JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP)
JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP)
JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Éppen mondani akartam, hogy részletes vitáról van szó. Bár hadd jegyezzem meg, hogy szerény véleményem szerint a részletes vita a funkcióját kezdi veszteni, mivelhogy a részletes vitának ugyebár az lenne a lényege, hogy próbáljuk egymást meggyőzni módosító indítványaink igazáról, hogy utána, amikor szavazásra kerül a sor, a tisztelt Ház tagjai azt a gombot nyomják meg, amelynek éppen a benyújtó örülne. Hát, úgy tűnik, hogy ennek ma már nemigen van jelentősége.
Tisztelt Ház! Tisztelt néhány képviselőtársam! Dr. Réti Miklós és Németh Zsolt képviselőtársaim két mondatát szeretném összeötvözni. Réti Miklós képviselőtársam azt mondta: Magyarország példaként szolgálhat - mármint a törvénnyel. Németh Zsolt pedig azt mondta: a törvényt végre is kell hajtani. Én a kettőt együtt mondom: Magyarország akkor szolgálhat majd példaként, ha a törvényt végrehajtja.
Néhány percre tehát kérem szíves türelmüket. Tudom, hogy részletes vitáról van szó, de indítványainkhoz nem nélkülözhetjük az önök jóindulatú megértését, amelynek hiányát én természetesen fel sem tudom tételezni.
Ezt megerősíteni szándékozva mondok a század eleji statisztikai hivatal részletes felmérésének érdekes és jelentőségteljes részéből egy mondatot. Varga János képviselőtársam mondta, hogy mostanában nemigen vannak ilyen jellegű felmérések, hát úgy látszik, a század elején voltak.
Volt egy felmérés, amely egy magyar-szlovák nyelvhatár községeiben zajlott le. A jelentés szerint - idézem: "Az átalakulóban lévő népet mindig fenyegeti az a veszedelem, hogy egy pap, egy tanító néhány év alatt visszafordítja a folyamatot, s nagyra növelheti a nemzeti öntudatot" - idézet vége.
Apponyi Albert ugyancsak a század elején - 1913. február 18-án - mondta a következő mondatot: "A nemzetiségi kérdés akkor kezdődik, amikor a nem magyar ajkú tömegekből a műveltebb osztályokba emelkednek nagyobb számú egyének idegen kultúra révén."
Nos, ha eltekintünk a "veszedelem" fogalomtól, mert én remélem és hiszem, hogy mi nem tartjuk veszélyesnek a műveltebb osztályokba emelkedést, "idegen" nagy kultúra révén - tehát ha eltekintünk ettől, akkor megszívlelhetjük az alanyokat, amelyet az a bizonyos felmérés sorol: a papot, a tanítót.
Indítványaink sorában éppen ezért a sorrendiséget eszerint mondom: azok mellett próbálok érvelni, amelyek erre a területre vonatkoznak, illetve azokról szeretnék beszélni, amelyeket az előterjesztő vagy különböző bizottságok nem vagy csak éppenhogy támogattak.
Különösképpen három területet érintő indítványaink érdekében kérem, kérjük és várjuk pozitív állásfoglalásaikat.
Az egyik a művelődés területe, amelyet az a bizonyos felmérés a tanítóval aposztrofál. A 43. § (1) bekezdéséről van szó: a tanítás, a művelődés, az oktatás. Amennyiben a nemzetiségi önkormányzatok, a helyi, illetve országos önkormányzatok létrejönnek, feltétlenül szükséges számukra megadni a jogot, hogy az oktató-nevelő tevékenység szerkezetébe, tartalmába és e tevékenység ellenőrzésébe is legyen betekintésük. Az előterjesztés ugyanis csupán művelődési érdekről beszél. A művelődési érdek igen széles körű és nagyon általánosan értelmezhető fogalom, ezért szükségesnek tartjuk pontosítani és így értelmezni. Most, amikor a közoktatásról vitatkozunk, azt hiszem, mindannyian értjük, mit jelent a szerkezet, a tartalom és az ellenőrzés az oktatásban.
Ugyancsak erről a területről egy másik indítvány - a 41. §-ra vonatkozik ez is -, amikor nemcsak oktatási, hanem nevelési intézmények sajátos szakmai dokumentumainak a kidolgozásáról szeretnénk döntést hozni, illetve hozatni a tisztelt Házzal. Olyan döntést, amely szakmai dokumentumok nemcsak a kisebbség történelmét tartalmazzák, hanem az anyaország történelmét, a kisebbség népismeretét, sőt a jelen értékeinek ismeretét is. Ennek elfogadását várjuk, és kérjük, hogy támogassa a tisztelt Ház is.
A másik terület - háromról beszéltem - a pap, akit a felmérés így aposztrofál vagy így jellemez: "A pap, az egyház szerepe", mégpedig így mondanám: az egyházi szertartások anyanyelven történő lebonyolításának a szerepe.
(17.20)
Úgy fogalmazott az alkotmányügyi bizottság is - ha jól emlékszem -, de az emberi jogi bizottság mindenképpen, hogy a magyar Parlament semmiképpen nem szólhat bele az egyházak autonómiájába. Így tehát nem lehet jogos követelésként - "követelésként" idézem és ismételem - feltüntetni azt a kérést, hogy a kisebbségek netalántán saját anyanyelvükön tartsák meg családi ünnepeiket, olyan családi ünnepeket, amelyek egyházi szertartásokkal is összefüggnek: esküvő, keresztelő, nem ünnep, de jelenség a temetés például.
Gondolom, éppen azok, akik nagyon sokszor és sokat és biztosan indokoltan beszélnek a határon túli magyar testvéreinkről, testvéreikről, pontosan értik, mit jelent az egyházak által szolgáltatott ünnepek és mindenféle események, tevékenységek anyanyelven történő lebonyolításának szerepe. Összekapcsol, közösséget összekovácsol és az önazonosságot erőteljesen fenntartja.
Egy harmadik terület, amely - gondolom - nagyon sokszor még néhány képviselőtársam hozzászólásában fel fog merülni, ez a garancia, a pénzügyi garancia és ennek egészen pontos és egészen szakszerű, vagy mondhatnám úgy, szigorú biztosítása.
Például nem kisebbségi specialitás ugyan a tankönyvprobléma, a taneszközprobléma. Magyarországon a magyar iskoláknál vagy magyar anyanyelvű iskoláknál rengeteg ilyen problémával találkoznak pedagógusok és szülők egyaránt. Mégis említenem kell, sőt hangsúlyosan kell kiemelnem, hogy a szétszórt településeken élő, kis létszámú nemzetiség iskoláinak tankönyvei igen-igen drágák lesznek, ha itt a piacgazdaság törvényei fognak érvényesülni és aszerint fogják árulni, netalántán nemcsak árulni, egyáltalán termelni, megiratni a tankönyveket és a taneszközöket. Erről a törvény nem beszél. Nagyon kérem képviselőtársaimat, figyeljenek oda, amikor ennél a módosításnál szavaznak.
Szükséges, hogy az ilyen iskolákban anyanyelvű tankönyvek legyenek, esetleg az anyaországból behozott anyanyelvű taneszközök. De ennek a módosítványnak mindenképpen szerepelnie kell a törvényben.
Körülbelül ezt a három területet szerettem volna érinteni azzal, hogy a végén meg is köszönném úgy, ahogy Németh Zsolt képviselőtársam tette, azt a kompromisszumkészséget, amit az előterjesztő is, a koalíciós pártok is tanúsítottak e törvény tárgyalása során. Nagyon kérem, hogy a túloldalon ülők, esetleg az ezen az oldalon ülők is, fogadják be azokat a képviselői indítványokat, amelyekről beszéltem. Tehát még egyszer ismétlem: a művelődés kiterjesztését; a vallási ünnepekhez, esetleg családi eseményekhez kapcsolódó egyházi szertartások anyanyelven történő lebonyolítását; és a harmadik, pénzügyi garanciát a taneszközökhöz és tankönyvekhez. Köszönöm a figyelmet! (Szórványos taps.)
