbbsége következtében a foglalkoztatáspolitika csak következményként nyert kezelést. Az új vállalkozások komoly eredményeket mutattak fel a piacváltozásban, azonban időben fel kellett volna figyelni arra, hogy a kisvállalkozások befektetési minimumokra építettek, és a kereskedelem területére koncentrálódtak. A hitelezési tevékenység nem irányult a termelői szférára, de a kamatfelételek miatt nem is irányulhatott.
Tisztelt képviselőtársaim! Az igazi és alapvető ellentmondás a munkanélküliség kezelésében abban mutatható ki, hogy a kedvezményes és kedvező hitelek felvételének nagy része azon a Budapesten történik, ahol az országos átlag felét sem éri el a munkanélküliség. Finomabb elemzésekkel kívánjuk igazolni, hogy a munkanélküliség növekedése nem állítható egyetlen ok-okozati rendszerbe. A területi szórtság dinamizmusa arra utal, hogy a nagyobb nehézipari, vagyis bányászati vidékek után - Borsod, Nógrád - a munkanélküliségi ráta az országost meghaladó mértékben a mezőgazdasági területeken is megjelenik - Békés, Nyírség. Tehát az ok-okozati lánc nem szűkíthető le a keleti piacvesztésre, a kohászat és a gépgyártás válságára.
Külön figyelmet kell fordítani a rétegvizsgálatokra is. Figyelembe kell venni a pályakezdők arányainak növekedését a munkanélküliségen belül, továbbá annak ciklikus voltát. Nem tartjuk szerencsésnek etnikai kérdésként kezelni a munkanélküliek számarányán belül a cigánylakosság számát, mert ilyen adatfelvétel az adatvédelmi törvény értelmében nem lehetséges. Ugyanakkor a civil szervezetek bevonásával külön munkanélküliségi program kidolgozása indokolt.
Álláspontunk szerint olyan jogi, közgazdasági szabályozás indokolt, amely alkalmas arra, hogy a munkanélküliség kérdését preventív módon kezelje. Ennek érdekében meg kell teremteni az ellenőrzés hatékony rendszerét, de olyan eszközökkel, amelyek nem a bürokráciát növelik, hanem az ellenőrzés hatékonyságát az érdekeltség szabályozza.
És tisztelt képviselőtársaim, úgy gondolom, hogy a mélyebb okok kutatása és a mélyebb ellenőrzések kapcsán elérkeztünk arra a pontra, hogy a gazdasági kamarai törvény megalkotása immár halaszthatatlan, hiszen bajaink forrása a céginformációs rendszer hiányára, a tervezés hiányosságaira, a megbízható adatszolgáltatási rendszer hiányára vezethetők vissza. Mindaddig, amíg a kötelező tagsággal fölállítandó kamarai törvényt - mint működő piacgazdaságban erre számtalan példa volt - meg nem alkotjuk, úgy gondolom, hogy a következő időszakban is ellehetetlenül az adatszolgáltatás, és lehetetlen adatszolgáltatásokkal a tervezés is csak hiányosan lehetséges.
Felülvizsgálandó a munkaügyi központok szervezete. Át kell alakítani oly módon, hogy a munkanélküliség kezelésére hatékonyabban legyenek alkalmasak. És itt hadd vessem föl, hogy mind ez idáig eme vitában a teremben kizárólag az állami szerepvállalásról szóltak. Én szeretnék szólni - erre fölhívni a figyelmet - éppen a területi kezelés és a területi szórtság következtében az önkormányzati szerepvállalásra. Úgy gondolom, végig kell gondolni ennek a lehetőségét, és úgy gondolom, hogy föl kell állítani azt az objektív mércével mérhető rendszert, ahol az önkormányzatok hatékonyan tudnak közreműködni, miként erre a kormányzati szándék is irányul a munkanélküliség kezelésében.
(11.30)
Végig kell gondolni az átképzés rendszerét. Tudomásul kell venni - megint csak a fejlettebb piacgazdaságokra utalok -, hogy a munkanélküliségen belül az átképzés nem a munkanélküliség csökkentését, hanem a fluktuációt kell, hogy biztosítsa hosszabb távon is.
A Kereszténydemokrata Néppárt programjának, gazdasági lehetőségeinek egyetlenegy pontját emelem ki, ahol - úgy gondolom - a területi szórás következtében nem a személyek átképzése, hiszen az már csak következmény kell, hogy legyen, hanem a beruházások preferálásának rendszerével lehet megteremteni a területi felzárkózás rendszerét, amelyet, úgy gondoljuk, hogy az adóalap elengedésével, ami egy foglalkoztatási létszámhoz kötődik; ha ez a szám, ami az adóalap elengedését jelentené, egy önkormányzati szorzószámot kapna, mégpedig azt a szorzószámot, amelyet január elsején az országos átlaghoz viszonyított munkanélküliségi ráta jelent annak az önkormányzatnak a területén, és ezzel a szorzóval írhatja le az oda beruházó, egy olyan eszközrendszert találhatunk, amely nem a lobbyzás, hanem az objektív számok alapján a tőkekoncentrációt olyan területekre viheti, amely a területi felzárkózásnak hatékony eszköze lehet.
Úgy gondolom, érdemes ezt végiggondolni.
Engedtessék meg, képviselőtársaim, hogy amint említettem volt, nemcsak a területi szórása, hanem a rétegpolitikai vizsgálatok is indokolják külön foglalkoztatási program kidolgozását, így az ifjúsági munkanélküliség kérdése tekintetében is.
Az előttem szóló képviselőtársaim mindegyikével egyetértek, aki kiemelte az oktatási rendszerben való kezelésnek a lehetőségeit és módját, fel szeretném hívni azonban a figyelmet, hogy éppen azért, mert nagyrészt éri a falusi lakosságot, nagyrészt éri a faluról induló vagy falun élő fiatalokat ez a hátrányos helyzet, és a munkanélküliség nagyobbrészt éri őket, felvetem a népfőiskolai rendszernek a továbbfejlesztését és hatékonyabb támogatását, mert úgy gondolom, hogy ezekre a helyekre és ezen a módon történelmi hagyományaink által, azt felújítva képes eljutni hatékony képzési rendszer.
Ugyanakkor, a tisztelt miniszter úr, a Kormány felé felvetem annak a lehetőségnek a vizsgálatát, hogy ezt az esélyegyenlőtlenséget milyen módon lehet hatékony kormányzati eszközökkel kiküszöbölni. Úgy gondolom, az egyik az egész kérdést át nem fogó, de nagyon jelentős eszköze lehet, ha a Hitelgarancia Rt.-hez igazodóan elkülönített alapot hoz létre a Kormány az ifjúsági munkanélküliség kezelésére, és ebből az elkülönített alapból az a munkanélküli pályakezdő fiatal részesülhet, aki olyan ötlettel, olyan projekttel állt elő, ami a szakmai megmérettetést jelenti, és ha a kamarai rendszerbe befogadják, ahol a megvalósíthatósági tanulmányt melléteszik ennek az ifjúnak az ötletéhez, akkor a Hitelgarancia álljon eme fiatal mögé, és vehessen föl úgy hiteleket, hogy gyakorlatilag saját tőkét nem kell alkalmaznia.
Ha végiggondoljuk ennek a lehetőségét, akkor rá kell jönnünk arra, hogy nem a születés, nem hogy hová születtem fogja meghatározni az életpályámat, hanem tehetséges fiatalok menedzselésének legjobb módszerét találhatjuk ki, és tehetséges fiatalok ennek az országnak - mert ez az ország igenis tehetséges - nagyon sok hasznot hajthatnak.
Úgy gondolom, hogy ez a pénzek felhasználásának egy nagyon hatékony eszköze lehetne - de morális tartalma is van, mégpedig az esélyegyenlőtlenségeknek a kiküszöbölése.
Tisztelt képviselőtársaim! Az elhangzott kritikákat végig kell gondolnunk, és köszönöm azon képviselőtársaimnak, akik megpróbáltak ehhez a vitához konstruktív módon hozzáállni, megpróbáltak úgy közelíteni a kérdés megoldásához, hogy nem a szociális demagógia és nem pártérdekek kizárólagosságának érvényre juttatását kívánták hangoztatni ma a tisztelt Ház előtt, hanem az együttes gondolkodás reményében egy olyan vitát próbáltak folytatni, amely együttes gondolkodás meghozhatja egy hatékonyabb eszközrendszer és egy, a társadalom számára rendkívül fájó kérdésnek a megoldását.
És egyetértek végül a FIDESZ felszólalójával és Kuncze Gáborral is; valóban igaz, hogy a Kormány hátralévő idejében és a következő Kormánynak végig foglalkoznia kell, és gondolkodnia kell, és cselekednie kell a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer hatékonyságának vizsgálatán és javításán. Mi vállaljuk! (Taps.)
