SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Igyekszem megmaradni az időkereten belül, annál is inkább, mivel az én feladatom az ifjúsági munkanélküliséggel kapcsolatban még egy különösebb figyelemfelhívás, alapvető dolgokat viszont az illetékes tárca miniszterétől a tisztelt Ház most hallhatott.
Jelezni szeretném, hogy ez a megszólalás nyilvánvalóan nem pótolja azt, hogy ebben az évben ne hagyjuk el az ifjúsági vitanapot, amelyre határozat kötelez bennünket. Ha már erre most nem sikerült sort keríteni, részint talán azért is, mivel változás állott be az ifjúság kormányzati kezelését illetően, azt gondolom, hogy az ősz folyamán célszerű lenne visszatérni rá.
Mindazonáltal szükséges néhány szót szólni kiemelten a tágabb összefüggésekről. Gyermekeink jövője mindannyiunk számára fontos. A nemzet számára a fiatalság, a jövő nemzedéke nagyon sokat jelent. A nemzetek versenyfutásában átveszik tőlünk a stafétabotot. De az ifjúsági munkanélküliség kérdése a problémák sorában az egyik legfontosabb terület, az ifjúságpolitikának viszont csak egy szelete.
A társadalmi-gazdasági rendszerváltás nyomán bekövetkező gazdasági visszaesés, munkaerő-kereslet beszűkülése jóval nehezebb helyzetbe hozza a munkaerőpiacra belépni szándékozókat, mint a már foglalkoztatottakat. Különösen hátrányos helyzetben vannak a pályakezdés előtt állók. Ez a helyzet, de még inkább a mindenkori fiatal generációk előtt álló, egyre tornyosuló nehézségek, megoldandó feladatok indokolják, hogy a Parlament és a kormányzat különös figyelmet szenteljen ennek a gondnak.
Rá kell mutatnom arra a tényre, hogy az ifjúsági munkanélküliség problémáját a magyar társadalom még nem érzékeli teljes súlyának megfelelően. Ebben vannak jó elemek is, hiszen a családban élőket a család még meg tudja óvni nagyon sok mindentől és kipótolja az anyagi terheket, de természetesen egyre szaporodik azoknak a száma, ahol a tétlenségre kárhoztatott fiatalokban a munkanélküliség a társadalomból való kirekesztettség érzésével és az életre szóló személyiségromboló hatással párosulhat a probléma megoldatlansága. Jövőkép nélküli, segélyekből élő, munkához nem jutó és előbb-utóbb már dolgozni sem akaró rétegek egyúttal tartós társadalmi, politikai feszültségek hordozói.
Az ifjúság számára sokkal nagyobb rombolást jelent ez, mint egy pályája vége felé közeledő, egyébként szintén nagy tragédiákat magában hordozó munkanélküli állapot. A fejlett és kevésbé fejlett világ országai hosszabb ideje szembesülnek e problémával.
Nemzetközi statisztikákat áttekintve látható, hogy az ifjúsági munkanélküliség aránya még közös piaci országokban is elérheti a 30%-ot, noha ezek sokkal kedvezőbb gazdasági körülmények között élnek, mint mi.
A kialakuló magyarországi ifjúsági munkanélküliség tényszámai, a növekedés dinamizmusa a statisztikákból ismert. Azért mégis meg kell említenem azt a döbbenetes jelenséget, hogy 1991. október hónapjára az év elejéhez képest a pályakezdő munkanélküliek száma megtizenötszöröződött. A növekedés aránya azóta lelassult, de továbbra is magas. 1993 januárjában a regisztrált munkanélküliek 25,2%-a, 175000 fő volt 25 éven aluli. Az országos 13,3%-kal szemben a fiatalok 16,7%-a munkanélküli, a 25 évnél idősebb népesség rátájának - ami csak 8,7% - csaknem a kétszerese. A statisztikák szerint különösen magas a szakmunkásképző, szakiskolát végzett regisztrált munkanélküli pályakezdők aránya.
Az ifjúsági munkanélküliség kezelésére kialakított kormányzati stratégiát a foglalkoztatáspolitikai koncepció foglalja össze, erről munkaügyi miniszter úr szólt. A foglalkoztatási feszültségek mérséklésére, a fiatalok, ezen belül a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci helyzetének javítására, esélyeik növelésére már eddig is több program indult, közülük jó néhány hosszabb távon alapozza meg a kérdés javítását.
A Munkaügyi Minisztérium cselekvési programot dolgozott ki, ezt a szükséges tárcaközi bizottság megvitatta és jóváhagyta. A program valamennyi foglalkoztatáspolitikai eszközre kiterjed, benne - mint a foglalkoztatáspolitika legaktívabb eszköze - fontos helyet kapnak a szakképzésben a munkaügyi központok, az oktatási intézményekkel, regionális munkaerő-fejlesztő és -képző központokkal együttműködve a pályaorientációs és álláskeresést segítő tanfolyamai, szakképzett, magasan kvalifikált fiatalok vállalkozóvá válásának elősegítésére vállalkozásfejlesztési tréningek beindítása, a távoktatási alapítvány távoktatási programja, hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű fiataloknak ágazati szakképesítést nyújtó, illetve szakmunkásképzésbe történő bekapcsolásukat elősegítő szakiskolai programok kínálatának bővítése, a fiatalok továbbtanulását, elhelyezkedését segítő ismeretek oktatása.
Felmérés készült az érettségizettek számára ajánlható 1-2 éves képzési programokról is. Az oktatási törvénytervezet vitákat kavart, azonban egységesnek tűnt az egyetértés, hogy a tankötelezettség kiterjesztése kívánatos. Ez jótékony hatású lehet, műveltségi szintet is emel, nemcsak ideiglenesen kezeli, vagy legalábbis enyhíti ezt a kérdést. Felsőoktatásban a kapuk szélesre tárása ugyancsak jelentős előbbrelépést hordozhat magában.
Helyzetünk - összefoglalva, tisztelt elnök úr - valóban súlyos, ugyanakkor hiszem, hogy időben megtett, áldozatokat is igénylő lépések lehetővé, kezelhetővé teszik a társadalom számára nézve kevésbé veszélyessé, változtathatóvá ezt a kérdést. A fiatalok munkaerő-piaci helyzetének javítása össztársadalmi érdek, több tárca és érdek-képviseleti szerv egybehangolt munkáját kívánja.
Remélem, hogy a mai vitánk is eredményes szempontokat hoz ahhoz, hogy a problémában előbbre jutni lehessen. Köszönöm a figyelmet! (Taps.)
